Schwanstein

Lysander
[egy héttel később]
Az elmúlt egy hét életem talán legborzalmasabb hete volt. Eugen továbbra sem emlékezett semmire, és mi még mindig tanácstalanul álltunk. Semmit nem találtunk, hiába olvastuk el az összes könyvet a könyvtárban. Semmi. Abszolút semmi.
Az egyedüli apró pozitívum az volt, hogy Claudius többet nem próbálkozott be Eugennél. Lara úgy döntött, csatlakozik a csapatunkhoz, és afféle mindent látó kémként beszámolt a nekünk mindenről, és figyelte a fiúkat. Kezdtem megkedvelni a lányt és az álnok kis mesterkedéseit, ahogy elcsípte a jó sztorikat, de attól még nem bíztam benne teljesen. A fél szememet rajta tartottam, és biztosítottam róla, hogy ha bármi olyasmit le mer hozni az újságban, ami ezzel az üggyel kapcsolatos, akkor ő lesz az, akit szétátkozok, és nem Claudius (noha utóbbiról sem tettem még le). Azért a lány eléggé talpraesett volt, egyáltalán nem ijedt meg tőlem. Nem tudtam, hogy ez most bosszantson, vagy inkább annak vegyem, hogy afféle kimondatlan ígéretet tett arról, hogy hallgatni fog.
Minden délutánunkat a könyvtárban töltöttük. Mindig ugyanannál az asztalnál ültünk, így öten, és olvastunk, beszélgettünk, próbáltunk valamit kitalálni, de sikertelenül. Most is ott voltunk, és épp mind csöndesen nézegettünk már sokat látott lapokat.

Eugen
Az elmúlt egy hét teljesen normálisan zajlott, nem történt semmi érdekes. Órák, tanulás, edzések ... ahogy lenni szokott. Őszintén szólva kicsit unatkoztam, mert Jo és Jana állandóan a könyvtárban tanultak, így nem volt kivel ellennem. 
Ma d3lután a klubhelyiségben írtam meg a házimat , teljesen egyedül majd amikor annyi lett az idő, elindultam  a Nagyterembe vacsorázni.

Jana
Hangosan felsóhajtottam, megtörve a hosszú ideje uralkodó csöndet, és nyújtózkodtam egyet.
- Lassan vége a vacsoraidőnek... - mondtam a többieknek, mire ők is sóhajtozni kezdtek. Már nagyon régóta voltunk ott, és mind éhesek voltunk - talán kivéve Lysandert. Ő mostanában alig evett, ami elég szomorú volt. De ő is egyetértett velünk abban, hogy le kéne mennünk enni, szóval visszaraktuk a könyveket, és lementünk a Nagyterembe.
Mikor odaértünk szétváltunk, Dietrich és Reggie a grünwaldos, míg mi többiek a früchwirthes asztalhoz mentünk. Eugen már ott volt, leültünk hozzá, noha nem sok kedvünk volt vele beszélgetni. Ugyan olyan volt, mint régen, mégis...Látva Lysander érzelmeit valahogy nem tudtunk ugyanúgy nézni a barátunkra. Mi is zt akartuk, hogy újra összejöjjenek. Egy pár hete még nonszesz lett volna, de azóta...valahogy mintha minden megváltozott volna.

Eugen
Szinte éppencsak leértem, amikor megérkeztek Joék is. Leültek mellém és beszélgetni kezdtünk. Olyan furcsának éreztem őket, mintha valami gond lenne, de nem kérdeztem rá, betudtam a fáradtságnak ami az egész napos tanulás után eluralkodhatott rajtuk.

Jana
Hamarosan vége lett a vacsorának, és a diákok elkezdtek mind visszatérni a hálókörletükbe, vagy a klubhelyiségekbe. Mi még ott maradtunk lent, beszélgettünk, és hamarosan Dietrichék is odasétáltak hozzánk, és leültek mellém. Lysander kerülte Eugen tekintetét, de én mindkettejük arcát figyeltem, hátha le tudok olvasni róluk valamit. A szőke fiú próbált határozott és semmitmondó arcot vágni, de a tekintete, amit mereven ránk függesztett - Larára, Jo-ra, Reggie-re, rám, mindig arra, aki épp beszélt, bár néha mintha csak a semmibe nézett volna - elárulta.

Eugen
Vacsora után is ottmaradtunk a Nagyteremben beszélgetni. Amikor Dietrichék csatlakoztak hozzánk, majdnm mondtam valami cifrát a fiúnak, de Jana megrúgott az asztal alatt, így inkább befogtam. Nem értettem, mit keresnek ezek itt. És Janáék megtűrték őket, pedig ugyanannyira utálták őket mint én. Eddig ...
Próbáltam  továbbra is rendesen viselkedni, r3szt vettem a beszélgetésben de néha nem tudtam megállni hogy vessek egy gyűlölködő pillantást Dietrichre.

Lara
A tekintetem felváltva ugrált Eugenről Lysanderre, aztán vissza. Még mindig nem igazán értettem, hogy történhetett meg ez az egész. Meg hogy hogy fordulhatott ki magából így Lysander...Igen, a fiú változása talán még furcsább volt. Annyira nyilvánvaló volt, hogy szerelmes Eugenbe.
- Ezt komolyan nem értem - sóhajtottam föl elgondolkodva, azt hiszem pont egy beszélgetés közepébe. A többiek felém néztek.
- Mit? - kérdezte Jana értetlenül.
- Hogy hogy lehet, hogy nem emlékszik semmire. Mármint...Komolyan semmi sem rémlik? - néztem kérdőn Eugenre. Úgy döntöttem, válaszokat akarok.

Eugen
Értetlenül néztem Larára.
-Mit? Miről beszélsz? - kérdeztem tőle.

Lara
Megforgattam a szemem.
- Az elmúlt...egy hónapról. Kábé. Tényleg nem rémlik semmi? - kérdeztem. - Totál kiesett minden?

Eugen
-Te meg mi a francról beszélsz? Milyen egy hónap? És mi az hogy nem rémlik? - vontam össze a szemöldököm a lányra nézve. Fogalmam sem volt milyen ostobaságot talált ki már megint.

Lara
Felsóhajtottam.
- Fogalmam sincs, mi a fenét csinálhattatok, hogy így kiesett minden - mondtam hitetlenül. - Nem emlékszel rá, hogy jártatok Dietricchel? Vagy egy hónapig, igen...De komolyan nem rémlik? Ti voltatok a suli szenzációja. Egy csomó cikket írtam róla... - mondtam, és közben egy percig se vettem figyelmet róla, hogy a többiek milyen tekinteteket meresztenek rám. Egyszerűen csak tiszta vizet akartam önteni a pohárba.

Eugen
Nagyokat pislogva meredtem a lányra. Milyen buta tréfa ez? Méghogy én ...vele?!
-Aham .... és ....melyik pizsamádban is álmodtad ezt? - szólaltam meg végül, felvont szemöldökkel.

Lara
Extra gúnyos tekintetet lövelltem a fiú felé.
- Nem viccelek. Tényleg jártatok. Ha akarod, megmutathatom a cikkeket - mondtam neki. A többiek feltűnően hallgattak, ha Eugen körülnézett volna, az ő arcukon is láthatta volna, hogy igazat mondok. Szegény Lysander az asztalt fixírozta, elég kínosan érezhette magát.

Eugen
-Lara, ne csináld már ezt! Méghogy én vele?! Dietrichhel? Még a legszörnyűbb rémálmomban sem jutna eszembe ilyesmi. - mondtam erre, nem is törődve azzal hogy Lysander itt ül majdnem mellettem.Had hallja csak ....

Jana
Amíg Eugen beszélt, én aggódva figyeltem Lysander arcát. A fiúnak ijesztően rángani kezdett a szemöldöke, és szinte láttam, hogy gyűlik fel benne az indulat. Eugen elég durva volt, és én már félősen be is húztam a nyakam, szinte éreztem, hogy mindjárt robbanni fog...
És persze igazam is lett.
Mielőtt bárki bármit reagálhatott volna, Lysander felkapott egy kupát. Azt hittem, hogy le fogja önteni Eugent, de nem teljes erővel fejen dobta a fiút, aki az ütéstől hátraesett. Döbbent csöndben néztük a remegő szőkét. A feje még mindig vörös volt a méregtől.

Eugen
Az ütés váratlanul ért és emellett borzasztóan fájt is. Hátraestem, le a padról és pár pillanatra minden elsötétült. Amikor újra láttam, nehézkesen felültem , a fejemet fogva. Nem emlékeztem rá mit keresek itt 3s hogy miért ülök a földön, sőt , az volt az utolsó emlékképem hogy Lysanderrel ott voltunk a Szükség szobájában ...
-Aucs ... mi történt? Hogy kerültünk ide? - kérdeztem, végignézve a többieken. A barátom elég dühösnek tűnt, nem értettem miért. -Lys, baj van? - kérdeztem tőle, nem is törődve a megszólítással.

Lysander
A szemöldököm még mindig veszélyesen rángott, de mikor meghallottam, hogyan szólít, szinte varázsütésre változott meg az arcom. Felpattantam, és Eugen mellé siettem, közben a többiek is köré gyűltek.
- Eugen? - szólítottam a nevén. Janáék a hátam mögött feszülten vártak.

Eugen
Kicsit értetlenül pislogtam fel a fiúra.
-Igen, így hívnak... De mi történt? Miért nézel úgy mint aki szellemet lát? Haragszol rám? - kérdeztem kicsit aggódva mert közben eszembe jutott mit tettem az este ...

Lysander
- Mire emlékszel? - kérdeztem, a hangomban ott bujkált az elmúlt hét minden kínja és aggodalma. Még nem tudtam felfogni, hogy újra a régi Eugen fekszik ott előttem.

Eugen
-Hát .... a múlt éjjelre - feleltem , kissé talán elpirulva és próbáltam úgy beszélni hogy a többiek ne hallják - Este haragudtál rám ... mondjuk igazad van , hülye voltam ... - hajtottam le a fejem.

Lysander
Az egész hét minden feszültsége egyszerre omlott le, és megkönnyebbülésemben a fiú nyakába borultam. Nagyon erősnek kellett lennem hozzá, hogy ne sírjam el magam újból, de sikerült visszatartanom a könnyeimet. Körülöttem a többiek elmosolyodtak, megkönnyebbülten sóhajtottak föl.
- Hála az égnek, hogy újra te vagy az - hallottam Jana hangját.

Eugen
Amikor a fiú a nyakamba ugrott, a meglepetéstől hátra dőltem, így most a Nagyterem padlóján feküdtünk. Nem értettem ezt az egészet, de átöleltem Lysandert.
-De ...mi ez az egész? - kérdeztem tőle halkan.
-Én megmondtam ! - hallottam közben valahonnan Reginald hangját. Nem tudom mire érthette ezt ...

Lysander
- Egy hétig nem emlékeztél semmire. Vagyis...csak azokra a dolgokra nem, ami Lysanderrel kapcsolatosak - mondta Jana. Én közben még mindig nem engedtem el a fiút. Reggie kijelentésére sem reagáltam, de azért magamban elismertem, hogy igaza volt. De csak magamban.

Eugen
Amikor felfogtam mit mondott Jana, jobban magamhoz öleltem Lysandert.
-Basszus ....ez tényleg igaz? - kérdeztem, a fiú nyakához hajtva a fejem. Persze tudtam hogy Jana nem hazudna de nehéz volt ezt elhinni.  Ráadásul ha ez tényleg így történt, akkor bele sem merek gondolni hogy viselkedhettem ...

Lysander
Bólintottam, aztán kicsit elhúzódtam. Szembe néztem Eugennel, a tekintetemben fenyegetés villant.
- Megcsaltál Steinerrel - mondtam neki olyan hangtónussal, amitől az alsóbb évesek mind remegve kerestek volna menekülési utat.

Eugen
Erre a kinelentésre teljesen elsápadtam.
-Komolyan? De hisz .... basszus! Nem hiszem el ... bocsáss meg! - kértem őszintén a fiút. Nem eml3keztem erre az egészre de akmor is hibásnak éreztem magam.  Hogy lehetek ilyen barom?!

Lysander
Úgy néztem a fiút, mintha legalábbis ő tehetne erről az egészről. Annyit szenvedtem miatta az előző héten, hogy most hirtelen mérges lettem rá minden miatt, még ha egy részem tudta is, hogy Eugen abszolút nem hibás semmiért.
- Ugyan már, srácok, inkább örüljünk, hogy Eugen újra a régi... - mondta békítő hangon Jo, mire nekem eszembe jutott egy másik elég fontos dolog, ami nem hagyott nyugodni, amíg a fiú emlékezetkiesésben szenvedett.
- Igaz is - álltam föl, és felhúztam Eugent is a karjánál fogva. - Ha megbocsátotok... - mondtam a többieknek, anélkül, hogy rájuk néztem volna, és már el is indultam a kijárat felé, magam után húzva az épp csak nemrég magához tért fiút.

Eugen
Szó nélkül követtem Lysandert. Nem tudtam mit akar és hogy hova megyünk, már nem értettem semmit. Ráadásul a fejem is fájt. Le mertem fogadni hogy felpúposodott a homlokom ott ahol leginkább fájt...

Lysander
Úgy döntöttem, a grünwaldos klubhelyiség felé veszem az irányt, egyrészt mert az volt közelebb, másrészt mert oda Eugen barátai talán nem követnek majd. Siettem, és út közben egy pillanatra sem engedtem el a fiú karját, húztam magam után.
Mikor az ajtóhoz értünk, gyorsan elhadartam a jelszót, és mindketten bementünk. Nem törődve a klubhelyiségben ülőkkel átvágtunk a szobákhoz, és becsuktam magunk után az ajtót. Oda sem nézve rászórtam pár záró és némító bűbájt, aztán eltettem a pálcám, és Eugen felé fordultam. Fenyegetően néztem rá, és lassan közelíteni kezdtem hozzá.

Eugen
Mikor elértünk a grünwald klubhelyiségéhez, volt egy sejtésem mi következik , de ahogy a fiú az előbb nézett rám, nem voltam biztos semmiben. Ahogy elengedett a hálókörletben, egy kicsit hátráltam. Figyeltem ahogy bezárja az ajtót majd mikor megindult felém, elgondolkodtam rajta hogy elhátrálok, de mégsem tettem. Nem akartam hogy azt higgye f3lek. Erősebb voltam nála és legalább ugyanolyan jól értettem a varázsláshoz is. Szóval csak vártam hogy odaérjen hozzám és reméltem hogy nem megverni készül. Valami egészen mást vártam tőle ...

Lysander
A szívem hevesen dobogott, talán az előbbi sietéstől, talán attól, hogy újra ott voltam a fiúval egy szobában, csak kettesben, nem tudom. Ahogy lassan lépkedtem felé, ő nem hátrált, szóval nekem kellett őt elkezdenem tolni. Egyik kezemet a mellkasára tettem, úgy kormányoztam őt az egyik ágy felé. Szerencsére engedelmesen hagyta, hogy lenyomjam oda, máskülönben nem biztos, hogy meg tudtam volna csinálni. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakítottam meg közöttünk.
Mikor az ágyon ült, az ölébe másztam, terpeszben fölé térdeltem, és így néztem le rá.
- Egy teljes hétig kellett kibírnom nélküled - róttam a fiú szemére a bűnét. Úgy terveztem, hogy most elégtételt fogok ezért venni.

Jo
Mikor a két fiú elrohant, mi ott maradtunk a Nagyteremben, és csak néztünk utánuk.
- Nos...Azt hiszem, egy ideig nem látjuk őket... - tippeltem, és a többiek egyetértően sóhajtottak. Nem tudtam hibáztatni a fiúkat ezért.

Eugen
Mikor a fiú elkezdett az egyik ágy felé tolni, kicsit megnyugodtam. Innen kezdve már biztos voltam benne mit akar. Engedtem hogy lenyomjon az ágyra , közben végig a szemébe néztem.
-Ezt most úgy mondtad mintha én tehetnék róla ... - karoltam át a derekát mindkét kezemmel amikor az ölembe ült.

Lysander
- Te tehetsz róla - makacskodtam. Közben átkaroltam a fiú nyakát, de még nem csókoltam meg.

Eugen
-Jó, akkor fogd rám... - sóhajtottam fel, majd kicsit mégközelebb húztam magamhoz.

Lysander
- Jó - vigyorodtam el, és végre odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Már nagyon vágytam erre, nem fogtam vissza magam, nem játszadoztam, nem gyengédkedtem. Ez most nem az az alkalom volt, amikor húzni akartam az időt.

Eugen
Viszonoztam a csókját és közben annyira közel húztam magamhoz amennyirexcsak tudtam. Hirtelen úgy tűnt mintha hosszú idő után most csókolnám először újra ...

Lysander
Gyorsan történtek a dolgok, olyan szenvedéllyel amilyennel előtte még sosem voltunk. Hát igen, meglátszottak az enyhe elvonási tüneteim. Ledöntöttem a fiút az ágyra, és úgy csókoltam tovább. A kezeim izgatottam jártak, hol a hajába túrtam, hol a felsőtestét simogattam, a pólójába markoltam, aztán hamarosan már az sem volt rajta. Hagytam, hogy levegye rólam is a fölsőmet, közben már a nadrágján keresztül kezdtem simogatni, amitől még jobban feltüzelődtünk.

Eugen
Meglepett a fiú hevessége, de egy pillanatig sem ellenkeztem, élveztem a helyzetet. Amikor levette a felsőmet, én is megszabadítottam őt a sajátjától, miközben folyamatosan simogattam és csókolgattam. Egyik kezemmel végigsimítottam a hátán, majd benyúltam a nadrágja alá és megmarkoltam a fenekét. Ezalatt a nyakát csókolgattam és másik kezemmel a hajába túrva kócoltam össze szőke tincseit.

Lysander
Mikor a fiú benyúlt a nadrágomba, halkan felnyögtem, és még szenvedélyesebben kezdtem csókolni, közben az egyik kezemmel már a nadrágjával bíbelődtem. Mikor végre sikerült kigombolnom, kezem utat talált az alsónadrágjához, és a vékony anyagon keresztül folytattam a simogatását, közben a nyakát kezdtem csókolgatni.

Eugen
Mikor az alsónadrágomhoz ért, nem tudtam visszafolytani egy halk nyögést. Tovább simogattam őt, ahol csak értem, miközben egyre sűrűbben sóhajtoztam és néha fel is nyögtem.
Lerángattam Lysanderről a nadrágját , az alsójával együtt hogy aztán kezemmel kezdjem kényeztetni az ágyékánál. Ekkor megfordult a fejemben hogy talán még nála is türeletlenebb vagyok ...

Lysander
Mikor hozzám ért odalent, nem bírtam ki, és hangosan felnyögtem, majd beharaptam az ajkam. Szinte már remegtem izgalmamban, pedig még el sem kezdtük igazán. Folytattam a fiú mellkasának és nyakának csókolgatását, néha megharapdáltam a puha bőrt, szívogattam a nyakánál, közben finoman nyögdécseltem a kényeztetése miatt. Hamarosan jobb kezemmel benyúltam az alsógatyájába, hogy viszonozzam a gesztust.

Eugen
Innentől kezdve már nem emlékszem teljesen pontosan mi hogyan történt, de őrületes volt. Nem is tudom volt-e már ilyen jó alkalmunk...
A dolog után kifulladva feküdtem a fiú mellett a hasamon. Mozdulni sem tudtam a fáradtságtól, csak próbáltam lecsillapítani a légzésemet.

Lysander
Mikor újra tudtam rendesen levegőt venni, lassan kezdtem elpilledni. Irtózatosan kifáradtam, pedig nem tartott sokáig, amíg együtt voltunk.
Odabújtam a hason fekvő Eugenhez, és átöleltem őt. Lehunytam a szemem, és úgy hallgattam a légzését, finoman elmosolyodva. fantasztikusan éreztem magam. Végre visszakaptam.

Eugen
Amikor éreztem hogy Lysander hozzám bújik, felé fordítottam a fejem és kinyitottam a szemem hogy rá nézzek. Az ő szemei csukva voltak, de mosolygott. Boodogan öleltem őt magamhoz, félig az oldalamra fordulva és csak figyeltem az arcát.

Eugen
Fáradt voltam, így nemsokára akaratlanul is lecsukódtak a szemeim és elaludtam.
[...]
A következő hét remekül telt. Sülve-főve együtt voltunk Lysanderrel, szinte egy pillanatot sem töltöttünk külön egymástól, leszámítva a tanórákat amik ellen nem tehettünk semmit.  Nagyon jól megvoltunk és ennek kimondhatatlanul örültem. Közben Jana elmesélte hogy mi történt amíg nem voltam önmagam, hogy a barátom mennyire aggódott értem... lehet hogy gonosz dolog, de ez nekem nagyon jól esett. Lysnek ezt nem említettem, pedig nagyon szívesen az orra alá dörgöltem volna a dolgot. De úgy döntöttem, megvárom a megfelelő pillanatot amikor kikérdezhetem erről őt is.
A héten felvetettem hogy szombaton lemehetnénk kettesben Düllheimdorfba, amiben meg is egyeztünk. Ma reggel elintéztem hogy legyen kikérőnk, majd a délutáni grünwaldos kviddicsedzés után - amit végig akartam nézni de a csapatkapitány kitoloncolt, mert a csapat rossz néven vette a jelenlétem, így az öltözőbe lettem száműzve - megvártam amíg a fiú elkészül majd lesétáltam vele a faluba. Szép idő volt, mármint ősz végéhez képest, nem esett, sütött a nap, csak egy kicsit hideg volt, de ezt kiküszöböltük azzal hogy jól felöltöztünk, szóval kellemes hangulatban andalogtunk el a célunkig.

Lysander
Kettesben sétáltunk a faluba, kézen fogva, közben elgondolkodtam.
Eugen volt az első barátom, akit úgy...igazinak éreztem. Az elmúlt pár hét...sőt, az egész eddigi kapcsolatunk...Új volt ez, az eddigi tapasztalataimhoz képest. Valahogy nem csak egyszerűen arról szólt ez az egész, aminek az elején indult. Nem csak a fogadásról, még csak nem is a szexről. Mintha valami más is lett volna benne....
Kicsit elfordítottam a fejem, és éreztem, hogy halványan elpirulok. Ezt nem fogadhattam el magamnak.
És mégis...Épp randira mentünk. Mással soha nem randiztam még. Mármint...nem egynél többször. Nem kapcsolat közben. De olyan jó volt ez így...

Eugen
Lent a faluban még mielőtt bementünk volna az étterembe, megálltunk egy virágos bódénál, ahol gyorsa vettem egy szál vörös rózsát.
-Tessék, ez a tiéd! - nyújtottam oda a fiúnak a virágot mosolyogva.

Lysander
Meglepetten néztem a fiúra, ahogy odafordultam hozzá, és az arcomba nyomta azt a rózsát. Totálisan lefagytam, még a szám is nyitva maradt kicsit. Te jó ég....Ne, ne ne ne! Ez nam jó, nagyon nem jó! Éreztem, ahogy az arcom vörösödni kezd, egyre sötétebb színt öltve, közelítettem a rózsa vörös árnyalatához. Basszus, ez nem jó! Nem pirulhatok el!
Kicsit megráztam a fejem, és félre néztem, így vettem el a virágot.
- Öhm...köszönöm... - motyogtam teljesen kínosan érezve magam.

Eugen
-Ez a legkevesebb...! - mosolyogtam a fiúra. Annyira aranyos volt amikor így zavarba jött és ez sajnos csak ritkán fordult elő. Halkan felkuncogtam és megpusziltam az arcát majd újra kézen fogtam és tovább indultam vele az éttere felé. Amikor beértünk, leültünk egy kétszemélyes asztalhoz.

Lysander
Próbáltam minél előbb visszanyerni az uralmat az arcom fölött, és közben lehetőleg nem nézni Eugenre. Zavarba jöttem az előbbi gesztusától, és ez egyszerűen nem volt elfogadható.
Dietrich vagy, az isten szerelmére, nem viselkedhetsz így!