Schwanstein

Eugen
-Akkor ezt a reggelit sajnálatos módon hanyagolnunk kell. Majd többet ebédelünk -sóhajtottam és néhány pillanatra lehunytam a szememet. Tegnap nem ettem semmit, ezért nagyon éhes voltam, de a lustaságom nagyobbnak bizonyult. Ha nem megyünk reggelizni, akkor lesz még ma lehetőségünk enni, de estig nem fogunk visszafeküdni pihenni. Szóval az ágyban töltött percek értékesebbek mint az esetlegesen kihagyott étkezés. 
-Vagy  van valami brilliáns ötleted, Dietrich? - kérdeztem a fiút. Miközben ő a hasamon rajzolgatott köröket, én ugyanezt csináltam a hátán. Összess3gében véve elfoglaltuk magunkat.

Lysander
- Mindig van - feleltem, de igazából nem volt mit mondanom. Közelebb hajoltam és puszit nyomtam a fiú mellkasára, miközben végigsimítottam a hasán a ruha anyagán keresztül. - Át kéne öltöznünk - motyogtam inkább csak magamnak, de én sem éreztem sok hajlandóságot magamban arra, hogy kikeljek az ágyból.

Eugen
-Adsz kölcsön valami ruhát? - kérdeztem, de nem mozdultam. Most már végleg eldöntöttem hogy nem sietek, szóval volt időnk megbeszélni mindent. Ráérősen feküdtem továbbra is a fiú mellett, most a haját piszkálva. Még mindig elcsodalkoztam rajta néha, hogy hogyan lehet ennyire puha, selymes és fényes. Imádtam a haját. Órákig el tudtam vele babrálni.

Lysander
Játékosan elmosolyodtam ahogy a fiút elképzeltem a saját ruhámban.
- Szívesen - mondtam, fejemben a kellemes képekkel. Eszembe jutott a legutóbbi alkalom, mikor nekem kellett az ő ruháját felvennem. Az egy kicsit más helyzet volt...
Még mindig csak feküdtünk az ágyon, én hagytam, hogy piszkálja a hajam, ő pedig, hogy piszkáljam a hasát. Egész jól elvoltunk, és mintha eszünk ágába sem lett volna felkelni.

Eugen
Néhány percig még folytattuk ezt, egyikünknek sem volt kedve felkelni. Egyszer megkordult a gyomrom, de ezzel sem foglalkoztam, csak tovább cirógattam az én Lysanderem haját. Még a szemem is csukva volt, épp csak nem aludtam vissza. Aztán mikor úgy éreztem, hogy ténylet ideje lenne készülődni, Lysre pillantottam, majd miután adtam a homlokára egy puszit, lassan felültem mellette.
-Most már tényleg menjünk öltözni! El fogunk késni ... - nyújtózkodtam egyet jólesően.

Lysander
Mikor a fiú felült, a dereka köré fontam a karom és így bújtam oda hozzá. Elgondolkodtam hogy késleltethetném még a felkelést, de végül rájöttem, hogy utálok késni, szóval csak nagy sóhajtással követtem Eugen példáját és én is felültem. Álmosan pislogtam magam elé és nagyot ásítottam, mielőtt felkeltem és a szekrényemhez mentem volna. Ott aztán rövid kutakodás után kiválasztottam a mai ruhámat és a fiúét is, amit odadobtam neki az ágyra, amíg átöltöztem.

Eugen
Kiültem az ágy szélére és onnan vártam meg míg a fiú választott nekem ruhákat, majd elkezdtem átöltözni. Megváltam a tegnapi ruháimtól és belebújtam a Lysandertől kapott göncökbe. A felsőt majdnem szűknek éreztem, de azért belefértem. Furcsa volt a barátom ruháit viselni, egyáltalán nem úgy öltözködött ahogy én. A ruhái sokkal ...elegánsabbak voltak, szinte már a tapintásukon éreztem, hogy mennyivel drágábbak lehetnek, mint az én cuccaim. Ez csak pár pillanatif zavart, aztán túllendültem a stíluskülönbségeken és felállva az ágyról futtában a hajamba túrtam hogy megigagítsam. Ezzel el is készültem.

Lysander
A hajam. Elkeseredetten néztem bele a tükörbe. Katasztrófa. Nekiláttam hát egy fésűvel, aztán az ujjaimmal rendezgettem tovább. Nehezen akart viselkedni, de megálltam, hogy bármit is rákenjek vagy fújjak, és még engem is meglepett, mikor rájöttem, hogy ez Eugen miatt van. Szerettem, mikor a hajammal játszott, és csak akkor csinálta, ha nem volt rajta semmi. És amúgy se néz ki olyan borzalmasan...Ettől függetlenül erős koncentrációba merülve bíbelődtem vele, hogy megtaláljam a tökéletes beállítást.

Eugen
Egy ideig figyeltem a hajával babráló fiút, és önkénytelenül is elmosolyodtam. Édes volt, amikor így izgult a frizurája miatt. Mikor már tényleg huzamosabb ideje bíbelődött vele, mögé léptem és hátulról átkaroltam.
-Tökéletesen áll, ne izgulj miatta ennyire! - néztem rá, a válla felett áthajolva. Már lassan kezdtünk kifogyni az időből, lassan indulnunk kellett volna órára. És arra még nem is gondoltam, hogy az én cuccaim a saját házamban vannak.

Lysander
Kényelmesen nekidőltem Eugen mellkasának és tovább néztem a tükörképemet, de a kezeimet leengedtem magam mellé.
- A tiednél csak jobb lehet - mosolyogtam önelégülten. Tény, a fiú haja kész katasztrófa volt, mint mindig, de ő egyike volt azoknak az embereknek, akiknek pont ez állt jól. Igazából imádtam a szokásos rendezetlenségét, kifejezetten illett hozzá.

Eugen
-Na látod - mosolyogtam rá a tükrön keresztül, majd adtam egy puszit az arcára -Nem az a lényeg, hogy hozzám képest jól nézz ki? - súgtam a fülébe -Amúgy én így szeretem a legjobban a hajad - tettem hozzá, majd a nyakát is megpusziltam. Nem akartam elengedni és elindulni, semmi kedvem nem volt az órákhoz. Egyre jobban vártam a szünetet, amikor egész nap fekhetünk az ágyban vagy csinálhatunk bármi mást amit akarunk. Együtt. Mondjuk ha ahhoz van kedvem, akkor egész nap ölelgethetem a tükör előtt állva. Viszont a mai nap még nem ilyen volt, ma még meg kellett jelennünk az óráinkon, és nagy részük nem is közös volt.

Lysander
- Igen? - kérdeztem megtartva az előző mosolyt. Még szép, hogy így szereti a legjobban. Nagyon jól tudtam. Pont ezért csináltam így. De azért jól esett húzni. És az is jól esett, ahogy ott álltunk ott. Szívesen visszabújtam volna az ágyba Eugennel. Főleg ha folytatja ezt.

Eugen
-Igen. De szerintem ezen nem lepődtél meg nagyon ... - dünnyögtem a nyakánál somolyogva. Már sokszor mondtam neki, hogy szeretem ha kicsit kócos a haja, gondoltam hogy már megjegyezte, hogy így tetszik nekem. 
Egy utolsó puszit adtam az arcára, majd elengedtem és elléptem tőle egy kicsit. 
-Menjünk, mert elkésünk! - javasoltam felsóhajtva. Nem tetszett az órák gondolata.

Lysander
Semmi kedvem nem volt elindulni. Szomorú tekintettel néztem hátra Eugenre, de nem tehettünk nagyon semmit. A szüleim szemében mindig a tanulásom volt az egyik legfontosabb, úgyhogy ha kelletlenül is, de el kellett mennünk az órákra. Nem akkora ár, ha elkerülhetek egy megalázó rivallót
- Rendben - sóhajtottam fel, és elindultam a fiú oldalán az ajtó felé.

Eugen
Elhagytuk a hálókörletet, majd kiléptünk a folyosóra a grünwald területéről. Szerencsére az első óránk együtt volt, így választhattuk azt a megoldást, hogy Lysander ad kölcsön papírt meg pennát, ahogy én neki a múltkor és nem kellett még az én cuccaimért is elmennünk az iskola másik végébe.
Kicsit feszélyezve éreztem magam, ahogy a barátom ruháiban vonultam végig a folyosón, túl szűknek éreztem az inget, és feltűnt hogy mindenki meg is bámult aki szembe jött velünk. Ez nem igazán tetszett, próbáltam összehúzni magam egy kicsit. A barátaim már máskor is mondták, hogy állandóan utánam fordulnak az emberek a suliban, de még sosem vettem észre, hogy így bámulnának. Eddig ez csak egy eltúlzott tréfa volt, de most, hogy nem teljesen éreztem magam otthonosan a saját bőrömben, azonnal magamon éreztem minden (szerintem) rosszalló tekintetet.

Lysander
Furcsa büszkeséggel töltött el a tudat, hogy Eugen az én ruháimban sétál mellettem. Jól álltak neki, talán túl jól is, és ezt csak azért nem ismertem be, mert akkor szembe kellett volna néznem azzal is, hogy a barátom izmosabb nálam, ami persze nem történhet meg. Ettől függetlenül az önelégült tekintetet semmi sem törölhette le az arcomról, ahogy a folyosón utánunk fordultak az emberek. Felemelő volt fürdőzni az irigységükben.
- Jó reggelt, fiúk - hallottam meg egy pimasz hangot - Nem kicsi rád az a póló, 'Berger? - kérdezte Lara Engel, aki szinte a semmiből tűnt elő. A szemei ravaszul csillogtak, az arca mégis egy újszülött bárány ártatlanságát tükrözte. Mint mindig. De most még ő sem tudta elrontani a kedvemet.

Eugen
A hirtelen felbukkanó lány kérdésére megállt bennem az ütő. Ha eddig nem voltam zavarban, most már biztosan. Nem is tudtam, hogy vágjam ki magam, hosszúra nyúló pillanatokig egy épkézláb válasz sem jutott eszembe.
-Nem tudom ...szerintem nem - böktem ki végül, majd mivel észleltem hogy ez baromi hülyén hangzott, segélykérő pillantással fordultam Lys felé, szándékom szerint észrevétlenül.

Lysander
Kevés dolog volt annyira szórakoztató mint egy zavarba hozott Eugen. Szórakozottan mosolyogtam felé, ignorálva segélykérő pillantását.
- Nem is tudom. Lehet van benne valami - mondtam tettetett elgondolkodással.
- Elég sokat mutat, ha érted, mire célzok - vigyorgott ránk Lara ravaszul, és még ránk is kacsintott. Magamban elgondolkodtam, hogy talán mégis kedvelem a lányt.

Eugen
Kicsit mérges lettem Lysre amiért beállt a sorba. Kedvem támadt visszavágni, mindkettőjüknek, de semmi nem jutott eszembe, amivel hasonló helyzetbe hozhatnám őket. Inkább nem is erőlködtem, gondoltam, hogy majd lesz még ennél jobb alkalmam a revansra, csak ki kell várnom.
-Kezdődik az óra ... - motyogtam durcásan és elsétáltam mellettük. Ha ilyen jól elvannak egymással, viccelődjenek nélkülem.

Lysander
Halkan nevetve megcsóváltam a fejem aztán Eugen után indultam. Lara is hagyott minket, magának mosolyogva továbbsétált a folyosón.
- Csak nem zavarba jöttél, 'Berger? - hajoltam közel a fiú füléhez ahogy utolértem és belékaroltam. Az Engel-féle ravaszkás mosoly most az én arcomra költözött át.

Eugen
Szinte a Lysre jellemző gőgös tekintettel méltóztattam lepillantani a fiúra mikor kérdezett. Titkon oda voltam érte, amikor ilyen volt, de azért részben rosszul esett, hogy nem védett meg.
-Éppen csak megsértett, hogy Engel mellé álltál, Lizzie ... - válaszoltam neki. Nagyon csábított, hogy olyan közel hajolt hozzám, de a játék kedvéért nem oldódtam fel azonnal ahogy hozzám szólt. Az olyan lenne, mintha meg sem sértett volna.

Lysander
Visszatartottam magam a késztetéltől, hogy megforgassam a szemem.
- Miért tagadnám le hogy mindenki okkal stíröli a barátomat? - kérdeztem helyette miközben a fiú oldalára kúszott az egyik kezem. - Elvégre, én is megnéznélek a helyükben.

Eugen
-Akkor is Engel mellé álltál. Ha dicsekedni akarnál velem, azt nem így csinálnád - álltam ellen továbbra is. Közben megérkeztünk a teremhez, szóval megálltunk. Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet így bemenni. Lenéztem Lysre, majd eltoltam a kezét az oldalamról és szimplán kézen fogva őt húztam be az ajtón.

Lysander
Hagytam magamnak pár perc mosolygást miközben Eugen bevezetett a terembe és leültünk az egyik hátsó sorba.
- Akkor hogy dicsekednék? - kérdeztem tovább mosolyogva magamnak. Közben elővettem a magammal hozott pergament és pennákat, Eugen elé is csúsztatva egyet-egyet. Észre sem vettem, mennyire természetesen jött a dolog.

Eugen
-Remélem úgy, hogy nem hozol vele kínosabb helyzetbe mint amiben addig voltam - válaszoltam, majd magamhoz vettem a pennát amit kaptam és tanulmányozni kezdtem, csak úgy. Igazából nem haragudtam Lysanderre, csak nem tetszett, hogy teljesen helyénvalónak érzi a reakcióját az Engel-lány piszkálódására. Szerettem volna, hogy egy kicsit megcáfolja önmagát és tanúsítson legalább egy cseppnyi megbánást vagy hasonlót.

Lysander
Csak azért nem nevettem föl mert közben megérkezett a tanár és elkezdte az órát.
- Olyan jól ismersz - csóváltam meg a fejem leplezetlen vigyorral.

Eugen
-Nem is tudod, mennyire, Dietrich - engedtem meg most már magamnak egy vigyort. Így kezdtük el az órát. Lassacskán bekapcsolódtam az eseményekbe és néha jegyzeteltem vagy csak figyeltem. Mivel Lys a szabad kezem felől ült, valamikor az óra közepén teljesen véletlenül a combjára csúszott a tenyerem. Már tényleg nem haragudtam, az utolsó mondattal lezártnak tekintettem a duzzogásomat.

Lysander
Elfojtva egy nevetést megcsóváltam a fejem. Annyira szerettem, mikor Eugen indokolatlanul büszke magára, volt benne valami elképesztően aranyos. Ezt persze sosem vallottam volna be neki őszintén, csakis azért, hogy cukkolhassam vele. Az emlékezetembe véstem ezt a gondolatot, hogy máskor esetleg hasznát vegyem az ötletnek, és közben én is jegyzetelni kezdtem. Mikor a fiú keze a combomra csúszott, elégedett mosoly kúszott az arcomra, ami ott is maradt óra végéig. Kellemes melegség ült a gyomromba Eugen érintésétől, az egész helyzet olyan kellemesen, átlagosan meghittnek tűnt számomra. Nehéz volt belegondolni, hogy itt tartunk azzal a fiúval, aki éveken keresztül esküdött ellenségem volt.

Eugen
Az óra végén, amikor a tanár befejezte, észrevétlenül húztam el a kezem Lysander combjáról, majd ráérősen elkezdtem összepakolni. Nagyjából az utolsók közt hagytuk el a termet, szép csendben, nyugodtan sétálva egymás mellett. Viszont alig tettünk meg néhány métert a folyosón, gondoltam egyet és egy hirtelen mozdulattal nem túl erősen a falnak löktem Lyst, majd megcsókoltam. Mondjuk igazából nem szorítottam oda a falhoz, inkább csak félretoltam magunkat az út közepéről, hogy legyen esélye a közlekedőknek. 
-Akkor ...legközelebb negyedik órában látjuk egymást - állapítottam meg, miután rávettem magam hogy néhány centire elhúzódjak ajkaitól. Az első pár lélegzetvétel elég kapkodósra sikerült részemről, ami arra engedett következtetni, hogy talán picikét hevesebb voltam a fiúval a tervezettnél.

Lysander
Eugen akciója teljesen váratlanul ért, meglepetten pislogtam rá amíg a csók teljesen magába nem szippantott. Úgy éreztem magam, mintha hirtelen egy medence alján találnám magam, elmerültem a hullámokban és visszatartottam a lélegzetemet, amíg tudtam, miközben beleolvadtam Eugen ajkaiba, megfeledkezve a körülöttünk lévő világról.
Mikor elhúzódott, a lehellete még ottmaradt kettőnk között, és hirtelen megcsapott a hiány érzése. 
- Igen- motyogtam még mindig félig lehunyt szemmel, épp csak a szempilláim között nézve Eugen túl közeli arcára.

Eugen
Halványan elmosolyodtam, ahogy Lysander arcát figyeltem. Megint nagyon aranyos volt, de nem akartam megtörni azzal a pillanatot, hogy ezzel cukkolom. Máskor elég alkalmam volt erre, ezúttal inkább kihagytam. 
-El kéne mennem a cuccaimért ... - szólaltam meg, szinte suttogva. Tudtam, hogy sietnem kéne, de nagyon nehéz volt elszakadnom a barátomtól, akihez még mindig nagyon de nagyon közel voltam. Egyik kezem a derekán pihent, míg szemeimmel igyekeztem a tekintetét fürkészni, bár mondjuk abban sem voltam biztos, hogy nyitva vannak a szemei.

Lysander
Visszafojtottam egy sóhajt.
- Valóban... - suttogtam, szinte érezve a köztünk remegő levegőt ahogy eléri Eugen arcát. Egyig kezem a fiú csípőjéhez csúszott, automatikusan, mintha szavaim ellen mégis marasztalni akarná.
- Khm - hallottam egy éles hangot pár lépésre tőlünk, ami megtörte a pillanatot. Pedig már épp meg akartam csókolni a fiút. - Ha megbocsátanak, fiúk, ezt inkább hagyják meg a hálószobának - jött az ismerős, finoman rekedtes, határozott hang. Oldalrakaptam a fejem, hogy a Professzornőre nézhessek, és éreztem, hogy arcomra enyhe pír kúszik. Az idős nő rosszalló tekintete ravaszul megcsillant, és mintha egy halvány mosolyt rejtegetettvolna szigorú álarca mögött. Ahogy körbepilantottam, láttam, hogy több diák is minket néz. Akár csak a régi szép időkben.

Eugen
Megrezzentem a váratlan hangra. Nem léptem el azonnal Lystől, csak miután a Professzornő hivatalosan is ránk szólt. Még láttam a zavart pírt kedvesem arcán mielőtt egy lépést távolodva hátat fordítottam neki, hogy szembenézzek a dorgálónkkal. Normális esetben elmosolyodtam volna Lizzy arckifejezésén, hiszen nem gyakran lehet őt ilyennek látni, de most én is zavarban voltam. Nem néztem egyenesen a dorgálónkra, kerültem magam körül a tekinteteket. Nem volfam biztos benne, hogy meg kell szólalnunk, de ez a hallgatás is feszélyezett. De mivel fogalmam sem volt, mit mondhatnék, inkább csendben vártam a szabadulást.

Lyander
- Elnézést, Professzornő - nyertem vissza az uralmat a hangszálaim fölött. Valahogy nem hangzottam olyan összeszedettnek, mint szerettem volna.
- Elvárom, hogy tudják, minek hol a helye - folytatta a nő, de arca korántsem tükrözte a hangjában lévő szigort.
- Igenis - vörösödtem el mélyebben.
Esküdni mertem volna, hogy elmosolyodott, ahogy biccentett nekünk, mielőtt továbbindult. Még az se lepett volna meg, ha ránk kacsint. Okkal szerettem ennyire azt a nőt.

Eugen
Igazából ...nem is történt semmi, ami miatt ennyire meg kellett volna ijednünk. Mégis megállt bennem az ütő pár pillanatra és levegőt venni is alig mertem amíg a Professzornő el nem ment. Pedig még azt sem mondhattam, hogy különösebben ijesztő lett volna, mert nem volt az. Tehát nem igazán értettem magam, akkor sem amikor a nő már elment és még mindig nem mertem mondjuk rámosolyogni Lysre. 
-Ez ...ciki volt - szólaltam meg mégis. Nem hallgathattam örökké.

Lysander
Még mindig kicsit sokkhatás alatt álltam, csak mikor Eugenre néztem, tört ki belőlem egy kínos fintor ami mosolynak indult volna.
- Eléggé - értettem egyet lesütött szemekkel és közben már alig bírtam elfojtani a nevetésemet. Jesszus. Ha belegondolok hogy az első hetekben miket csináltunk. Körülöttünk páran összekuncogtak, de olyat is láttam, aki hasonló vöröses árnyalatot öltött, mint én.

Eugen
A fiú arcát látva nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. Eddig nagyon szerencsétlennek éreztem magam, ahogy egy leszidás miatt illik, de ez most annyira vicces volt ... Meg egyébként úgy az egész jelenet is. Eszembe jutott, amikor még szinte kisgyerekekként összeverekedtünk valamelyik folyosón és szinte úgy kellett szétszedni minket. Kaptunk is utána két hét büntetőmunkát ... És annyi más eset is történt már velünk. De ez a mostani teljes ellentéte volt az eddigieknek. Az egyetlen közös pont, úgy tűnik, az a picike dorgálás. Sosem tudunk olyat csinálni, hogy az elfogadható legyen a szabályok szerint.
-Azt hiszem, tényleg mennem kéne. Még szereznem kell lapot meg pennát a következő órára - léptem közelebb Lysanderhez, amikor abbahagytam a nevetést. Még nem tettem le a búcsúzkodásról

Lysander
- Azt hittem mágiatörténelmen csak aludni szoktál - viccelődtem kihívó tekintettel. Ez az egy sosem változott, mindegy, mi volt kettőnk között: akár utáltuk egymást, akár épp az előbb csókolóztunk mindenki szeme láttára, akkor is örökké gúnyolódni fogok Eugenen. Ez hozzá tartozott a kapcsolatunkhoz, egymás ugratása, anélkül furcsa is lett volna.

Eugen
-Azért a látszatnak meg kell lennie - vigyorogtam Lysre. Fel sem vettem a beszólást, már megszoktam és tudtam kezelni. Amúgy is ...igaza volt. A mágiatöri uncsi. Még közelebb léptem és egy kicsit diszkrétebben mint az előbb, a fiú hátára csúsztattam a kezem, valahol a lapockája alatt.
-Szóval kérem a búcsúpuszimat, és indulok. Még elkések ...és kénytelen leszek rád fogni - néztem mosolyogva a szemeibe.

Lysander
- Túl átlátszóak a kifogásaid - vigyorogtam, mielőtt odahajoltam és röviden megcsókoltam a fiút.

Eugen
Viszonoztam a csókot, majd a fiúra mosolyogtam.
-Akkor majd negyedik órában találkozunk. És meg ne tudjam, hogy más fogdossa a combodat óra alatt! - vogyorogtam rá ahogy távolabb léptem.

Lysander
- Oh csak nem féltékenykednél? - kérdeztem ravasz mosollyal. Persze semmi esélye nem volt a helyzetnek, és ezt azt hiszem mindketten tudtuk. Legalábbis én igen, de ez nem akadályozott meg a szokásos ártalmatlan ugratásban.

Eugen
-Csak merd kipróbálni és megtudod - kacsintottam a fiúra, majd egy utolsó köszönés után tényleg elindultam. Már így is sietnem kellett, ha nem akartam sokat késni. Viszont szerencsére legalább a mágiatöri terem nem a hálókörletemmel ellentétes zugában volt az épületnek, így nem kellett sokat rohannom miután megszereztem amire szükségem volt. Alig pár perces késéssel surrantam be és megúsztam egy enyhébb dorgálással.

Lysander
Csak nevetve megcsóváltam a fejem, ahogy a fiú távolodó hátát figyeltem, aztán mikor eltűnt a sarkon, én is elindultam a következő órámra. Most valahogy még a dupla gyógynövénytan gondolata sem volt olyan taszító. Alig vártam a következő órát, amikor újra együtt leszünk. Azt hiszem, a szokásosnál mosolygósabban álltam a növények fölött Reg oldalán.

Reggie
Lysander idegesítően jókedvű volt gyógynövénytanon. Kicsit olyan volt, mint az elején, amikor belehabarodott 'Bergerbe. Nem bírtam amikor ilyen rózsaszín hangulata volt, akkor sem ha nála ez nem nyilvánult meg olyan durván mint az egyébként is puhány srácoknál. Csak néhány percig sikerült visszafognom magam, mielőtt úgy döntöttem, hogy szóvá teszem ezt. Még nem tartottunk az első óra felénél amikor oldalba böktem a könyökömmel.
-Te voltál alul az éjjel vagy mi van? 'Berger jól kitehetett magáért ...undorítóan bárgyú képet vágsz - közöltem vele fintorogva. Kissé túloztam, de a lenéző és cinikus Lysanderhez szoktam, ehhez képest már a jelenlegi állapot is szánalmas volt.

Lys
- Kérlek, Reg, hová lett a mondorod - hárítottam félvállról, miközben az előttem lévő növényfélével ismerkedtem. - Valaki nagyon savanyú - mondtam szinte dalolva miközben egy önelégült félmosoly játszadozott az arcomon. Jó kedvem volt. Nagyon is. Reg élcelődése pedig külön szórakoztatott.

Reggie
Csak pislogni tudtam erre a válaszra. Ez nem az a Lysander volt, akit ismertem. Egyáltalán nem.
- Oké. Ki vagy és mit csináltál a haverommal? Nem ismerek rád! - adtam hangot a csodálkozásomnak. Még soha nem láttam ezt a vidám, dalolászós oldalát és ez aggasztott. Talán 'Berger tényleg művelt vele valamit? Akár bájital is lehet. Nem mertem kizárni az opciót. Ez tűnt az egyetlen valószínű válasznak, hiszen Lysander Dietrich a szöges ellentéte volt azoknak, akik megengednek maguknak ilyen viselkedést.
- 'Berger megitatott veled valamit? Vagy megátkozott? Vagy más tette? - hajoltam kicsit közelebb cinkosan. El akartam kerülni, hogy a tanár felfigyeljen a beszélgetésünkre.

Lysander
Megforgattam a szemem és egy futó, lesújtó pillantással illettem a fiút.
- Csak jó kedvem van - emeltem magasabbra az orrom. Úgy tűnt, barátom nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. A másik grünwaldosmintha ma a szokásosnál is savanyúbb lett volna, bár lehet ezt csak én éreztem így.

Reggie
-Atya ég. Ez tényleg súlyos - bólogattam csak úgy magamnak. Lysander Dietrich a sok év alatt amit a Schwansteinben töltöttünk egyszer sem volt "j ókedvű". Nem így. 
- Te tényleg jól bekaptad ... ráadásul az egêsz az én hibám. Ez egy rossz fogadás volt -  sóhajtottsm, majd az előttem lévő növények felé fordultam. Talán egy egészen picit az óra anyagval is foglalkoznom kellett volna.

Lysander
Kíváncsian felvontam a szemöldököm.
- Nahát, akár be is ismernéd hogy én nyerek? - kérdeztem egy gonosz vigyorral az arcomon, mert kétség kívül nyert helyzetben éreztem magam. Több szempontból is. Közben a köpcös kis gyógynövénytan tanárnő tovább magyarázott az előttünk lévő növényről, és én tettetett figyelmességgel követtem az utasításait.