Schwanstein

Claudius
Egészen közel csúsztam a fiúhoz, és a karjaimat a dereka köré fontam. A válla fölött néztem előre.
- Mutasd meg, mit tudsz - suttogtam a fiú fülébe.

Eugen
Éreztem a lehelletét a bőrömön és ettől kicsit kirázott a hideg.
-Nekem nem kell kétszer mondanod! - mondtam neki vigyorogva majd felemelkedtem a magasba a seprűvel.

Claudius
Ahogy felrepültünk, még közelebb húzódtam a fiúhoz, teljesen összeért a testünk, ami kellemes érzéssel töltött el. A szél belekapott a hajunkba, a fülünk mellett süvített, és ezt nagyon élveztem. Eugen közelsége pedig megduplázta ezt az élvezetet. Akkor ott nagyon közel éreztem magam egyik régi vágyamhoz, ami történetesen akár a kviddicsöltözőben is bekövetkezhetett volna...

Eugen
Körberepültük a pályát, többször is. Közben nem tudtam figyelmen kívül hagyni hogy milyen közel van hozzám a fiú. Még a mellettünk süvítő szélen túl is hallottam minden egyes lélegzetvételét , és szinte éreztem a hátamon a kockákat a hasán. Nagyon élveztem hogy ennyire kicsi a távolság kettőnk közt, ez az egész kellemes érzéssel töltött el.
A repülésbe mindent beleadtam amit csak tudtam. Bevettünk pár éles kanyart, egészen közel ereszkedtünk a földhöz, majd hirtelen felemelkedtünk és mindezt őrületes sebességgel. Megpróbáltam a maximumot kihozni magamból.

Claudius
Meg kell hagyni, a fiú fantasztikusan repült. Nem cáfolt rá a hírnevére, úgy száguldozott a seprűvel, mintha erre született volna. Szorosan magamhoz öleltem őt, mert egyrészt nagyon jó esett, másrészt meg nem akartam leesni. A testem bizsergett, ahogy egy zuhanórepülésnél egymáshoz préselődtünk, és alig tudtam nem arra gondolni, hogy mi várhat majd az öltözőben. Nagyon reméltem, hogy az, amire számítok. Ahogy a fiút néztem, a reményeim erőre kaptak. Most úgy tűnt, van esélyem.

Eugen
Legfeljebb fél óra telhetett el amikor végül leszálltunk a pálya szélén.
-Remélem nem okoztam csalódást - vigyorogtam hátra a fiúra. Még mindig nagyon közel voltunk egymáshoz, nem engedett el amikor landoltunk.

Claudius
- Egyáltalán nem - mondtam sármos hangon, miközben közelebb hajoltam hozzá. - Sőt, ami azt illeti, csak még kíváncsibbá tettél...

Eugen
-Tényleg....? Na és mire vagy kíváncsi? - kérdeztem a szemébe nézve majd tekintetem egy pillanatra az ajkaira tévedt, de aztán ismét a szemeit figyeltem. Természetesen tisztában voltam vele mit akar, de nem akartam lelőni a poént.

Claudius
- Mondjuk hogy csókolsz-e olyan jól, mint ahogy repülsz - vigyorodtam el, és még közelebb hajoltam hozzá, már nagyon kicsi volt köztünk a távolság, de mivel háttal ült nekem, nehezebb dolgom volt.

Eugen
Még szélesebben elvigyorodtam és annyira felé fordultam amennyire  csak ebben a helyzetben tudtam.
-Hát próbáljuk ki .... - mondtam a fiúnak, de nem csókoltam meg, megvártam míg ő hajol mégközelebb.

Claudius
Nem tétováztam, előrehajoltam, és számat az övére tapasztottam. Lejjebb ereszkedtünk, a lábammal már elértem a talajt.

Eugen
Lehunytam a szemem és viszonoztam a csókot. Közben egyre lejjebb engedtem a seprűt, hog, végül a földre ejtsem és szembe tudjak fordulni a fiúval csók közben.

Claudius
Mikor földet értünk, magam felé fordítottam a fiút, és még szorosabban magamhoz húztam. Olyan hosszan csókolóztunk, ameddig csak tudtunk., és utána is csak levegőt venni hagytuk abba egy kicsit. Egyik kezemmel határozottan magamhoz szorítottam Eugent a derekánál fogva, a másikkal pedig kicsit benyúltam a pólója alá.

Eugen
Mikor a fiú maga felé fordított, átkaroltam a nyakát és úgy csókoltam tovább, egészen addig amíg bírtam levegővel, de aztán sem húzódtam el tőle sokáig, újra csókban forrtunk össze, és ezúttal szenvedélyesebben mint az előbb. Amikor Claudius a pólóm alá nyúlt, akkor sem zavartattam magam, hagytam neki és közben a hajába túrtam.

Claudius
- Mit szólnál, ha...ha bemennénk a...az öltözőbe? - kérdeztem a fiút a csókok között.

Eugen
-Ez ... nem is ... olyan rossz ... ötlet - válaszoltam a fiúnak miközben még mindig nem szakadtunk el egymástól huzamosabb időre.

Claudius
Smárolás közben vigyorogva elindultunk az öltözőhöz, de mivel így nagyon lassúak voltunk, egyszerűen elszakadtam a fiúhoz, megragadtam a karját, és húzni kezdtem magam után.
Berontottunk az öltözőbe, és a falnak löktem Eugent, majd még a pályán mutatottnál is nagyobb hévvel estem neki.

Eugen
Mikor rájöttünk hogy így sosem érünk be, elszakadtunk egymástól és a fiú a karomnál fogva húzott be az öltözőbe ahol azonnal a falhoz nyomott. Nem bántam, szenvedélysen csókoltam őt, miközben egyik kezemmel a hajába markoltam a másikkal pedig a ruhája alá nyúltam és az oldalát simogattam.

Claudius
Már épp kezdtem nagyon örülni, mikor ajtónyílást hallottunk. Magamban káromkodtam, miközben szétrebbentünk a fiúval. Hát ez REMEK! Végre itt az esély, erre valaki jól ELBASSZA nekem.

Eugen
Az ajtónyitásra egy pillanat alatt szétrebbentünk. Elléptem a faltól és gyorsan megigazítottam a pólómat, közben pedig magamban szitkozódtam egy sort. Máskorsenki sem jár erre.... Még szép hogy pont most jön ide valaki!

Claudius
- Oh. Bocsánat. Megzavartam valamit? - hallottam egy lányhangot. Egy lányhangot, amiben semmi megbánás vagy sajnálat nem volt. Az a szemét...A pofátlan kis csitri volt, a suliújság főszerkesztője. Valami Lana vagy...Lara....Mittudomén. De pillanatnyilag nagyon dühös voltam rá. Azokkal a hatalmas pápaszemeivel, meg a sztoriéhes tekintetével...
- Ez egy kviddicsöltöző. Mit keresel itt? - kérdeztem nem túl barátságos hangnemben. Ő meg sem rezzent.
- Csak lejöttem a pályára fotózni kicsit - emelte föl a fényképezőgépét. - Az időjárás rovatba kell a kép. Mindig a pályán készítjük.
Idegesítően szemtelen volt a hangja. Szemtelen és nemtörődöm.
Mérgesen felvontam az orrom.
- Akkor miért nem a pályán vagy?
- Ó, oda indultam.
- Rendben - mondtam, aztán mikor akkor sem mozdult, újra megszólaltam. - Akkor menj!
- Oké - vonta fel a szemöldökét a lány mosolyogva, és kiment, de mielőtt kilépett volna, még visszanézett, és elvigyorodott. Valahogy nagyon de nagyon kedvet kaptam hozzá, hogy felrobbantsam a csinos kis fényképezőgépét. Pimasz kis...

Eugen
Karba tett kézzel figyeltem a lányt. Mindig is nagyon idegesített, de most végképp. Hogy lehet ennyire pofátlan?!  Amikor végre eltűnt, felsóhajtottam.
-Hihetetlen ez a csaj ... - morogtam.

Claudius
Helyeslően mondtam valami nem túl kedveset, aztán visszanéztem a fiúra.
- Most...? - vontam fel a szemöldököm. Akarod folytatni, vagy visszamegyünk, mielőtt ez a kis csitri mindenkinek elkürtöli a dolgot?

Eugen
Felsóhajtottam, és zsebre tettem a kezem.
-Menjünk innen ...- intettem a fejemmel az ajtó felé.

Claudius
Rosszkedvűen biccentettem. A seprűmet egy egyszerű Invito-val magamhoz hívtam, aztán visszasétáltunk az iskolaépületbe. Útközben egyikünknek sem volt kedve beszélgetni.

Jana
A könyvtárban ültünk, az asztalunkon egymásra tornyozott könyvekkel, és rendíthetetlenül kerestük a megoldást, amivel meggyógyíthatjuk Eugent. Felsóhajtottam. Nem volt könnyű munka.
A könyvem fölött Lysanderre pillantottam. Őszintén szólva sosem kedveltem a fiút. Sokat csúfolt engem, meg másokat is, és kifejezetten szemétnek tartottam, de most mintha kezdett volna megváltozni ez a véleményem. Láttam, mennyire odaadóan kutat egy módszerért, amivel visszahozhatjuk a barátja emlékeit...Hm, igen, milyen érdekes is....A barátja. Ezzel az egész emlékezetkieséses dologgal Lysander veszített a legtöbbet...Persze Eugent nem számolva. Ő volt az egyetlen, vagyis inkább az ő kapcsolatuk, ami teljesen totálisan kiesett a fiúnál. Látva Lysander arcát, megsajnáltam őt, ezzel magamat is meglepve.

Reggie
Annyira nem szoktam figyelni Lysanderéket mostanában, láttam hogy milyen jól megvannak. Túl jól .... Sosem gondoltam volna hogy ezek ketten egyáltalán el fogják tudni viselni egymást, nem hogy alig lehet majd levakarni őket egymásról ...
De ma akaratlanul is feltűnt hogy külön vannak. Lysander egész nap furcsa volt és egyszer sem tűnt el szünetekben hogy megkeresse Eugent. Még a közös óránkon is a terem két, egymástól legtávolabb eső pontjában ültek. Ennek mndenképp utána akartam járni, szóval órák után elindultam megkeresni a fiút. A könyvtárban akadtam rá és nem hittem a  szememnek ...... azzal a két szánalmas frühwirthessel ült egy asztalnál és együtt tanultak. Összevontam a szemöldököm majd odaléptem hozzájuk.
-Hello! Mi ez a nagygyűlés? És .....nem hiányzik innen valaki?-néztem  végig rqjtuk majd tekintetem egyértelműen Lysanderen állapodott meg.

Lysander
Felnéztem a könyvből, mikor meghallottam Reggie hangját. A szemem már jojózott az olvasástól, de nem bírtam abbahagyni.
Elkeseredettség lett úrrá rajtam. Nem tudtam, mit mondjak a fiúnak. Hiszen ha szakítottunk Eugennel, az azt jelenti, hogy veszettem, de...
Ekkor eszembe jutott valami.
Ha reg azt hiszi, szakítottunk, az azt jelenti, vesztettem. De mi nem szakítottunk. technikailag nem. Szóval csak meg kell neki magyaráznom.
- Nagy gáz van - mondtam a szemeibe nézve. Úgy döntöttem, most az egyszer nem fogok hazudozni egy kényes témáról, mert most azzal csak rontottam volna.

Reggie
Felvontam a szemöldököm és leültem a szabad helre az asztalhoz.
-Mi történt? - kérdeztem Lysandert, a többiekre rá sem hederítve. Tudtam hogy tényleg baj van. Ha egy Dietrich azt mondja gáz van, akkor már tényleg nagy gond lehet ...

Lysander
Felsóhajtottam, és mindent elmondtam Reggie-nek. Hogy Eugen nem emlékszik rám, és hogy ezért keresünk már órák óta valami módszert, amivel visszahozhatjuk a memóriáját. És hogy egy lépéssel sem kerültünk eddig közelebb a megoldáshoz. Beszéd közben végig őszinte voltam (na jó, úgy általánosságban véve), és a végén csak felsóhajtottam.
- Ez az, amiért most itt vagyunk - fejeztem be a mondandómat.

Reggie
Végighallgattam Lysandert és meg kellett állapítanom hogy kivételesen nem hazudik. Szóval elvileg tényleg nem szakítottak ....kár. 
De viccet félre téve, még sosem láttam ilyennek a fiút. Fáradtnak tűnt és elkeseredettnek, mintha nem is ugyanaz a fiú lenne akit régen megismertem. Puhány lett. És ez nem tetszett nekem. Úgy tűnt, hogy ha vissza akarom kapni a barátomat, az igazi Lysander Dietrichet, akkor Wissbergernek is vissza kell szereznie az emlékeit. Szóval eldöntöttem hogy segítek. 
Mikor a fiú befejezte a mes3lést, kicsit elgondolkodtam.
-Próbáltad már fejbe verni valamivel? - kérdeztem meg halál komolyan. Valahol hallottam hogy a mugli filmekben ez mindig beválik.

Lysander
Elég fura képet vághattam, de Reggienek meg sem rezdült az arca.
- Nem, képzeld, még nem próbáltam - mondtam neki. Sőt, valahogy még eszembe sem jutott ez a lehetőség. Mégis hogyan segítene ez?

Reggie
-Akkor most adtam egy ötletet ..... szerintem egy próbát megérne - mondtam Lysandernek, még mindig teljesen komolyan, majd gonoszul elvigyorodva hozzá tettem - Ha nem jön be, legfeljebb elfelejt még valami mást is ...

Lysander
Már épp válaszolni akartam, mikor még valaki csatlakozott az asztalunkhoz.
- Sziasztok - ült le hozzánk Lara Engel, elvett egy könyvet, és lapozgatni kezdte. Ránk se nézett. Mi viszont elég furán néztünk rá. Idejön, leül egy szó nélkül, és utána úgy tesz, mintha olvasna...Tud valamit. Csak arra vár, hogy rákérdezzünk.
- Khm... - köszörülte meg a torkát Jana. - Lara, öhm...Mit keresel itt?
- Ó, csak gondoltam ideülök hozzátok. Tudod, beszélgetni - mondta csacsogó hangon.
- Mit akarsz, Engel? - kérdeztem nem túl türelmesen. Rám nézett, a szemében kis szomorúság villant meg a kíváncsiság mellett.
- Tudod, Lysander, újságíróként nyitva tartom a szemem, és az a dolgom, hogy mindent lássak, és...halljak - kezdte, de mivel nem voltam épp toleráns kedvemben, félbeszakítottam.
- Nem tudnál a lényegre térni? - kérdeztem nem túl kedvesen. Egyre idegesebb lettem. Mi olyat láthatott, ami miatt most itt van?
Kicsit lebiggyesztette az ajkát, és morcosan keresztbe fonta a karját. Nem tetszett neki, hogy belevágtam a szavába.
- Láttam a barátodat és Claudiust a kviddicsöltözőben - mondta röviden, nekem pedig több se kellett, egyből felforrt az agyam.
- Hogy az a rohadt mocskos állat! Hogy merészelt megcsalni??! Ó hogy az a.... Szétátkozom azt a rohadt seggét!... - mondtam, miközben már fel is álltam, és az ajtó felé indultam. - Hol vannak? - mordultam Larának, de közben nem néztem vissza.
- Valahol a suliban - vont vállat, aztán mikor felé fordultam, ravaszul megcsillant a szeme. - Második emeleti folyosó - mondta. Mondjuk fogalmam sincs, honnan tudta, de biztos voltam benne, hogy igazat mond.
- Várj, most komolyan megkeresed őket? - állt fel Jo. Dühösen ránéztem.
- Természetesen - válaszoltam haragtól izzó tekintettel. Jana úgy tűnt, megérti az érzéseimet, és csak biccentett.
- Kapd el! - mondta egyszerűen, én pedig biccentettem, és elindultam. A szemem sarkából láttam, hogy Lara követ, de nem bántam. Elővettem a pálcámat, és úgy masíroztam, út közben fel-fellökve pár embert, akik az utamba kerültek.

Reggie
Amikor megláttam az újságíró csajt, már tudtam hogy valami történni fog. Vagy történt ... Ő sosem jön oda csak úgy  beszélgetni. És igazam is lett. Mondjuk ekkora dologra nem számítottam, de így még viccesebb volt. Mulattatott Lysander felháborodása , bár teljesen megértettem. Én sem reagáltam volna máshogy. Figyeltem ahogy kifelé indult a könyvtárból. Amikor kilépett az ajtón, az ott maradt két frühwirthesre néztem.
-Nem kéne utána mennünk ? - kérdeztem őket. Őszint3n szólva nagyon szívesen végignéztem volna mit művel Lysander Steinerrel ha megtalálja, de valahol mélyen még 3n is tudtam hogy le kéne állítani még mielőtt valami hatalmas baromságot csinál.

Jana
- De - válaszoltam hezitálás nélkül, és már fel is álltam Jo-val együtt, hogy az elviharzó szőke fiú és az újságíró csajszi után eredjünk. Még a végén valami hatalmas baromságot csinál. És kit is akar szétátkozni? Valahogy nem volt tiszta.

Reggie
-Akkor ebben egyet értünk! - mondtam majd én is felálltam és együtt indultunk Lysander után.

Lysander
Megállás nélkül masíroztam, Lara alig tudta tartani velem a lépést, de azért ott volt a sarkamban, és sztorira éhesen vigyorgott. Nem foglalkoztam vele.
Befordultunk a második emelet folyosójára, és megláttam a két fiút. Egymás mellett sétáltak, mit sem sejtve, mikor rájuk kiáltottam.
- HÉ! Megállni azonnal! - mondtam irtózatosan dühösen. Azonnal felém fordultak. Claudius mikor meglátta a kezemben tartott pálcát és a hátam mögött álló Larát, látványosan elsápadt. Fenyegetően megindultam feléjük.

Eugen
A második emeleti folyosón sétálva beszélgettünk Claudiussal amikor dühös kiáltást hallottam magunk mögül. Azonnal megfordultam. Anélkül is tudtam hogy Dietrich az hogy ránéztem volna, de semmi kedvem nem volt hagyni hogy hátba támadjon. Ha már volt olyan kedves és előre figyelmeztetett .... 
Láttam rajta hogy nagyon ki van akadva de nem értettem miért. Aztán megláttam mögötte az újságíró csajszit. Ekkor kicsit elgondolkodtam. Mit mondhatott Lara a fiúnak amitől így bepöccent? Aztán beugrott hogy Claudius valamikor kavart vele. Fogalmam sincs már, honnan tudom , de akkor ez látszott az egyetlen logikus magyarázatnak, úgyhogy nem gondolkodtam az információ eredetén. Előhúztam a pálcámat és a fiúra szegeztem, k3szen arra hogy védekezzek ha esetleg támadna.
-Mit akarsz, Dietrich? - kérdeztem tőle megvetően, de  nyugodtan.

Jana
Amikor a folyosóra értünk, azt láttuk, hogy Lysander és Eugen egymás felé fordulva állnak, mindkettejük kezében varázspálca. A szőke fiú mögött fényképezőgéppel felszerelkezve Lara nézett izgatottan, Eugen mögött pedig a halálsápadt Claudius állt.
- Szétátkozom azt a rohadékot - vicsorgott Lysander éppen, és láttam, hogy a felsőbb éves srác szemében félelem csillan. Úgy döntöttem, nem hagyom annyiban a dolgot, közbe akartam lépni.

Eugen
-Próbáld csak meg ...! - néztem farkasszemet Dietrichhel. Claudius láthatólag nagyon megijedt tőle, de engem nem fog megriasztani. Nem fogom hagyni hogy bárkit is bántson az a köcsög állat.

Lysander
Eugen szavai szíven ütöttek, megremegett a pálca a kezemben, de újra megszilárdítottam a tekintetem. Már épp indulni akartam feléjük, mikor Jana termett előttem. Beállt kettőnk közé, és feltette a kezét.
- Elég legyen! Senki nem átkoz meg senkit! - jelentette ki. Mérges pillantásokat kapott mind a két oldalról. - Nem engedem, hogy kicsapjanak titeket - mondta dacosan, állva a nézésünket.

Eugen
Janára néztem de nem engedtem le a pálcámat.
-Ha ő nem támad akkor én sem .... Dietrich akar erőszakoskodni - mondtam a lánynak.

Jo
Lysander mögé léptem, és óvatosan a vállára tettem a kezem.
- Figyelj, mi lenne, ha nem átkozna meg senki senkit, és-
- Nem! - vágott a szavamba, és lerázta a válláról a kezem. - Megmondtam neki, hogy maradjon távol tőle! - vicsorgott, és már épp mondani akart valamit, mikor egy másik hangot hallottunk.
- Capitulatus! - mondta valaki, és Lysander kezéből kirepült a varázspálca, egyenesen elszállt a fejem fölött, és a végén Lara kezében landolt. Mind meglepetten néztünk rá, ő pedig csak megvonta a vállát.
- Már megvolt a fotó - mondta könnyedén, én pedig elámultam. Épp most vetett véget egy olyan jelenetnek, ami hatalmas szenzáció lett volna az újságban, csak azért, nehogy valakinek baja essen. Ez a lány tud normális is lenni?
Ezután Jana rávetette magát az immár fegyvertelen Lysanderre, és lefogta, mielőtt a szőke fiú esetleg puszta kézzel esett volna valakinek - hogy Claudiusnak vagy Larának-e, az már kérdéses, de szerencsére sosem derül ki.

Reggie
Amikor Lara lefegyverezte Lysandert, Wissberger is eltette a pálcát. Én pár pillanatig csak figyeltem az eseményeket majd mikor az újságíró csajszi lefogta a grünwaldos fiút, odasiettem hogy segítsek.
-Lysander, hűtsd le magad! Nem éri meg energiát pazarolnod ezekre hogy aztán még téged vegyenek elő a tanárok! Ne legyél hülye! - szóltam rá nem túl barátságosan miközben ellöktem Larát hogy én fogjam meg Lysander karját. Erősen tartottam a fiút, nem voltam vele óvatos. -Higgadj le! - rántottam egyet rajta miközben szinte az arcába ordítottam. Elég brutálisan festhettem de rá nem lehet szép szavakkal hatni ...

Jana
Kicsit hátrahőköltem, mikor Reggie ráordított Lysanderre. A szőke fiú feje már vörös volt az erőlködéstől, ahogy szabadulni próbált, és éreztem, hogy már nem sokáig tudja egyben tartani magát. Nagyon közel járt a megtöréshez. Megsajnáltam őt, szomorúan néztem rá.
Eugenék felé néztem, és intettem nekik, hogy menjenek. Ők így is tettek, nem kellett noszogatni őket. Mikor eltűntek, Lysander végleg megtört. Még sosem láttam ilyennek. A haja összekócolódott, az arca vörös, és a szemébe könnyek gyűltek. Akármennyire is próbálta elfojtani, rájöttem, hogy sír. A könnyek lefolytak az arcán, a szája megremegett. A szemei fájdalmasan csillogtak. Hirtelen mintha nem is Lysander Dietrich feküdt volna előttünk, csak egy egyszerű fiú, akit elhagyott a szerelme. Legszívesebben megöleltem volna. (És ez a gondolat azóta is kísért.)
A fiúk elengedték őt, Lysander pedig lerogyott, és próbálta eltakarni az arcát. Leguggoltam mellé, és a kezemet a hátára tettem, de nem tudtam, mit mondjak. Felnéztem a többiekre, hátha ők tudnak valamit. Lara szomorúan nézett és meglepetésemre most nem vette elő a fényképezőgépét. Talán van emberi oldala is ennek a lánynak? Azok után, amit az előbb tett, egy nagyon kicsit kezdtem megkedvelni az újságíró lányt. Végtére is...belevaló csaj volt. És úgy tűnik, nem teljesen szívtelen.
Jo kényelmetlenül és tanácstalanul áll, nem tudta, mit tehetne. Át tudtam érezni a helyzetét. Hiszen Lysander Dietrichről volt szó, aki épp ott sírt előttünk. A tekintetem végül Reggie-n állapodott meg, reméltem, ő tud majd mondani valamit.

Reggie
Amikor Wissbergerék leléptek, elengedtem Lysandert. A fiú dühe eddigre átcsapott valami teljesen másba. Ha nem lettem volna ott , sosem hittem volna el hogy ilyen megtörténhet. Sírt. Ő,  Lysander Dietrich aki eddig mindenkin könyörtelenül átgázolt aki az útjába került és kinevette a gyengéket, most ő maga vált érzelmei áldozatává. Még sosem láttam ilyennek ezelőtt. Soha. És ebben a pillanatban értettem csak meg igazán, mennyire fontos lehet neki Eugen. Szereti .... tényleg szereti. -futott át az agyamon a gondolat. Be kell vallanom, eddig azt hittem hogy semmi valódi érzelem nincs a kapcsolatukban. Hogy csak a fogadás miatt járnak és mellesleg ha már ez van akkor le is fekszenek egymással , mert ....mert csak. Viszont ez a feltételez3s most teljesen köddé vált bennem, ahogy a teljesen összetört Lysandert néztem. Sajnáltam őt, de tehetetlennek éreztem magam. Fogalmam sem volt, mit csinálhatnék ebben a helyzetben, így amikor Jana rám nézett, csak szomorúan megráztam a fejem majd a fiú másik oldalához térdeltem és én is a hátára tettem a kezem. Megöleltem volna, de az annyira ... maradjunk abban hogy a grünwaldosok nem ölelkeznek. Mi pedig főleg nem.

Jana
Így voltunk ott egy darabig, csöndesen a folyosón. Magamban mintha valami csodálatfélét éreztem volna Lysander felé. Na jó, ez most furcsa, de...Mindig is úgy ismertük, mint egy szemétládát. A suliban határozottan gonosz híre volt, és erre most...Ott térdelt, és sírt. De olyan némán, hogy ha nem remegett volna meg néha, és nem könnyezett volna, azt hiszem, nem is történik semmi. De ő sírt, csak némán. Elfojtva minden egyes hangot, mintha a méltóságának maradékát próbálná megőrizni azzal, hogy nem ad ki hangokat.
- Gyere, menjünk egy csöndesebb helyre... - mondtam halkan. Nem akartam, hogy valaki más meglásson így minket, nagyrészt a szőke fiú miatt. Egyet érthetett velem, mert bár nem mondott semmit, reszketegen bólintott és felállt. A talárja ujjával megtörölte az arcát, és próbált semmitmondó kifejezést felölteni, de a szeme még mindig csillogott. Némán követett minket, miközben elindultunk...valamerre.
A hálókörletekbe nem mehettünk, ott túl sokan voltak, ahogy a pihenőkben is.
- Hova menjünk? - kérdeztem halkan Reggie-től. Mellettem sétált, Lysander és köztem.

Reggie
Mikor elindultunk, Lysander mellett maradtam. Nem tudtam hogyan adhatnám tudtára hogy számíthat rám, anélkül hogy túl nyálassá és csöpögőssé válna a helyzet. Így nem szóltam semmit, csak mentem, szorosan mellette és próbáltam nem túl feltűnően figyelni őt. Amikor Jana kérdezett, egy kicsit elgondolkodtam.
-Van egy használaton kívüli terem a harmadikon. A rövid folyosó végén ... az egész nyugodt hely. - válaszoltam halkan. Nem jutott eszembe jobb hely hirtelen.

Jana
Egyetértően bólintottam. Az jó hely lesz, Lysander is le tud ott nyugodni kicsit...
- Nem - mondta a szőke fiú halkan, de határozottabban, mint amit ebben a helyzetben kinéztem volna belőle. - Menjünk vissza a könyvtárba.
Ahogy beszélt, ránk nézett. A szemében még mindig ott volt a szomorúság és a fájdalom, de már szilárdabb volt a tekintete. Finoman sóhajtottam, és együttérzően bólintottam. A többiek hasonlóan reagáltak. Mint meg akartuk találni a megoldást.

Reggie
Amikor Lysander megszólalt. magamban halványan elmosolyodtam. Igen, ez az a Lysander Dietrich akit én ismerek. Nem roskad magába 3s sajnáltatja magát hanem megpróbálja megoldani a problémát, még ha nehéznek ígérkezik is a dolog. Örültem hogy nem tűnt még el ez az oldala. Miközben visszaindultunk a könyvtárba, azon kezdtem gondolkodni hogy vajon mennyi időbe fog telni mire sikerül visszahoznunk 'Berger emlékeit.