Schwanstein

Lysander
Elhúzódtam a kezétől, ebből most nem kértem.
- Akkor minek kellett elrontani az én játékomat? - kérdeztem tőle mérgesen. Tényleg kezdtem komolyabban megharagudni a fiúra.

Eugen
-Mert lassan már nem volt mit elnyerned a többiektől. Ès azért mégsem hagyhattam hogy a jelen lévő összes srácot levetkőztesd. Azt csak velem csinálhatod - magyaráztam szélesen vigyorogva -De ha van még kedved, velem játszhatsz pókert. Van pár jó SVK jegyzetem ... - ajánlottam fel, próbálva kicsit megenyhíteni a fiút.

Lysander
- Nem, valahogy elment tőle a kedvem - mondtam még mindig mérgesen, közben teljesen eluralkodott rajtam a rosszkedv. Az előbbi valahogy nagyon nem tetszett.

Eugen
Felsóhajtottam és magamhoz öleltem a fiút a derekánál.
-Jó ....akkor ... Te mit szeretnél? - kérdeztem meg habár egyértelmű volt. Vagyis most már mégsem mert úgy tűnt, megsértettem a fiút.

Lysander
- Semmit - mondtam elfordítva a fejem. - Asszem elmegyek aludni.
Eltoltam magamtól Eugent, és az ajtó felé indultam. Kicsit egyedül akartam lenni.

Eugen
Ezen meglepődtem és megijedtem hogy most komolyan megbántottam Lyst. Utána siettem és megállítottam, hátulról átkarolva őt.
-Na, Lys ... Bocsánat! Nem akartalak megbántani. -motyogtam a füléhez hajolva. Nem akartam hogy haragudjon rám.

Lysander
Egy pillanatra megtorpantam, aztán óvatosan újra kibontakoztam a fiú karjai közül.
- Oké - motyogtam, mert nem tudtam mit mondani. - Majd holnap találkozunk - mondtam, és ezúttal már nem hagytam, hogy még egyszer megállítson, kimentem az ajtón, és a hálókörletem felé indultam.

Eugen
Letaglózva figyeltem ahogy a fiú elhagyja a klubhelyiséget. Tudtam hogy nincs értelme utána mennem mert most nem fogom tudni megbékítni. Szomorúan fordultam a többiek felé és sétáltam oda Joékhoz.
-Most haragszik rám ....

Jo
Szomorúan néztem fel Eugenre. Pedig épp ma vallottak egymásnak szerelmet...
- Mi történt? - kérdeztem tőle ahogy leült hozzánk.

Eugen
-Nem tudom ... Vagyis ...de, tudom. Rávettem hogy abbahagyja a játékot és megígèrtem hogy elmegyünk szobára de nem akartam azonnal elindulni amikor ő szeretett volna. - rogyta le a egyik párnára -Elszúrtam.

Jana
Elhúztam a számat.
- Most hol van? - kérdeztem, mert nem láttam a szőke fiút a szobában. Talán már el is ment.

Eugen
-Elment. Azt mondta, holnap találkozunk ... - válaszoltam össhetörten Jonak. Nem tudtammit tegyek most , tanácstalan voltam.

Jana
Lebiggyesztettem a szám.
- És nem mentél utána? - kérdeztem talán kicsit meglepetten. Ilyenkor utána kéne menni, nem?

Eugen
Kicsit megingattam a fejem.
-Nem ... Lyssel ilyenkor nem lehet beszélni. Pedig már bocsánatot kértem. Majd később megint megpróbálom de egyelőre azt hiszem, békén hagyom - magyaráztam.

Jana
Szomorúan néztem Eugenre, át tudtam érezni, mennyire maga alatt lehet most. Szegény... Nem is nagyon tudtam, mit kéne mondanom, nem hittem, hogy bármivel is fel tudnám vidítani.
- Biztos ez is elrendezitek majd - mondtam végül vigasztalóan. Hiszen szeretitek egymást.

Eugen
-Remélem. Nem akarom hogy egy ilyen butaság miatt haragudjon rám - sóhajtottam fel. Közben azon gondolkodtam, mivel lephetném meg Lyst. Talán valami ajándéknak örülne, csak nem tudtam hogy mennyire kell nagynak lennie. Vagy egyáltalán egy nagy dolognak örülne jobban vagy egy apróságnak? Bár ahogy ismertem Lyt, az elsőre tippeltem, de ki tudja?

Jana
Egy ideig még csöndben üldögéltünk, szomorúan nézve magunk elé, aztán úgy döntöttem, megtöröm a búskomor hangulatot, és óvatosan feldobtam egy beszélgetéstémát. Szerencsére Jo most nem volt annyira hallgatag kedvében, mint máskor, és szívesen csatlakozott, így szép lassan újra elindult köztünk egy beszélgetés. Eugen csak néha szólt hozzá egy-egy szót, amiért nem hibáztattam. Nem is annyira próbáltuk bevonni, inkább hagytuk, hogy elmerüljön a gondolataiban. Hadd rendezze magában a dolgait.

Eugen
Csendben hallgattam amit a többiek mondtak egymásnak, de nem igazán szóltam hozzá a beszélgetéshez. Nem volt kedvem társalogni és örültem hogy ezt a srácok tiszteletben tartják. Viszont csak alig félóráig tudtam maradni, nem bírta tovább. Felálltam és elköszöntem Janáéktól majd elhagytam a klubhelyiséget. Az udvar felé indultam, szükségem volt egy kis levegőre.

Lysander
Végül valahogy mégsem a szobámban kötöttem ki, hanem az udvaron. Úgy éreztem, szükségem van egy kis friss levegőre, szóval miután elmentem a kabátomért, kiültem az egyik padra. Már rég sötét volt, és hűvös is, szóval senki nem mászkált odakint. Ez nekem teljesen megfelelt.
Próbáltam kiűzni az Eugennel kapcsolatos gondolatokat a fejemből, de nehezen ment. De legalább már kicsit lenyugodtam, kezdtem kicsit máshogy nézni a dolgot. Még mindig haragudtam rá, de talán már nem annyira. Egy nagyon kicsit kevésbé. De attól még bunkóság volt ez tőle.

Eugen
Az udvarra érve kicsit megcsapott a hideg de nem érdekelt, felesleges lett volna visszafordulni a kabátomért. Sétáltam egy kört majd hirtelen megláttam Lysandert kicsit odébb ülni egy padon. Alig pár pillanatig gondolkodtam, odasétáltam hozzá és megálltam előtte.
-Szia ... - motyogtam tétován.

Lysander
Hallottam, hogy közeledik valaki, és szinte éreztem, hogy Eugen lesz az. Nem is tudom, egyszerűen csak...ő volt az első ember, aki eszembe jutott. Elvégre ki más jönne ki hozzám éjjel, hidegben?
Mikor megállt előttem, felnéztem rá.  Már nem voltam dühös rá.
- Szia - mondtam neki. A hangom egy kicsit még távolságtartó volt.

Eugen
Visszaköszönt. Ez jó jel. Igazából nem tudtam megmondani a hangjából hogy most akkor haragszik-e még vagy nem, de egyértelműen higgadtabbnak tűnt mint az előbb és már sokkal kevésbé dühösnek. Ennek örültem. Talán sikerül rávennem hogy megbocsásson.
-Leülhetek ...? - kérdeztem tétován, a pad üres fele felé mutatva.

Lysander
Hűvösen biccentettem, nem fordultam felé, mikor helyet foglalt mellettem. Rendben, talán ey kicsit még haragudtam. Vártam, hogy ő kezdjen el beszélni elsőnek.

Eugen
Leültem és a fiú arcát kezdtem figyelni. Nem tudtam mit mondjak. Végül felsóhajtottam.
-Figyelj, Lys! Bocsánat! Sajnálom, tényleg! Hülyén viselkedtem - mondtam neki őszintén.

Lysander
Eugen felé fordultam, kicsit fürkésztem az arcát.
- Ez igaz - mondtam neki. Kivételes alkalom, egyetértek vele valamiben.

Eugen
Ezen akaratlanul is elmoslyodtam egy pillanatra. Persze hogy most igazat ad nekem ...jellemző. Aztán viszont megint eluralkdott rajtam a félelem hogy haragszik rám.
-És ...azért megbocsátasz?

Lysander
Kicsit hidegen tanulmányoztam a tekintetét, de nem tudtam tartani a szigorú arcot. Halkan felsóhajtottam, és elnéztem a másik irányba.
- Fogjuk rá - mondtam végül megadóan. - De csak most az egyszer - figyelmeztettem, mielőtt elbízná magát.

Eugen
Erre azonnal boldog mosoly terült szét az arcomon és szinte Lys nyakába borultam.
-Megígérem hogy soha többet nem leszek olyan barom! - néztem komolyan  a szemeibe.

Lysander
- Remélem is - mondtam minden vicc nélkül, de azért halványan elmosolyodtam mikor újra magához ölelt. Egy kicsit tétován, de én is átöleltem őt. Igazából jól esett hozzá bújni, de et a világért sem ismertem volna be neki.

Eugen
Boldogan szorítottam magamhoz a fiút, arcomat a nyakába hajtva és percekig nem is mozdultam. Érezni akartam hogy megint itt van velem és hogy nem haragszik rám. 
Percek múlva emeltem fel a fejem , ekkor egy ideig figyeltem Lys arcát majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

Lysander
Kicsit vonakodva csókoltam vissza, de nem tudtam sokáig haragudni Eugenre. Azért abban biztos voltam, hogy ennyivel nem ússza meg. Még nem tudtam pontosan, hogyan, de valahogy még fizetnie kell majd ezért.

Eugen
Nem volt hosszú a csók, de éppen elég ideig tartott ahhoz hogy megnyugodjak affelől hogy Lysander nem haragszik rám. Amikor elhúzódtam tőle, kicsit tétován mosolyogtam rá.
-És most azt fogjuk csinálni amit te szeretnél ... - szólaltam meg halkan, a fiú arcát figyelve.

Lysander
Felvontam a szemöldököm, és közben olyan ötletek után kutattam, amikkel kellőképp megleckéztethetném a fiút. Itt volt a tökéletes alkalom, hogy ezt megtegyem. Egy kettesben töltött, kellőképp kielégítő, de számára megalázó este....Vagy vegyem rá arra, hogy töltsön el velem egy kis időt a grünwaldos barátaim között? Nem...egyik sem elég jó. Ide most valami nagyobb kell.
- Azt hiszem, én inkább elmegyek aludni - mondtam neki végül.

Eugen
Döbbenten meredtem a fiúra. Erre nem számítottam.
-De ...miért?  És miért egyedül? Én azt hittem hogy most velem maradsz .... - motyogtam csalódottan. Szóval mêg mindig haragdzik ...

Lysander
- Sajnálom, fáradt vagyok - mondtam, miközben eltoltam magamtól a fiút, szinte szívtelenül lehámoztam magamról. - De elkísérhetsz a szobámig - néztem rá, ahogy felálltam a padról. Az arcomon ülő mosoly olyan ártatlan volt, hogy egy bébifóka megirigyelte volna.

Eugen
Teljesen kétségbeesetten pislogtam a fiúra de amikor nagy kegyesen felajánlotta hogy elkísérhetem a szobájához, sután bólogatni kezdtem.
-Jó, persze ....elkísérlek! - makogtam de belül végtelenül csalódott voltam, sikerült kicsit összetörnie most ezzel.

Lysander
Zsebre tettem a kezem, és egymás mellett sétálva visszaindultunk a kastélyba. Útközben nem nagyon szólt egyikünk sem semmit. Elgondolkodtam rajta, hogy Eugen vajon most hogy érzi magát. Aztán úgy döntöttem, megérdemli. Egy kicsit még tényleg haragudtam rá, ha már nem is annyira.
Mikor a grünwaldos klubhelyiség ajtaja elé értünk, szembefordultam a fiúval, kicsit közelebb léptem hozzá egy "jóéjtpuszira". Átöleltem, és hosszasan megcsókoltam, majd mintha mi sem történt volna, elléptem tőle.
- Holnap találkozunk - mondtam neki angyali mosollyal, és már indultam is a szobámhoz, magam mögött hagyva szegény Eugent, mielőtt még meggondolhattam volna magam.

Eugen
Út közben többször próbáltam mondani valamit de végül mindig a torkomon akadt a szó. Zavart, hogy nem tudom megfogni Lys kezét, mivel az a zsebében lapult hogy véletlen se próbáljak meg közeledni hozzá. Pedig pár pillanatig tényleg azt hittem hogy megint minden rendben van. 
Mikor odaértünk a fiú házának klubhelyiségéhez, megálltam az ajtó mellett és épp elgondolkodtam rajta hogy akkor most hogy köszönjek el tőle, amikor közelebb lépett és megcsókolt. Persze én azonnal viszonoztam, átölelve őt. Ismét reménykedni kezdtem abban hogy mégsem haragszik és hogy eddig csak játszotta a sértődöttet. De mikor ellépett tőlem és megláttam ismét rideg arckifejezését, végleg teljesen összezavarodtam. 
-Igen .... Jó éjt! - motyogtam, sután bólintva egyet és csak figyeltem ahogy eltűnik a klubhelyiség bejárata mögött. Már semmit sem értettem, hogy akkor most mérges vagy sem és mit akar, mit tegyek hogy olyan legyen mint eddig.
 Sokáig bámultam utána mire rá tudtam venni magam hogy saekon forduljak és elinduljak a saját házam felé. Abban már biztos voltam hogy aludni nem fogok az éjjel, mégis azt tartottam a legjobb ötletnek ha visszavonulok a hálókörletembe. Egyedül.

Eugen
Az éjjel rengeteget forgolódtam, képtelen voltam nyugodtan aludni, többször is rosszat álmodtam és felébredtem. Hajnalban már talpon voltam és meredten magam elé bámulva mászkáltam a folyosókon míg nem mehettem reggelizni. Nem voltam jó formában, a hajam a szokottnál is kócosabb volt, a ruháim pedig kissé gyűrötten lógtak rajtam. 
Mire megkezdődött a reggeli, már elintéztem pár dolgot, és ahogy megjelentek az ételek a Nagyterem asztalain már ott ücsörögtem egyedül. Egy palacsintát piszkálgattam a tányéromon, de nem voltam éhes. A kakaóhoz sem nyúltam hozzá amit kiöntöttem magamnak. Csak azon járt az eszem hogy Lys vajon megbocsát-e valaha és hogy ha igen, akkor mikor. És addig mi lesz velem. Máris teljesen kikészültem a bizonytalanságtól, pedig ezt az egy napot talán még meg is érdemeltem. Mostanában kicsit elszaladt velem a ló. Minden esetre próbálkoztam .... Elintéztem hogy a fiút reggel egy szál rózsa és egy "Szeretlek, Lys! <3" feliratú kis cetli várja az ágya mellett mikor felébred. Egész hajnalban ezen dolgoztam.

Lysander
Mikor felébredtem, - kicsit későn, szokás szerint - láttam, hogy Eugen ajándékot intézett nekem. A mosolyom talán kicsit gúnyos volt, ahogy a virágra néztem, és elolvastam az üzenetet. Milyen nyálas...Nem gondoltam volna, hogy Eugen ilyen. Vagyis, dehogyis nem? De akármennyire is klisésnek találtam a dolgot, azért egy egészen kicsit tetszett. Sosem ismertem volna be, de ez aranyos volt.
Így hát amíg öltözködtem és a hajamat rendezgettem, végig azon gondolkodtam, hogy reagáljak Eugen előtt. És ami fontosabb, hogy viselkedjek vele? Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy eleget szenvedett volna, ugyan. Egy éjszaka, ez semmi nem volt. Kíváncsi voltam, hogy ha ilyen rövid idő ezt az ajándékot váltotta ki belőle, mit tenne, ha kicsit tovább húznám a dolgot?
Ilyesmiken gondolkodva mentem le az ebédlőbe, és a végén úgy döntöttem, addig nem közelítek nagyon a fiú felé, amíg nem döntöttem el, mit akarok.

Eugen
Sokáig ültem még ott, habár szinte semmit nem ettem. Pár falat kihűlt palacsintát meg egy fél bögre kakaót sikerült magamba erőltetnem, de nem voltam különösebben éhes. 
Mikor Lys belépett a helyiségbe, azonnal kiszúrtam és reményteli tekintettel figyeltem ahogy átsétál a termen majd leül a saját háza asztalához. Szóval már ide sem jön ... Felsóhajtva toltam odébb magam elől a tányéromat. Nem mertem odasétálni hozzá, féltem hogy elküld. Vagy hogy szimplán csak ilyen rideg marad. Ráírtam egy szalvétára egy rövid üzenetet de inkább mégsem küldtem oda neki. Levélben kommunikálni csak még cikibb lenne. Tehát tovább ültem, néha epekedve pillantva Lys felé és reménykedtem hogy ide fog jönni, vagy legalább kapok valami jelet ami felbátorít egy kicsit.

Lysander
Reggeli alatt folyamatosan éreztem magamon Eugen pillantásait, de nem fordultam felé. Inkább a háztársaimmal beszélgettem, semmitmondó kis csevegésekbe bonyolódtunk az órákról, talárokról, kviddicsről, amikre nem figyeltem igazán, de legalább elütöttük az időt. A gondolataim közben újra és újra visszataláltak Eugenhez. A tegnapi naphoz, a randinkhoz, a mai ajándékhoz...Néha nehezen álltam meg, hogy ne forduljak felé. Nem tudtam, miért érzem magam így, mintha nem haragudnék rá. Nem azért, mert puhulok. Dehogy. Aztán mindig eszembe jutott az este is, hogy hogyan viselkedett velem. Ilyenkor kicsit összeszedtem magam, újra éreztem a neheztelést....Egészen amíg újra eszembe jutott a randink és...te jó ég, puhulok.
Ez a gondolat kizökkentett, mintha hideg vízzel fröcsköltek volna le. Dietrich vagy, az istenért. Nem olvadhatok el azoktól a szemektől, amik most is engem figyelnek, mert azok a szemek bűnös szemek, megsértettek és...a fenébe, ez nehezebb lesz, mint hittem.
Zavaromat leplezve igyekeztem elterelni a gondolataimat, de nem jártam sok sikerrel. Még akkor is ekörül forgott az agyam, mikor elindultunk az órákra, és utána egész nap sikertelenül próbáltam kiverni a fejemből. Az egyetlen sikerem az volt, hogy eközben egyszer sem közeledtem Eugenhez, megtartva a magamnak tett ígéretet, hogy nem lépek a fiú felé.

Eugen
Semmi. Egyáltalán semmi. Egész áldott nap. Ez teljesen kiborított. Végig, minden egyes percem azzal telt, hogy vártam, hogy megtörjön. Hogy adjon valami jelet. Bármit. Csak nézzen rám! De még egy lesajnáló pillantást sem kaptam, mintha nem is léteznék. Valóban ennyire megsértettem volna? Létezik, hogy azzal a baklövésemmel leromboltam mindent? Tudtam, hogy Lysander hisztis és kitartó, de az abszolút elzárkózottságából mégis arra jutottam, hogy ez nem csak egy Dietrich-féle durcaroham, ami ahogy jött, el is fog múlni.
Órák közben is csak ő járt a fejemben, hiába volt akár teljesen máshol, én mégsem tudtam mással foglalkozni. A külön töltött órák közben mindig elhatároztam, hogy a következő szünetben a sarkamra állok és odamegyek hozzá, de ahogy elindultam megkeresni őt, mindig elbizonytalanodtam és végül csak szerencsétlenül bámultam őt valamelyik sarok mögé bújva. Teljesen összetörtem. Emésztett a bűntudat és az, hogy szükségem volt rá. Egyszerűen képtelen voltam elviselni ezt a helyzetet.
Kihagytam az ebédet és a vacsorát is, egy falatot sem tudtam letuszkolni a torkomon. Délután amikor úgyis a grünwald klubhelyiségben volt, ahová nem követhettem, visszavonultam a hálókörletembe és csak feküdtem a hátsmon, a plafont bámulva. Vajon mit kéne most tennem?  Nem is járt más a fejemben, csak tervezgettem. Mivel nyűgözhetném le őt?
Végül vacsora után elszántam magam. Követtem amikor a barátaival a klibhelyiségbe indult, majd az egyik folyosón nekiiramodtam és utolértem. Megragadtam a karját, nem durván, de határozottan. Fogalmam sem volt, mit fogok mondani.
-Lysander! Szeretnék beszélni veled. Kérlek, hallgass meg! - szóltam hozzá halkan. Nem akartam erőszakosnak tűnni, de igyekeztem annyi nyomatékot adni a szavaimnak, hogy talán ne küldjön el csípőből.

Lysander
Valahol éreztem, hogy nem fogom megúszni a napot Eugen nélkül. Pedig egy részem már azt kívánta, bár ne kéne beszélnem hozzá. Túlságosan összezavarodtam napközben.
Mikor vacsora után elkapott, nem volt menekvés. A két grünwaldos, akikkel voltam, megilletődve néztek ránk, mintha nem tudnák, mit tegyenek. Senkinek nem kötöttem az orrára hogy összevesztünk, de azt hiszem, valahogy mindenki tudta. Most csak néztek ránk, nem tudva, mit lépjenek. Egy pillanatig hezitáltam, Eugen kezét néztem amivel a karomat fogta, aztán inkább úgy döntöttem, nem küldöm el őket egyenlőre.
- Hallgatlak - néztem a fiú szemébe kiolvashatatlan tekintettel.

Eugen
Vettem egy mély levegőt mielőtt belekezdtem. Kicsit megrendített a tekintete, nehéz volt határozottnak maradni amikor így nézett rám.
-Tudom, hogy haragszol rám, ezt elég egyértelművé tetted. És szeretném, hogy tudd, hogy mélységesen sajnálom, tudom mekkora bunkó voltam. Mégegyszer bocsánatot kérek. Nem kell megbocsátanod, vagy a nyakamba ugranod, de nem bírom tovább ezt a bizonytalanságot. Inkább büntess fizikailag, átkozz meg, ordibálj velem, legyél dühös ...vagy mondd meg, hogy vége és nem vagy rám kíváncsi. Csak kérlek, hogy ezt hagyd abba! Nem bírom tovább, hogy rám sem nézel. Ha tovább akarod folytatni ezt a viselkedést, akkor fogom magam és így, ahogy vagyok kimegyek az udvarra és ott maradok ameddig meg nek unod ezt - hadartam el, szinte egy szuszra. Hatalmas hülyeség volt, de nem tudtam jobbat kitalálni, végső elkeseredésemben már csak ennyi tellett tőlem. Azt tudni kelly hogy csak egy vékony talárt viseltem, ami nem védett meg a hidegtől, odakint pedig -10°C körül volt a hőmérséklet, féllábszárig érő hóval. Úgy számoltam, tíz perc alatt össze tudok szedni egy tüdőgyulladást és legkésőbb fél óra alatt megfagyok. Szép kilátások ...

Lysander
Meglepetten néztem a fiúra, először nem is tudtam megszólalni. Kellett pár másodperc, hogy felfogjam, miről beszél. A mögöttünk álló grünwaldosok zavartan néztek össze, mintha nem tudnák, melyik lenne kínosabb: maradni vagy elmenni.
- Erm....Hideg van kint - böktem ki az első dolgot. Micsoda nagyszerű hozzászólás, Dietrich. Gondolatban a falba vertem a fejemet.

Eugen
Feszülten figyeltem, vártam mit fog végül mondani. Az első megszólalására csak bólintottam egyet.
-Igen. Egy kicsit ... - mondtam halkan. Egyik kezemmel idegesen gyűrögettem a talárom bő ujját, de szinte észre sem vettem ezt, annyira önkénytelen mozdulat volt.
-Ha azt szeretnéd, akkor máris kimegyek. Te döntsd el ... - tettem aztán hozzá, mivel továbbra is túl mély volt a csend.

Lysander
Megköszörültem a torkom, és most először hátrapillantottam a két barátomra. Valahogy ez inkább csak ránk tartozott.
- Mit szólsz, ha veled tartok? - kérdeztem Eugent, és közben igyekeztem kevésbé kínosnak mutatni a helyzetet, mint amilyennek éreztem.

Eugen
A válla felett elnéztem a barátaira, majd vissza rá. Jó jelnek tartottam hogy kettesben akar maradni velem, már emiatt fellélegeztem egy kicsit. 
-Azt, hogy húzz kabátot és sálat. Nem szeretném, hogy megfázz - válaszoltam neki komolyan. Féltettem őt, akkor is, ha épp mérges volt rám. Mondjuk arról nem volt szó, hogy ő is egy szál talárban akar jönni, de jobbnak láttam hangot adni az aggodalmamnak.

Lysander
- Nem vagy az anyám, 'Berger - forgattam a szemem, és elindultam kifelé. Biztos voltam benne, hogy követni fog. A barátaimat otthagytuk a folyosón.
Mikor kiértünk, megcsapott a hideg. Lehet mégsem lett volna rossz ötlet a kabát. A talpunk alatt ropogott a fehér hó, ahogy lépkedtünk a fel mellett. Az ég fekete volt, a csillagok még nem keltek föl, az egyetlen fény az ablakokból kiszűrődő világosság volt.
Ahogy sétáltunk, egyszer csak megálltam és szembefordultam a fiúval. Nem tudtam, mit mondhatnék, de tudtam, hogy nekem kéne elsőnek megszólalni.
- Tudod, elég nagy hülyeség lett volna kijönnöd ide egyedül -mondtam végül valamit.