Schwanstein

Lysander
Hitetlenül néztem rá, mintha nem hinném el, hogy tényleg képes lenne rá. Sajnos egy részem azt súgta, komolyan gondolja.
- Nem mered - mondtam neki fenyegetően, de egyben kicsit ijedten is, amiért haragudtam magamra. Nem szerettem, ha a hangomon hallatszik, mikor valami megijesztett.

Eugen
-Ezt most tekintsem kihívásnak? - vontam fel a szemöldököm, továbbra is vigyorogva. irtó jól szórakoztam a fiún és tudtam hogy sikerült ráijesztenem ezzel, pedig szerintem ez azért mégsem volt ennyire nagy dolog. De végül is meg tudtam érteni hogy őt zavarná ha ezzel hencegnék mindenkinek, úgyhogy eldöntöttem hogy csak azoknak mondom el akik tényleg számítanak. Vagyis Jonak és Janának.

Lysander
- Tekintsd fenyegetésnek - morogtam nem sok jót ígérően. Azt hiszem, mindketten tudtuk, milyen következményekkel járna, ha Eugen szétkürtölné, ami az étterembe történt kettőnk között. Vagy legalábbis én tudtam. És abban aztán nem volt semmi köszönet. Elvégre Dietrich vagyok.

Eugen
-Jaj, tudom hogy úgysem bántanál, mert szeretsz! - simogattam meg a fiú fejét , hatalmas, ártatlan mosolyt öltve magamra. Eszembe jutott hogy talán most abba kellene hagynom mielőtt megsértem a fiút, de túl élvezetes volt hogy van mivel heccelnem.

Lysander
- Ne feszítsd túl a húrt, 'Berger - mondtam behúzott nyakkal, ahogy próbáltam elkerülni a fiú simogatását. - És hagyd békén a hajamat - tettem hozzá.

Eugen
Kincogva húztam el a kezem a fejétől majd megfogtam a karját és magamhoz húztam.
-Olyan cuki vagy amikor durcizol, Lys! - öleltem meg békítő szándékkal habár közben direkt használtam két olyan szót is amelyről tudtam hogy a fiú rühell.

Lysander
Ha lehet, erre csak még morcosabb arcot vágtam. 
- Ezzel nem segítesz magadon - mondtam, habár már igazán hozzászokhattam volna Eugen viselkedéséhez.

Eugen
Erősen töprengő fejet vágtam, úgy fürkésztem Lys arcát.
-Szóval nem .... És ezzel? - hajoltam oda hozzá egy viszonylag hosszabb csókra. Elhatároztam hogy abbahagyon a fiú heccelését mielőtt még komolyan megsérteném.

Lysander
Mikor megcsókolt, alig tudtam visszafojtani egy sóhajt. Szinte éreztem, ahogy kezd elpárologni a haragom, és igen nehezen tartottam meg a durcás arckifejezést utána. Ahogy elengedett, elfordítottam a fejem.
- Öhm...Próbálkozásnak nem rossz - mondtam halkan, miközben éreztem, hogy elpirulok. Ez annyira nem ér.

Eugen
-Akkor majd a Schwansteinig még majd gondolkodom a folytatáson - húztam magamhoz egy puszira majd összekulcsoltam az ujjainkat és tovább indultam a fiúval a suli felé.

Lysander
Visszafelé úton a fiú végig fogta a kezem, és olyan butaságokról beszélt, amikről mindig szokott. Az előbbinek köszönhetően egész végig lepkék repkedtek a gyomromban - fogalmam sem volt, hogy valaha is meg fogom-e szokni ezt az érzést, vagy örökre ott marad -, míg a második már olyasmi volt, amit rég megszoktam, és csak higgadtan válaszolgattam Eugennek.
- Hova menjünk most? - kérdeztem mikor visszaértünk a kastélyba. Az egyik felem legszívesebben bezárkózott volna a fiúval egy üres szobába, hogy nem túl helyes dolgokat csináljon vele, míg a másik inkább egy olyan helyre ment volna, ahol vannak mások is - bármit, csak Eugen hagyja abba a kínos helyzetekbe hozásomat. Bár...lehet, hogy a közönség nem gátolta volna meg ebben. Sőt....
Egészen elmerültem ezek között a gondolatok között, szinte már el is felejtettem, hogy kérdeztem valamit.

Eugen
A kastély felé vezető úton elbeszélgettünk a fiúval akinek szerencsére eltűnt a sértettsége és hajlandó volt rendesen válaszolni a kérdéseimre és hozzászólni a témához amit épp felvetettem.
-Nem tudom. Te mit szeretnél? - kérdeztem vissza mikor beléptünk a suliba. Kivételesen Lys kedvében szerettem volna járni de magamtól nem tudtam kitalálni, hogy most milyen elfoglaltságnak örülne.

Lysander
Már épp eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy Eugen emberek közé vigyen, és nyitottam a szám, hogy javasoljam egyikőnk szobájának felkeresését, mikor hangos lépteket hallottunk a folyosó végéből. Az egyik frühwirthes fiú volt az, alacsony, kócos szalmaszőke hajú fiú. Úgy tippeltem, alattunk járhat pár évvel, de láthatólag ismerte Eugent. Biztos a kviddicscsapatból.
- Hé, Eugen, de jó hogy itt vagytok! - köszönt széles mosollyal mikor észrevett minket. - A többiek már mindenütt kerestek.
Fogalmam sem volt, miről beszél a kölyök, vagy hogy miért kereste bárki is Eugent, de volt egy olyan érzésem, hogy ez nem épp úgy fog elsülni, ahogy szerettem volna.

Eugen
Nem kaptam választ a kérdésemre, mivel mielőtt Lys bármit is mondhatott volna, megjelent Sebastian, egy alattunk járó frühwirthes fiú és megszólított.
-Szia, Seb! - köszöntem neki halványan mosolyogva -Bocsi, de randim volt... Most értünk vissza a suliba - emeltem fel Lysanderével összekulcsolt kezemet. -Miért kerestetek? Történt valami?

Lysander
Azt vártam volna, hogy a fiú majd kicsit megszeppen, vagy ilyesmi, de Seb csak éles vigyorral nézett végig rajtunk. Nyugtalanított az a vigyor...Az a fajta vigyor volt, amit a gyerekek csínytevés előtt szoktak felölteni...És ez nem tetszett.
- Christianék csináltak egy kis összezörrenést a Früchwirth klubszobájában, és téged is hívni akartak. Ott vannak Janáék is, és Benék szereztek egy pár tálca kaját a konyháról, Hansék meg hoztak varázslósakkot meg mugli társasokat, én meg most megyek a bagolyberti csomagomért, van három csomag mindenízű drazsém - mondta koboldszerű vigyorral. Én közben már éreztem, hogy ez nagyon nem lesz jó. Egy nagy rakás szórakozó frühwirthes...Csak ezt ne. Ezek közé ne.

Eugen
Mielőtt eldöntöttem volna hogy menjünk-e, Lysre néztem akinek az arcáról egyértelműen lerítt mennyire nincs kedve a haverjaimmal lógni. Ezen elvigyorodtam és gondoltam, hogy már csak azért is ...
-Köszi hogy szóltál, azt hiszem, benézünk - mondtam végül az alsóbbéves fiúnak miközben közelebb húztam magamhoz a barátomat és kicsit szorosabban fogtam meg a kezét hogy eszébe se jusson szökni. Ráadásul miközben beszéltem, fél szemmel őt figyeltem hogy láthassam a reakcióját.

Lys
MI? NEM! Nem látod az arcomon, hogy NEM? Teee.....
Alig tudtam elnyomni egy fintort, ahogy Eugen közelebb húzott magához. Kelletlenül araszoltam közelebb. Áruló. Ne vigyorogj. Tudod, hogy bajban vagy. Naaagy bajban. Basszus....Inkább én voltam bajban. Épp egy csomó frühwithes területére készültek beráncigálni engem. Menekülni esély sem volt, Eugen úgy fogta a kezem mintha satuval szorítanák (fene abba az erős kezébe).
Nem baj gondoltam, menni fog ez. Máskor is kibírtad már. Most se lesz nehezebb. Sokkal. A mellettem álló fiúra pillantottam, szememben neheztelés ült. Úgy döntöttem, a klubszobáig vezető úton néma megjegyzéseket fogok tenni a barátom különböző mértékű becsmérléseként, hogy levezessem a haragomat.

Eugen
Lys úgy reagált ahogy tőle arra számítottam. Széles vigyorral néztem le rá ahogy elindultunk a folyosón a frühwirth klubhelyisége felé. Tudtam hogy a fiú most haragszik rám és sikerült elérnem hogy bedurcázzon de az volt a célom hogy megmutassam neki hogy igenis jófejek a barátaim és nincs oka utálni őket.
Mikor a rejtett ajtóhoz értünk, és megálltunk, a barátom felé fordultam.
-Nyugi, nem lesz vészes! - mosolyogtam rá majd rövid csókot nyomtam az ajkaira. Ezután bemondtam a jelszót és behúztam Lysandert a klubszobába.

Lysander
Mikor beléptem, az első gondolatom az volt, hogy hangos. Pedig igazából nem is voltak olyan hangosak. Talán csak az én fülemnek hatott így. Sok nevetgélő, beszélgető, néha hangosan kiabáló és röhögő frühwirthes egy kis, mondhatni sötét szobában, amit csak a kandallóban égő tűz fénye világít meg, meg a magasan a mennyezeten lógó csillár, de az nem sok világosságot adott. Ráadásul a vörös és narancssárga sem éppen világos színek, márpedig ezek uralták a kárpitok nagy részét.
A padlón és nagyjából mindenütt pokrócok és nagy, puha párnák hevertek összevissza, hívogatóan. A földön társasjátékok, körülöttük nevetgélő vagy épp vitatkozó diákok csoportosultak. Egy csomag bagolyberti féle drazsé épp akkor borult ki, mikor beléptünk. A kandalló mellett pár összetolt asztalon nagy tálcák, rajtuk különböző konyhai finomságok - igaz, már eléggé megfogyatkozva. Három kancsóban sötét színű folyadék állt mellettük, gyanúm szerint sütőtöklé, ami vagy különösen rossz volt, vagy csak magától töltődő kancsókat szereztek. Talán nem akartam tudni.
Amint beléptünk, többen felüvöltöttek üdvözlésképp, és felénk (vagyis inkább Eugen felé) integettek, köztük Bergmannék is. (Tegyük hozzá, ezt az üdvözlőüvöltést szintén elég primitívnek, de meglepően jellemzőnek találtam a frühwirthesekre. És nem csak a fiúkra.)
Már most kezdett megcáfolódni a fiú ajtó előtt tett kijelentése.

Eugen
Mosolyogva köszöntem egyet úgy általánosságban mindenkinek majd beljebb húztam Lysandert és lehúztam magammal egy nagy párnára. Az ölembe ültettem a fiút és átkaroltam a derekánál, ezzel is talán próbálva megakadályozni a szökését.
-Mi a helyzet erre? - fordultam Jana felé hogy legalább valahogy bekapcsolódjak egy beszélgetésbe. És aztán majd bevonjam Lyst is, ha kell "erőszakkal" .

Jana
Alig bírtam ki hogy ne nevessem el magam Lysander arckifejezésén, mikor Eugen az ölébe ültette őt. Esküszöm a szőke srác majdnem felrobbant, aztán ahogy kicsit megnyugodott felöltötte a szokásos fensőbbséges arcát, azt a büszke, hűvös grünwaldos félét, ami - legyünk őszinték - elég mulatságosan festett barátja ölében ülve.
- Jo épp most fogott ki egy hányásízű drazsét - böktem a még midig fanyarul fintorgó fiúra mellettem.
- Borzalmas volt - mondta halovány, undorodó hanggal, mire rámosolyogtam. Szegény mindig kifogta az ilyesmit.
- Azt nem értem, miért próbálkozol még - mondtam neki kicsit sajnálkozva, de nem vártam választ, mivel kezdett megint elzöldülni a feje.

Eugen
-Én mióta találtam egy olyat, inkább meg sem próbálom. Nekem sem szokott szerencsém lenni - mosolyogtam együttérzőn Jora majd inkább ismét Janához fordultam. -És mit csináltatok egész délután? - kérdeztem majd amíg a válaszra vártam, picit meglöktem Lyst az ölemben mert nagyon besavanyodott arcot vágott. Adtam egy puszit az arcára majd a füléhez hajoltam.
-Aktivizáld magad egy kicsit! - súgtam neki -Ha nincs kedved beszélgetni, akkor menj és játtsz valamit!

Jana
Majdnem kuncogni kezdtem, ahogy Lys bevágta a lehető legdurcásabb arckifejezését, majd elment "játszani". Legalább tényleg a társasozók felé ment...Előre kíváncsi voltam, mi lesz ebből.
- Nem sok minden- fordultam vissza Eugenhez. - Kimentünk a pályához nézni, ahogy Stoggerék hülyéskednek. Jo majdnem leesett a seprűről, mikor felült.
- Hé - mordult fel panaszosan a fiú, mire felnevettem.
- Mi az?
- Ne égess....Amúgy az embernek nem kéne repülnie. Természetellenes - motyogta, mire barátian meglöktem a vállát.
- És ti? Jó volt a randi? - kérdeztem újra Eugent. - Dietrich nem tűnik túl lelkesnek - biccentettem a szőke fiú felé.

Eugen
Lysre néztem aki szófogadóan próbált játszani a többiekkel. Vagy olyasmi.
-Visszafelé úton kicsit felpiszkáltam és nem volt kedve idejönni sem, csak úgy iderángattam szegényt. - próbáltam kimagyarázni a fiút a dologból -De a randi tökéletes volt. Kicsit máshogy sült el mint ahogy terveztem de így is remekül éreztük magunkat - meséltem mosolyogva Janának majd közelebb hajoltam hozzá hogy azt is meghallja ha suttogva beszélek.
-Képzeld, Lys azt mondta , hogy szeret! Èrted?! Az én Lysanderem ... Végre rávettem hogy kimondja - újságoltam boldogan.

Jana
Eltátottam a szám, és hirtelen nem tudtam volna megmondani, hogy azért, mert Dietrich kimondta az "sz" betűs szót, vagy azért, mert Eugen "az én Lysanderem"-nek hívta őt. Mindkettő bizarrul hangzott.
- Te jó ég, komolyan? - kérdeztem talán kicsit hangosabban mint kellett volna. Azonnal Dietrich felé kaptam a tekintetemet, de a szőke fiú szerencsére épp elég elmélyülten tanulmányozott valamit ahhoz, hogy ne nézzen felénk. Közben Jo hasonlóan hitetlenül meredt Eugenre, mint én.

Eugen
Szélesen vigyorogva bólogattam.
-Igen! Habár én mondtam előbb és megfenyegetett hogy kinyír ha elhíresztelem de teljesen határozottan és hallhatóan kimondta! - bizonygattam lelkesen, vigyázva hogy ne legyek túl hangos.

Jana
Felnevettem.
- Hihetetlen. Te komolyan magadba bolondítottad Dietrichet? - néztem Eugenre, még mindig nem tudva, mit gondoljak erről az egészről. - Biztos vagy te abban, hogy nem lesz ebből semmi baj? Mármint...Még mindig eléggé kiállhatatlan...Komolyan szereted őt? - kérdeztem ezúttal tényleg kíváncsian, mindenféle rossz szándék vagy gúny nélkül. Tényleg fura volt ez az egész - Eugen és Dietrich együtt -, de ha ő azt mondta, hogy biztos magában, akkor én nem fogok semmi rosszat mondani. Láttam, hogy viselkedett Dietrich, mikor Eugen nem emlékezett rá, és az alapján akár halandó is lettem volna elfogadni őket, mint egy pár.

Eugen
-Igen. Teljesen komolyan - vágtam rá. Nem tetszett hogy Jana ilyeneket kérdez és az sem hogy nem hisz a kapcsolatunkban. -Lys meg ... Nem kiállhatatlan. Mármint velem nem. És azért hoztam most ide hogy megpróbáljam megkedveltetni vele egy kicsit a többieket hogy velük se legyen undok - magyaráztam majd szememmel megkerestem a barátomat a teremben.

Jana
Mindketten Dietrich felé néztünk, és egy ideig egyikünk sem szólt.
- Akkor sok boldogságot, vagy mit is szokás ilyenkor mondani - mondtam halkan, kicsit talán zavarban voltam.Jo egyetértően bólintott.
- Sokáig, haver... - mondta kicsit talán furán ejtve a szavakat, de nem hibáztattam érte. Azt hiszem, Eugen sem.

Eugen
Mosolyogva fordultam vissza a többiek felé.
-Köszi! - mondtam nekik de már vissza is fordultam Lys felé -Azt hiszem odamegyek, mielőtt valami butaságot csinál - szóltam Janáéknak majd Lysanderhez sétáltam. - Mizu? - karoltam át őt hátulról.

Lysander
Épp a játékra figyeltem, nem is reagáltam semmit, mikor Eugen átölelt, továbbra is a lapjaimra szegeztem a szemem. Egy percre sem vetettem le a pókerarcomat - ami ugyebár a póker alapkövetelménye. A másik két srác viszont kétségbeesetten nézett a barátomra.
- Eugen, kérlek vidd innen! - mondta az egyikük segélykérő hangon. A társa helyeslően bólogatott.
- Két kör óta van bent, de már elnyerte az összes bájitaltan jegyzetemet, és a következő két hétre nekem kell írnom a leckéjét!
- Nekem a cipőmet és a nyakkendőmet vitte el... - panaszkodott az elsőként is felszólaló fiú. Körülöttünk már egész szép kis tömeg gyűlt, ők is helyeslően bólogattak. Szerintem egyrészt élvezték a műsort, másrészt viszont együtt éreztek a háztársaikkal.
- Azt hiszem emelek egy inggel... - motyogtam ugyanolyan faarccal, mire a másik két srác kikerekedett szemmel fordultak vissza hozzám. Az egyikük azonnal bedobta a lapjait, a másik viszont, akinek a nyakkendője és a cipője már az enyém volt, állta a tétet - nem igazán volt más választása, hacsak nem akarta elveszíteni a talárját is, mivel az előző körben azt is feltette, csak még nem értünk a végére hogy el is nyerhessem.

Eugen
Megleptek a fejlemények és őszintén szólva kíváncsi lettem, Lys pókerezési stílusára.
-Bocsi srácok, azt hiszem, nincs jogomban leállítani. Én mondtam neki hogy jöjjön játszani valamit és tényleg csak játszik. Ha úgy nézzük nem is bántott senkit úgyhogy  én csak örülök hogy feltalálta magát - küldtem egy bocsánatkérő mosolyt a fiúk felé majd Lysander vállára támasztva az állam figyeltem a további eseményeket. 
-Csak ügyesen! - súgtam a barátom fülébe de nem tettem mást amivel zavarhattam volna.

Lysander
Ezután nemsokkal gazdagodtam egy inggel, egy talárral, további egy hetes mágiatöri leckével, valamint egy pakli varázslókártyával. Az ellenfeleim egyedül azért voltak még bent, mert még mindig reménykedtek abban, hogy van esélyük visszanyerni a cuccaikat. Tipikus frühwirthesek.
- Oké, akkor emelek egy nadrággal - mondtam, és a szemközt ülő fiúk fájdalmas arccal néztek rám. Állták a tétet. Remek, még egy pár kör, és mindent elnyerek. Nem tudtam volna megmondani, hogy miért szórakoztat ez ennyire. Minden esetre kíváncsi voltam, Eugen meddig hagyja még hogy tovább vetkőztessem a háztársait.

Eugen
Vicces volt nézni ahogy a srácok teljesen kétségbe estek mikor Lys szép lasan elnyerte az egész ruhatárukat. Nem sanáltam őket mert nem lett volna muszáj játszaniuk a fiúval, mégsem szálltak ki, de azért egy idő után kezdett piszkálni a gondolat hogy mi lenne ha egyszer Lysander veszítene. A sokadik körben aztán eldöntöttem hogy megpróbálom megzavarni a fiút.
Mivel még mindig mögötte ültem, átölelve őt, teljesen észrevétlenül be tudtam nyúlni az ingje alá hogy óvatosan a derekát kezdjem simogatni. Nem tudtam, ez elég lesz-e de kíváncsi voltam, mit reagál.

Lysander
Mikor megéreztem a bőrömön Eugen érintését, elnyomtam egy halvány fintort. A kis....Oké, elég, ez már tényleg árulás. Ebből nem mossa ki magát. Ha vége ennek az egész hülyeségnek, és végre kettesben leszünk, akkor olyat kap ezért....De olyat...De....basszus...Eugen...hagyd abba...Vagyis...nem..basszus...Megölöm. Próbáltam kizárni az agyamból a fiú simogató ujjait, de ez elég nehéz volt, tekintve, hogy mellette még a vállamra i hajtotta a fejét, ráadásul már egy ideje egy félmeztelen srác ült velem szemben. Akaratlanul is elképzeltem, milyen szívesen játszanék vetkőzőspókert Eugennel.

Eugen
Úgy éreztem, elértem valami hatást, de Lys még mindig tartotta magát, úgyhogy folytattam amit elkezdtem. Kezem lassan átvándorolt a hasára, ott kezdtem őt cirógatni, fejemet pedig felé fordítottam és a nyakába szuszogtam, nyomtam rá egy apró puszit. Kíváncsi voltam, meddig fogja szótlanul tűrni.

Lysander
Mégis kinek az oldalán áll? Éreztem, ahogy libabőrös leszek, és végigfut rajtam a borzongás az érintésétől. Igencsak megnehezítette a koncentrációmat, hogy most már csakis az Eugenről való fantáziálgatásaim keringtek az agyamban. Nem jó...koncentrálj a játékra...

Eugen
Magamban szélesen vigyorogva nyugtáztam a fiú minden apró rezdülését ami azt sugallta számomra hogy igenis nagyon zavarom a koncentrációban. Viszont még mindig nem tudtam teljesen elterelni a figyelmét ... Kénytelen voltam kicsit más eszközhöz folyamodni. Odahajoltam a füléhez.
-Ha most vesztesz, azt csinálsz velem ma éjjel amit csak akarsz ... Bármit ... - súgtam neki hogy csak ő hallja.

Lysander
Újra végigfutott rajtam a borzongás, és hirtelen mintha kiszáradt volna a torkom. nagyot nyeltem.
- Emelek - nyogtem ki, de a pokerarcom már nem volt az igazi.  Nem akartam veszíteni. Két ilyen alak ellen...De amit Eugen mondott, túl csábítóan hangzott. Ha veszítek, az csak is miatta lesz. És ha ez megtörténik, akár engedi akár nem, azt fogok vele tenni, amit akarok. Esélye sem lesz ellenem.

Eugen
Amikor láttam hogy esze ágában sincs abbahagyni a játékot, rosszallóan a fiú fülébe morogtam.
-Naaa ...nem erről volt szó - suttogtam majd óvatosan megharaptam a fülét. Közben egyik kezem a nadrágjára tettem, vigyázva hogy a többieknek ne tűnjön fel de a fiú igenis érezze -Én is emeljem a tétet ...?

Lysander
Legszívesebben rászóltam volna a fiúra, vagy ilyesmi. Nem is....Legszívesebben azonnal elrángattam volna egy szobába. De ezt nem tehettem meg. Nem hagyhatom nyerni ezeket.
Ám kezdtem tényleg bajba kerülni Eugen miatt.
Közben az ellenfeleim állták a tétet. Itt az idő...Emeljek vagy dobjam be?

Eugen
Láttam a megfelelő alkalmat, így igyekeztem teljes bedobással rávenni Lyst hogy befejezze a játékot. A nyakát kezdtem puszilgatni és egyik kezemmel a derekát és a hasát simogattam, olyan ingerlően ahogy csak tőlem telt.
-Szerintem jobban jársz ha feladod ... - súgtam a fülébe majd adtam egy hosszú de óvatos puszit az arcára.

Lysander
Basszus, 'Berger! Magamban szitkozódtam, miközben összeszorítottam az állkapcsomat, és fájdalmasan meredtem a lapjaimra. Egy hármas és egy hatos. Semmit nem ér. Na nem mintha eddig jobb lapjaim lettek volna - végig blöfföltem -, de mégis fájt megtennem azt, amit a fiú akart. Egy Dietrich nem adja fel! Nem! Nem adja fel...Nem adja...Nem...
- Bedobom - mondtam fájdalmas sóhajjal, és oda sem bírtam nézni, mikor az asztalra dobtam a lapjaimat, mindenki megrökönyödésére.

Eugen
-Jó fiú ...! - duruzsoltam Lys fülébe elégedtten majd magam felé fordítottam az arcát és megcsókoltam.

Lysander
Ahogy visszacsókoltam az egyszerre volt mohó és durcás. Bár inkább durcás. Haragudtam Eugenre, amiért ezt tette velem. Ne félj, számolunk még. A körülöttünk állók reakcióit teljesen figyelmen kívül hagytam, nem volt kedvem semmiféle örömködés hallgatásához, amit az én vereségem fölött tartottak. Csak kerüljek ki innen. Ha tudná, mit kap majd most...

Eugen
Amikor vége szakadt a csóknak, mosolyogva néztem Lys szemébe.
-Nyugi, biztosíthatlak hogy megérte így döntened. Jobbat kapsz mint a srácok ingje ... - ígértem meg neki majd még egy puszi után felálltam. - Mit szólnál ha beállnánk Activityzni? - kérdeztem Lyst.

Lysander
Utálok Activityzni. Mindig is utáltam. És reméltem, Eugen maga sem hiszi, hogy hajlandó vagyok még várni rá - azok után, hogy elrontotta a játékomat, és hogy ilyen állapotba hozott...Nem, nem fogunk semmit sem csinálni, csak ha az magába foglal egy üres szobát, egy ágyat és kettőnket ruha nélkül. Vagy csak kettőnket ruha nélkül.
- Ne is álmodozz, 'Berger - mondtam Eugennek, miközben én is felálltam, és megragadtam a karját. - Indulunk.
Határozottan néztem rá, majd a válaszát meg sem várva el is indultam az ajtó felé.

Eugen
Amikor Lys az ajtó felé kezdett húzni, megtorpantam és nem engedtem hogy magával rángasson, megállítottam.
-Nem megyünk. Maradunk még egy kicsit játszani - jelentettem ki ugyanolyan határozottan ahogy ő az előbb.

Lysander
Teljesen elképedtem, ahogy ezt mondta nekem, kikerekedett szemekkel bámultam rá, mintha rosszul hallottam volna. Egy pillanatig lefagytam, nem bírtam megszólalni sem.
- Ezt nem mondhatod komolyan - nyögtem ki végül, még mindig sokkolva. Sosem volt még ilyen velem. Hogy lehet ennyire figyelmetlen?

Eugen
-De, komolyan beszélek. Én még nem játszottam semmit de te már legatyátlanítottad a fél házamat. Szeretnék én is szórakozn egy kicsit a barátaimmal és szeretném hogy itt legyél közben. - húztam oda magamhoz. Végig a szemeibe néztem beszéd közben és az utolsó fél mondat alatt végigsimítottam az arcán.