Schwanstein

Eugen
Erre a megjegyzésre csak fáradt, de győzedelmes mosoly ült ki az arcomra.
- Teljes pontossággal számon tartom a rokonaimat. Egy unokatesóm épp születőben van ... bár ha mostantól karácsonyig valamikor megszületik, akkor lehet hogy egyáltalán nem jönnek. Nem tudom. De ha Rosa terhesen jön el, akkor is hat unokatesóm lesz itt - világosítottam fel a barátomat. Szerintem elég izgalmas volt ez a kisbaba dolog, még az sem volt kizárt hogy karácsonykor fog megszületni. Addig pedig találgathattuk, hogy vajon hogy fog alakulni.

Lysander
- Oh szóval csak túl precíz vagy - kuncogtam megcsóválva a fejem. Imádtam, mikor Eugen ilyen aranyosan viselkedett. Látszott, hogy alig várja az új rokont. - Tudod, aranyos mikor ilyen lelkes vagy - duruzsoltam neki közel hajolva.

Eugen
Halványan mosolyogva nyitottam ki résnyire a szemem. Úgy döntöttem, ezt most bóknak veszem, de egy kis piszkálódásnak nem tudtam ellenállni.
- Ha te lennék, most megsértődnék - húztam lassan egy kisebb vigyorra a szàm. Pontosan tudtam, hogy mennyire utálta ha vêletlen aranyosnak vagy cukinak tituláltam, és szerettem ezzel cukkolni.

Lysander
- Még szép - nyugtáztam egy lusta vigyorral, aztán hagytam, hogy lecsukódjanak a szemeim. Közelebb furakodtam a fiúhoz, tökéletesen kényelmesen éreztem magam. Elgondolkodtam, hogy vajon elaludhatok-e most, vagy inkább álljak ellen a kísértésnek és maradjak ébren vacsoráig. Ki tudja, lesz-e még alkalmunk így pihenni, ha megjön az a rengeteg rokon. Erősen hajlottam az első opció felé.

Eugen
Egy ideig csendben maradtunk, az egyetlen dolog amit hallottam a fiú szuszogása volt. Nagyon hamar el tudtam volna így aludni, de nem voltam biztos benne, hogy tényleg senki nem fog keresni minket vacsoráig, azt meg nem akartam hogy bunkónak tituláljon a saját családom amiért így elvonultunk amikor együtt lehetnénk. Azonban tényleg nagyon fáradt voltam, sem megmozdulni, sem megszólalni nem éreztem magamban elég erőt a továbbiakban. Szépen beletörődtem, hogy a többieknek most mellőzniük kell minket.

Lysander
Észre sem vettem, ahogy lassan félálomba merültem. Egy hajszálnyira lebegtem az álmok határán, mikor fura viszketést éreztem az orromnál.
És egy hatalmasat tüsszentettem.
Megrázva nyitottam ki a szemem, értetlenül pislogtam magam elé, próbálva feldolgozni, mi is történt az előbb. Hirtelen minden álmot elfújtak a fejemből.

Eugen
Már éppen éreztem, hogy komolyan el fogok aludni, amikor Lys tüsszentett egyet, amivel annyira megijesztett, hogy lefordultam az ágyról. Nem egészen értettem, hogyan sikerült ez a mutatvány, habár nem volt annyira nehéz leesni arról a szűk kis helyről. Minden esetre teljesen magamhoz tértem.
- Au. Tüsszenthetnél óvatosabban! - közöltem durcásan, a fájó bal karomat simogatva. A padlón ültem, és nem igazán mozdultam. Innen legalább nem volt lejjebb.

Lysander
Ahogy megfordultam, láttam, hogy Eugen leesett az ágyról, és nem bírtam megállni, hogy el ne röhögvem magam.
- Csak nem megijedtél, 'Berger? - kérdeztem tőle egy csipkelődő vigyorral.

Eugen
- Meglepődtem. Érdekelne, hogy te hogy reagálsz, ha feltüsszentenek álmodból ... - térdeltem fel lassan, hogy aztán az ágyra könyökölve figyeljem a fiút. Egyelőre nem másztam vissza mellé, éppen bosszút forraltam. Ezt nem hagyhattam annyiban.

Lysander
- Minden bizonnyal nem esnék le az ágyról - válaszoltam egy önelégült félvigyorral. Elgondolkodtam, vajon szóljak-e Eugennnek, hogy kifejezetten vicces szögekben áll a haja.

Eugen
- Minden bizonnyal, mi? - kérdeztem, sunyi csillogással a szememben. Kitaláltam mit fogok tenni bosszúból, és már csak a megfelelő pillanatot kellett megtalálnom a támadáshoz. Lassan felmásztam az ágyra és mielőtt kitalálhatta volna, hogy mire készülök, a fiúra vetettem magam és csikizni kezdtem. Már volt némi fogalmam arról, hol vannak az érzékeny pontjait, így biztos lehettem benne, hogy sikerrel járok és nem lesz hasztalan az erőfeszítésem.

Lysander
Fuldoklottam a nevetéstől és az erőlködéstől, hogy szabaduljak a fiú kínzó támadása alól, de sehogy sem jártam sikerrel. Hiába kapaszkodtam bele a pólójába, hiába rúgkapáltam, nem bírtam lerázni magamról. Könnyek gyűltek a szemembe és már fájt az arcom a nevetéstől. Levegő után kapkodva vágtam különböző sértéseket a fiúhoz, hosszú perceken keresztül tartott a szenvedésem.
Egyikünk se vette észre, hogy valaki benyitott, amíg félbe nem szakítottak minket.
- Ew - hangzott egy lesújtott hang az ajtó felől, amire mindketten felkaptuk a fejünket. - Ez rosszabb, mint vártam.
Anna fintorogva nézett ránk, én pedig kipirult arccal próbáltam visszanyerni a lélegzetemet. Lehetne rosszabb.

Eugen
A jelenlegi helyzet egyike volt azoknak, amikor kihasználhattam, hogy én vagyok az erősebb. Keményen ellenálltam Lizzie védekező hadműveletének és folytattam a támadást. Eközben persze vele nevettem, képtelen lettem volna kibírni vidám kuncogás nélkül ezt a játékot. 
Már éppen gondolkodtam rajta, hogy tartok egy kis szünetet, hogy levegőhöz jusson, de nem volt időm dönteni, mert valaki csúnyán beleszólt a mókánkba. Azonnal abbahagytam a fiú csikizését és fölötte térdelve néztem el az ajtó felé, ahol a kishúgom állt.
- Mit szeretnél, Anna? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a gonoszkodó megjegyzést. Tudtam, hogy nem éri meg foglalkozni vele.

Lysander
A lány keresztbefonta a karját a mellkasa előtt és rosszallóan végigmért minket még egyszer.
- Öt perc és kész a vacsi - jelentette be végül, aztán még egy utolsó pillantás után sarkon fordult és elsietett a saját szobája felé.
Hagytam, hogy kicsússzon alólam a könyököm, amin eddig támaszkodtam, és visszahanyatlottam az ágyra.
- A húgod nem kedvel - sóhajtottam panaszkodó hangon.

Eugen
Mikor Anna elment, mosolyogva néztem vissza Lysanderre.
- Ő senkit sem kedvel azonnal. Ez ne törjön le - mondtam, majd nyomtam egy puszit az ajkaira. Ezt követően viszont lemásztam róla és kiültem az ágy szélére.
- Van öt percünk vacsoráig. Lustálkodjunk még, vagy legyünk jó kisfiúk és menjünk le korán? - kérdeztem nyújtózkodva egyet.

Lysander
Lustán átfordultam a hasamra és magamhoz húztam egy párnát. Teljesen összegyűrtük az ágyneműt az előző kis akciónkkal.
Érthetetlenül motyogtam pár szót a párnába, hangot adva a nemtetszésemnek, de aztán egy nagy sóhajjal feltápászkodtam és az ágy szélére ültem, Eugen mellé.
- Menjünk le - igazítottam meg a felsőmet, ésa hajammal kezdtem babrálni.

Eugen
Követtem a fiú példáját és megigazítottam magamon a ruhámat. Hancúrozás közben egy kicsit összegyűrődött rajtam. 
- Hagyd a hajad, tökéletes! Gyere, menjünk - álltam fel az ágyról, amikor elkészültem. Lys édes volt, ahogy igyekezte ismét tökéletessé varázsolni a frizuráját, de erre most nem igazán maradt időnk, ha időben szerettünk volna leérni a vacsorához.

Lysander
- A tiéd viszont borzalmas - jegyeztem meg ahogy kinyújtottam a kezem és hagytam a fiúnak, hogy felhúzzon.
Együtt indultunk el az étkezőbe, ahol Eugen apukája épp az utolsó tányérokat rakta az asztalra.
- Gyertek srácok, üljetek le - mosolygott ránk, és nem tudtam nem észrevenni a sokattudó csillogást a szemében. Közben szinte észrevétlenül megérkezett Anna is és becsusszant az egyik székre, gyanúsan ártatlan tekintettel rágva valamit.
Eugen mellé ültem le az asztal egyik oldalára, átlósan Annától. Julia, Eugen édesanyja is megérkezett a konyhából, levessel teli tállal a kezében. Letette a gőzölgő, aranyszínű lével teli edényt az asztalra, és egy pálcaintéssel már el is kezdett szedni mindenkinek.
- Forró - jegyezte meg, ahogy leült velem szembe.

Eugen
Végül időben leértünk az ebédhez, nem kellett várniuk ránk. Ez már önmagában egész jó volt. 
Leültem a helyemre, Lys pedig mellém. A szüleim figyelmesen oda tették a plusz terítéket. 
Alig ült le mindenki, anya már hozta is a levest, amiből azonnal szedett nekünk. Jó étvágyat kívántunk egymásnak, majd enni kezdtünk. Az ismerős itthoni íz jóleső melegséggel töltött el.
- Nagyon finom lett, anya! - dicsértem meg az ételt mosolyogva. Aztán sunyiban Lizziere sandítottam, hogy lássam, ő mit szól az ebédhez.

Lysander
Az egész olyan...békés volt. Olyan családias. A leves nagyon ízlett, egészen belefeledkeztem az ízébe.
- Igen? Ma találtam a receptet a Modern Üst-ben - mesélte Mrs. Wissberger jókedvűen. - Persze kellett egy kis átalakítás, de talán tényleg egész jó és-
- Igazán finom, Julia - szakította őt félbe a férje egy széles vigyorral. A nő nevetve megcsóválta a fejét, és inkább másfelé terelte a szót.
Furcsán kellemes volt, az egyszerű beszélgetés vacsora közben, ahogy mindenki valahogy ott volt, nem pedig elszigetelve a saját kis világába. Tőlem ritkán kérdeztek, de annál többször néztek rám, mintha csak hagynák, hogy megszokjam az egészet, mielőtt elkezdenének kérdezősködni. Ezzel egyenlőre me tudtam barátkozni.
Eugennel néha elkaptuk egymás tekintetét, ahogy a másikat figyeltük, ilyenkor rövid mosolyt váltottunk, de nem nagyon történt más. Szinte észre sem vettem, hogyan repült el az idő a vacsorával.

Eugen
Nagyon elégedett voltam a vacsorával. Mármint nem csak az étellel, az egyértelmű volt, hogy anyukám remekül főz, a hangulat, a beszélgetés, egyszerűen az egész tökéletes volt. Lys egyelőre nem sokat tudott hozzászólni az egészhez, de mindenki próbálta egy kicsit bevonni a körbe, még ha nem is feltétlenül azzal, hogy állandóan beszéltették. Sokkal jobb is volt így, talán nem érezte olyan kényelmetlenül magát, mintha egyből lerohanták volna. Sokat mosolyogtunk egymásra, ami engem meggyőzött arról, hogy ő is jól érzi magát, ez pedig bőven elég volt nekem. 
A vacsora után ismét felmentünk a szobámba, ahol előkészültünk a fürdéshez. Megegyeztünk a szüleimmel, hogy mi ketten a lenti fürdőt használjuk, hogy ne tartson olyan sokáig mire mindenki végez.
- Mit szólnál egy közös fürdéshez, Dietrich? - fordultam vigyorogva a fiú felé miután megtaláltam a pizsamámat. Még nem is igazán volt alkalmunk együtt beleülni egy kád meleg vízbe és Merlin tudja mit művelni ott. Én szívesen kipróbáltam volna.

Lysander
Szórakozottan pakolgattam a ruháim között, keresve a pizsamámat. Mikor meghallottam a fiú kérdését, a lehető legjobb megbotránkozó arckifejezésemet öltve fordultam felé.
- Mégis mibe akarsz még belevinni, 'Berger? - kérdeztem tőle túljátszva a szerepemet. A játékos csillogás mindkettőnk tekintetében ott bújkált. - Itt nem az a kérdés, hogy én mit szólnék, hanem hogy a szüleid.

Eugen
- Hmm ... - tettem úgy, mintha újat mondott volna ezzel és most gondolkodnom kéne. Közelebb léptem hozzá, egészen közelről néztem a szemeibe. A pimasz vigyor természetesen ott virított az arcomon.
- Tudod, ez is olyan, mint amikor az ember beszökik a prefektusi fürdőbe ... másnak nem kell megtudnia - suttogtam a fülébe, mialatt egyik kezem gyengéden a derekára csúszott. Egy kicsit elhúzódtam, hogy láthassam a tekintetét, és felvont szemöldökkel vártam a választ.

Lysander
Megborzongtam, ahogy aztmindig tettem, mikor Eugen így beszélt hozzám.
- És ugyan hogyan képzelted ezt megoldani? - kérdeztem, valahogy nem találva a hangomat, a szavak olyan fátyolosan jöttek ki a számon. Akaratlanul is hagytam, hogy bevonzzon a fiú gravitációja, és alig észrevehetően közelebb hajoltam. Kihívóan néztem a fiú szemébe, összeszedve minden erőmet, hogy ne ragadjon a tekintetem az ajkaira.

Eugen
Édes volt, ahogy feltette ezt a kérdést. Azt hittem, ő itt a furfangos grünwaldos. 
- Nos ... ilyenkor már senki sem járkál odalent ... - adtam erre egyszerű választ. Nem éreztem szükségét, hogy túlbonyolítsuk a bujkálást. Mindenképp le kellett kísérnem, hogy megmutassam neki a dolgokat, hiszen azt sem tudta, hol van a lenti fürdő. Kinek tűnne fel, hogy nem jövök fel míg mindketten nem végzünk? Szerintem semmi furcsa nem volt ebben az egészben.

Lysander
Megforgttam a szemem.
- Ugyan kérlek, mintha ez megoldás lenne - hárítottam lekezelően, de egy rövid sóhaj után beadtam a derekamat. - Legyen - néztem a fiú szemébe. - De nem trükközünk. Nem tudom, ki találta ki, de a kádak nem alkalmasak az ilyesmire.
A vállamra dobtam a pizsamámat és az ajtó felé léptem, intve a fiúnak, hogy mutassa az utat.

Eugen
Széles mosollyal az arcomon léptem Lysander után, de mielőtt ekhagytuk volna a szobámat, csak oldalról átkarolva a derekát magamhoz húztam egy gyors csókra.
- Csak meg szeretném mosni a hátad, miközben egy kádban ülünk. Szerintem ebben nincs semmi trükk - néztem a szemeibe miután elhúzódtam, majd elengedtem ês előre indultam a lépcsőhöz.

Lysander
Elnyomtam egy mosolyt ahogy megcsóváltam a fejem és a fiú után indultam.
A ház már sötét volt, úgy tűnt, a többiek már elmentek aludni, vagy legalábbis a saját szobájukban voltak. Mi lementünk a lépcsőn, a földszintre, ahogy Eugen a fürdőszobához vezetett minket.

Eugen
Odalent megmutattam a fiúnak a fürdőt, ahová azzal a lendülettel be is zárkóztunk. Magamhoz ragadva az irányítást, szinte azonnal a kádhoz léptem, hogy megnyissam a csapot, így elkezdve meleg vizet engedni magunknak. Tettem bele egy kis tusfürdőt is, hogy kellemesen habos legyen, majd Lys felé fordultam.
- Gyerünk, Dietrich, vetkőzz! - szóltam rá vigyorogva, majd az egyik kis szekrényhez léptem, amiből előkerestem két tiszta törölközőt. Ezeket előkészítettem magunknak a kádhoz közel, és csak eztán álltam neki megszabadulni a saját ruháimtól.

Lysander
Viccesen néztem a fiúra, ahogy tusfürdőt nyomott a kádba és elővette a törölközőket. Az egész annyira...egyszerű volt. Otthonos. Talán egy nap megszokott is lesz.
Összevontam a szemöldököm a gondolatra, és inkább csak nekiláttam én is vetkőzni. A ruháinkat egy szennyeskosárra dobtuk, és a kád felé fordultunk, ami addigra megtelt kellemesen gőzölgő, puha habréteggel borított vízzel. Elgondolkodtam, vajon ezt is megbűvölték-e. Varázslat nélkül aligha telt volna meg ilyen gyorsan.
A víz pont annyira volt forró, hogy még kényelmesen bele tudjunk ülni. Jólesett elmerülni a habokban, egészen a vállamig. Eugen velem szemben ült, lábaink a kis hely miatt felhúzva és összeakadva. Lustán leföcsöltem a fiút, épp csak pár csepp vizet és egy kevés habot küldve az irányába.
- Ez jó - motyogtam elégedetten.

Eugen
Egy jóleső sóhaj kíséretében merültem nyakig a kádban, bár ahhoz, hogy ez sikerüljön eléggé össze kellett húznom magam. Azért kettőnknek mégsem volt elég nagy ez a hely arra, hogy kinyújtózkodjunk.
A fiú fröcskölődésén csak kuncogtam egy jót, annyira erőtlen próbálkozás volt, hogy nem tudtam támadásként kezelni. 
- Én megmondtam - nyugtáztam egy elégedett mosollyal a véleményét. Eközben pedig már egészen elpilledtem, a forró víz pillanatok alatt teljesen ellazított és én megint rájöttem, mennyire fáradt vagyok. 
- Holnap még nyugis lesz a helyzet itthon. Ha gondolod, szervezhetünk valami programot - vetettem fel. A fejemet a kád szélének támasztottam, a szemeimet pedig lehunytam, és csak nyugodtan vártam a választ.

Lysander
Ujjammal lassan körözni kezdtem a vízfelszínen úszó, puha habban, miközben a kád szélén nyugattam a könyökömet. Éreztem, ahogy a felszálló gőztől lassan a homlokomra tapad a hajam, amit ezért egy egyszerűmozdulattal hátrafésültem a kezemmel. A fiú szavait lusta bólintással nyugtáztam.
- Sétálhatnánk egyet a környéken - vetettem föl. Még nem jártam sosem errefelé, és úgy éreztem, jót tenne egy kiadós séta a friss levegőn. Ha mázlink lesz, még az idő is a kedvünkben jár majd.

Eugen
Egészen jó ötletet adott, azonnal tudtam, hogy bele kell egyeznem. Én is rég jártam itthon, hiányzott már egy hosszú séta a környéken. 
- Rendben. Majd megmutatom, merre szoktam mászkálni - bólintottam rá a tervre. Ezzel el is dőlt a másnapi program. Most viszont még valami teljesen másban voltunk benne, amit jelen helyzetben legalább annyira élveztem, mintha élénkebben alakult volna az este.
- Te, Lys ... - szólaltam meg néhány percnyi csendben relaxálás után - Ha így ülünk a kádban, nem tudom megmosni a hátad - panaszoltam el a problémámat. Lassan kinyitottam a szemeimet és az arcára néztem.

Lysnader
Még a szememet se nyitottam ki, csak kicsit lejjebb csúsztam a vízben.
- Szegény hátam - motyogtam a legkevesebb sajnálat nélkül, komikusan összeráncolva a homlokomat. Legszívesebben ott helyben elaludtam volna.

Eugen
Lassan felültem és úgy néztem a fiút. Egyértelműen nem vett komolyan.
- Nem vicces - fröcsköltem felé egy kevéske vizet. Nem vittem túlzásba, ahogy ő sem az előbb, csak nyomatékosításként szolgált.
- Biztos vagyok benne, hogy tök romantikus program lenne - dőltem megint hátra a kádban egy apró sóhajjal. Ezzel inkább le is tudtam ezt a dolgot. Felesleges lett volna nagy ügyet csinálni belőle. Máskor is lesz alkalom.

Lysander
Kinyitottam az egyik szememet, és gúnyolódva felvontam az egyik szemöldökömet.
- Elfelejtettem, milyen romantikus lélek vagy, 'Berger - incselkedtem. Még mindig nem mozdultam, a fejemetkényelmesen nyugtattam a kád szélén.

Eugen
Nem tetszett az a tekintet, amit a megjegyzés mellé kaptam, de ez van. Már megtanulhattam volna, hogy Lys nem mindig tudja értékelni az ilyen apróságokat.
- Ne felejtsd el. A barátod egy reménytelenül romantikus és naiv Wissberger. Azt hiszem, rosszabb nem is lehetne - szóltam vissza, bár magam sem teljesen értettem, miért mondtam most ezt. Minden esetre igaz volt, és poénkodásnak elment. De éreztem, hogy most menthetetlenül fáradt vagyok ehhez, és ha tovább folytatjuk, ebben a körben én maradok alul. Jelenleg a szavak nem akartak segíteni nekem a játékban.

Lysander
Nagyot sóhajtva megtámaszkodtam a kád szélén, egy kicsit feljebb húzva magam, aztán egyetlen könnyed - legalábbis könnyedebb, mint helyzetemben vártam volna - mozdulattal megfordultam. Így háttal kerültem a fiúnak. Úgy helyzetemet kihasználva egyből neki is dőltem új háttámlámnak, a fiú mellkasának, fejemet ezúttal Eugen bal vállán nyugtatva.
- Valóban reménytelen - dünnyögtem, elégedetten visszahunyva a szemem.

Eugen
Nagyon-nagyon elégedetten karoltam át Lyst mikor végül hátat fordított nekem. Nekem sokkal jobban tetszett ez a helyzet.
-Valld be, hogy neked is jobb így! - súgtam a fülébe. Képtelen lettem volna elhinni, ha azt mondja, hogy neki kényelmesebb volt egymással szemben, összekuporodva ücsörögni. Így még a lábunkat is majdnem ki tudtuk nyújtani. Mármint ő, én nem annyira tudtam ezt megvalósítani míg a lábaim között ült. De akkor is sokkal kényelmesebb volt.

Lysander
- Ne legyél olyan elégedett magaddal - mondtam, próbálva elrejteni egy apró mosolyt. Tényleg egész kényelmes volt így. Hagytam, hogy a súlyom lehúzzon, élvezve Eugen közelségét. Az ő bőre is forró volt a víztől, éreztem, hogy a hajam újra a homlokomhoz tapadt.
Hosszú percekig ülhettünk ott, mintha a víz is kezdett volna langyosbb lenni, de nem bántam. Könnyedén elaludtam volna, bármelyik pillanatban.
- Nem akarunk fölmenni? - szólaltam meg végül halkan, talán épp csak felébresztve a barátomat. Hasonlóan álmosnak tűnt, mint én.

Lysander
Nehézkesen kikászálódtam a kádból, és a törölközőmért nyúltam. Lassan, de mégis tőlem telhetően sietve törölköztem meg, hogy minnél előbb bebújhassak a tiszta pólóba és gatyába amit pizsamának hoztam. A hajamat amennyire lehetett, megszárítgattam törölközővel, de kivételesen nem foglalkoztam vele igazán. Túl álmos voltam már ilyesmiken aggódni. Amint Eugen is összekészült, csöndesen visszavonultunk a szobájába, és én egyből elnyúltam az ágyon amint beértünk. Végre.

Eugen
Amint biztonságban kikecmergett a vízből, én is felálltam és követtem a példáját. Egy icipici lemaradással megtörölköztem, majd felvettem a pizsamámat. Tiszta alsó, egy melegítőnadrág, egy egyszerű póló és meg is voltam. Még gyorsan kiterítettem a vizes törülközőket, majd együtt visszalopóztunk a szobámba. Én érkeztem hátul, így nekem kellett becsukni az ajtót. Mire az ágyhoz léptem, Lys már ott feküdt, tulajdonképpen középen. Nem zavartattam magam, leültem az ágy szélére, tapintatosan arrébb toltam a fiút, és mellé feküdtem.
- A takarón terpeszkedsz ... - jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Be akartam takarni magunkat, de esélytelen volt, hogy csak úgy kirángassam alóla a paplant. Már nem volt hozzá energiám.

Lysander
Lustán, félálomban sóhajtottam egyet és nehézkesen az oldalamra fordultam amíg Eugen kihúzta alólam a takarót. Álmosan odabújtam hozzá és hagytam hogy hanyagul betakarjon minket, már annyi erőm se volt hogy érdekeljen, mennyire takar a paplan. Szinte azonnal elnyomott az álom amint kényelemben voltam.

Eugen
Egy óvatos de hatékony mozdulattal húztam ki alóla a takarót, kihasználva azt a kis segítséget, amit kaptam tőle miután rászóltam. Amint hozzám bújt, magunkra terítettem a paplant, figyelve rá, hogy ő is rendesen be legyen takarva, majd magamhoz öleltem és még adtam egy lágy csókot a homlokára, mielőtt hagytam magam elaludni. 

Másnap reggel nem keltem korán, de úgy tűnt, ezzel nem vagyok egyedül. Legalábbis még mindig éreztem Lys jelenlétét magam mellett, mikor ébredezni kezdtem. Kinyitottam a szemem, pislogtam párat, és lustán körbenéztem a szobában. Kellemesen ismerős érzés fogott el, ahogy felismertem a bútorokat, az ajtót, a falakat. Majdnem el is felejtettem, hogy nem a Schwansteinben vagyunk. Az pedig, hogy a saját itthoni àgyamban tartottam a karjaim közt Lysandert, már önmagában megmagyarázhatatlanul jó érzés volt. Lepillantottam a fiúra, de csak a feje búbját láttam. Az éjjel kialakult köztünk egy fura szintkülönbség, aminek köszönhetően az arca a mellkasommal volt egy magasságban. Így abban sem voltam biztos, hogy alszik még, vagy csak nem akar felkelni. Odahajoltam hozzá és a hajába pusziltam, csak mert nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Sosem voltam képes rá, ha róla volt szó. Már régen sem, amikor még rivalizáltunk, bár akkor másféle kísértésnek voltam kitéve vele kapcsolatban.

Lysander
Mikor lustán résnyire nyitottam a szemem, világosság fogadott. Fókuszálás nélkül néztem magam elé, beszívva Eugen pólójának illatát. Alvásillata volt a bőrének, ami halványan keveredett az előző esti tusfürdővel. Igaz is. Furcsa melegség öntött el, ahogy rájöttem, miért ilyen furcsa ez a világosság. A Schwansteinben sosem keltem ilyen fényre. Kellett egy kis idő, hogy az agyam utolérjen, de akkor lusta mosoly terült szét az arcomon. Eugen Wissberger szobájában ébredtem.
Ki godolta volna ezt egy éve?
Felnézve a fiú felemás szemével találkoztam, és jókedvűen pislogtam rá.
- Jó reggelt - motyogta halkan, és magamban megjegyeztem, mennyire szeretem mikor Eugen elalussza a haját.

Eugen
Úgy tűnt, nincs ébren, ezért csak egy kicsit jobban magamhoz öleltem és vártam. Eszem ágában sem volt felkelni mellőle, túl tökéletesnek éreztem a pillanatot ahhoz, hogy megtörjem még mielőtt ő is felkelne. Meg ugye amúgy is lusta voltam. 
Nem tudom mennyi idővel (talán pár perccel, talán megvolt félóra is) később épp azzal voltam elfoglalva, hogy megpróbáltam összehangolni a légzésem az övével, amikor valami egyértelműen megváltozott. Talán a légzése, talán más, de biztos voltam benne, hogy felébredt, még ha egy ideig nem is mozdult. Lenéztem rá, várakozva figyeltem gyönyörű, lenszőke tincseit és eközben képtelen voltam elnyomni egy álmosan boldog mosolyt.
- Jó reggelt! - suttogtam, mikor találkozott a tekintetünk. Elbűvölően aranyos volt azzal az álmos tekintettel, de visszafogtam magam, és nem tettem megjegyzést, mert tudtam, hogy mennyire nem szereti.
- Hogy aludtál? - kérdeztem halkan. Egyáltalán nem mozdultam, véletlen sem akartam megtörni a pillanatot. Elég volt, hogy átölelhettem, és hogy olyan közel lehettem hozzá, hogy szinte éreztem a leheletét az arcomon. Egyelőre nem volt szükségem semmi másra.

Lysander
Kicsit kelletlenül nyújtózkodtam egyet, nem szívesen törtem meg a pillanatot. Újra lehunyva a szememet közelebb bújtam Eugenhez, és a pólójával kezdtem babrálni.
- Jól - simítottam végig a mellkasán egy ujjal. - Mélyen - tettem hozzá. Tényleg jót tett ez a hosszú alvás, a tegnapi fárasztó nap volt. - Mennyi az idő? - kérdeztem, mikor eszembe jutottak a többiek. Nem szívesen aludtam volna át a fél napot.

Eugen 
Elengedtem amíg nyújtózkodott, de amint megint hozzám bújt átkaroltam a derekát és néhány pillanatra a hajába fúrtam az arcom. Szerettem, ahogy a puha tincsek csikizik az arcomat. Mélyen magamba szívtam az illatát, majd visszahúzódtam a fejemmel a párnámra. Körbenéztem a szobában, a falon lévő óra után kutatva a tekintetemmel. Nem láttam teljeyen határozottan a számlalot, kellett egy kis idő mire rendesen leolvastam, de végül sikerült.
- Fél kilenc lesz ... nem kell sietnünk felkelni. Kilenc után szoktunk reggelizni - válaszoltam halkan Lysandernek. Örültem, hogy volt még időnk lustálkodni, nem voltam abban a hangulatban hogy csak úgy kiugorjak az ágyból.
- Általában tojást eszünk, remélem még mindig szereted - tettem hozzá rövid szü et után. Volt egy ilyen fura szokásunk, anya az ünnepek előtt rengeteg tojást etetett velünk. Szerencsére csak reggelire. Rántottát, tükörtojást, főtt tojást, töltött tojâst ... elképzelhetetlenül változatos módon tudta tálalni, hogy ne unjuk meg. Én kifejezetten vártam a tojásreggeliket, mindig megjött tőle az ünnepi hangulatom.

Lysander
Összeráncoltam a szemöldököm, próbálva értelmet adni a fiú mondatának.
- Mármint...mindig? - kérdeztem furán. Bármit kinéztem volna a Wissberger családból.