Nakamura Művészeti Akadémia

Lio
-Segíteni ...? - vontam fel a szemöldököm. Nem tudtam pontosan hogy érti ezt.

Yuki
- Kirángatni ebből a rosszkedvűségből - vontam vállat újra a plafonra emelve a tekintetem.

Lio
-Hát ...sok sikert hozzá. - mondtam kicsit tétován. Tudtam hogy a bátyám milyen jószándékú és hogy ő tényleg megpróbál mand segíteni a fiúnak, de nem akartam hogy aztán csalódjon. Dexter valahogy ... túl kemény diónak ígérkezett.

[...]
Masami
Codyval az udvaron sétálgattunk, és mindketten nagyon el voltunk gondolkodva. Az előbbi...Sosem hittem volna, hogy ilyesmi meg fog velem történni, amíg ide járok. Főleg, hogy Cody...Majdnem belepirultam ebbe az egészbe. Aztán mindig eszembe jutott, hogy mibe vágtam most bele, hogy ez mit is jelenthet...
Lepillantottam a mellettem sétáló fiúra. A szőke haja, az aranyos arca, a kisfiús alakja...Ha akartam volna, sem tudtam volna elengedni, pláne most, úgy éreztem, képes vagyok bármit megtenni, hogy mellettem maradjon, mikor egyszer végre már megszereztem. Csakhogy ismerve őt, ez korántsem lesz olyan egyszerű, mint szeretném...
Kicsit megköszörültem a torkom.
- Szeretném, ha tudnád, hogy amit mondtam, azt komolyan gondoltam - mondtam egy fokkal határozottabban, mint ahogy a fejemben lévő zűrzavartól éreztem magam. - Én nem az a fiú vagyok, akivel elvagy egy darabig, aztán vége.

Cody
Csendben sétálgattam Masami mellett az udvaron, a fiú kezét fogva és picit elmerültem a gondolataimban. Persze közben a mosoly nem fagyott le az arcomról, nagyon boldog voltam most. Lett egy komoly barátom. Ráadásul pont Masami , akiről azt hittem hogy soha nem is fogom érdekelni ... Nagyon élveztem a helyzetet és amióta megcsókolt ott a folyosón, egyre inkább kezdtem úgy gondolni hogy én tényleg akarom ezt. És már akkor is akartam amikor ezt még fel sem fogtam. Azt hittem, hogy csak meg akarom szerezni a fiút, mint az összes többit és csak azért idegesít hogy nem is figyel rám mert megszoktam hogy mindenki más igen. De mégsem ... sokkal komolyabbak voltak az érzéseim mint eddig bármikor. Bár azt nem tudtam hogy milyen lesz lekötni magam egy fiú mellett. Arra magamtól is rájöttem hogy ezentúl nem kezdhetek ki másokkal. De akkor meg sem nézhetem a többi fiút? Egy kis ártalmatlan flört is tilos? Vagy azt még szabad?  Teljesen összezavarodtam. 
Egyre jobban elmerültem ezekben a gondolatokban és kezdtem kicsit kétségbe esni amikor meghallottam a fiú hangját. Felnéztem rá, kerestem a tekintetét miközben beszélt.
-Tudom. És én is komolyan mondtam. Jófiú leszek. Szeretném ha működne ez a dolog. - mondtam neki elszántan, de aztán picit elbizonytalanodtam. Lenéztem magam elé a földre. -Csak ... Nem tudom hogy kell viselkedni egy komoly kapcsolatban. Még sosem volt senkim úgy igazán ...

Masami
Nem tudtam megállni egy mosolyt, olyan aranyosan beszélt.
- Hát, először is most én vagyok a fiúd. Nincsen más - mondtam el az első alapszabályt, miközben kicsit határozottabban megfogtam a kezét.

Cody
Halványan elmosolyodtam és én is megszorítottam az ő kezét.
-Igen, ezt tudom. De nagyjából eddig vagyok meg. Mit jelent az pontosan hogy nincs más? Rá sem nézhetek a többi fiúra, vagy azt még szabad? - kérdeztem, felnézve Masamira. Reméltem hogy megengedi hogy azért legalább egy picit játszadozhassak másokkal is mint eddig. Csak egy egészen kicsit ....

Masami
Olyan tekintetet lőttem a fiú felé, amiből reméltem, egyből látja majd, mit gondolok erről.
- Attól függ, hogyan nézel rájuk - mondtam óvatosan.

Cody
Nem tetszett ahogynézett. Rosszat sejtetett.
-Hát ...csak úgy ahogy szoktam - néztem vissza magsm elé és belerúgtam egy kavicsba.

Masami
- Nem szeretném, ha úgy stírölnél másokat, ahogy szoktál - mondtam, aztán egy rövid szünet után kicsit felsóhajtottam. - ...De ugyanakkor nem akarom, hogy úgy érezd, hogy...tudod. Hogy meg akarlak változtatni. Csak...szeretném, hogy ha már a barátod vagyok, akkor úgy is viselkedjünk, mint egy pár, és ne én legyek az, aki utánad lohol.

Cody
-Értem. És nem is kell... Csak ez nekem hatalmas váltás lesz. Kell egy kis idő mire megszokom ... De soha eszembe sem jutna komolyan kikezdeni valakivel mmost hogy együtt vagyunk - mondtam, félig a földet nézve és csak a szemem sarkából pillantva a fiúra.

Masami
Lenéztem a fiúra, aztán finoman elmosolyodtam, és kedvesen kicsit közelebb húztam magamhoz. Nem tudtam még, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Ismerve mindkettőnk természetét...Nehéz volt összeraknom a kettőt a fejemben, de ennek ellenére bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Szerelmes voltam, és azt akartam, hogy minden jól menjen.

Cody
Mikor közelebb húzott magához, elmosolyodtam és felnéztem rá majd még közelebb léptem hozzá menet közben, annyira amennyire csak tudtam. Örültem hogy megérti a helyzetem és megfogadtam magamnak hogy tényleg nagyon igyekezni fogok. Nem akartam csalódást okozni neki. 
Egészen elgondolkodtam, a következő amit észre vettem az az volt, hogy már egészen a kollégiumnál járunk. Nem tudtam, be akarunk-e menni, ezért kérdőn néztem fel Masamira.

Masami
Úgy döntöttem, nem akarok még bemenni a kollégiumba. Nem, előbb még rendezni akartam valamit.
- Szeretném, ha eljönnél velem vacsorázni - mondtam a fiúnak, és megálltam.

Cody
Mikor ő megállt, én is megtorpantam és szembe fordultam vele. Felmosolyogtam rá.
-Rendben! - mondtam neki vidáman.

Masami
Kicsit késtem a mosoly visszaküldésével, az agyam máris elkalandozott.
- Akkor ma hatkor a szobádnál leszek - mondtam a fiúnak, és már azon gondolkodtam, hogy mi mindent kell még addig megcsinálnom, és mennyi időm van még.

Cody
-Jó. Várlak! - válaszoltam erre széles mosollyal, majd kicsit közelebb léptem és a vállába kapaszkodva lábujjhegyre álltam hogy meg tudjam puszilni az arcát. Csak akkor tűnt fel mennyivel magasabb nálam, amikor ezt a műveletet csak nagy erőfeszítések árán sikerült végrehajtanom.

Masami
Finoman elmosolyodtam és egy pillanatra magamhoz öleltem a fiút, úgy, ahogy volt, lábujjhegyen állva. Olyan aranyos volt, ahogy szinte spiccen állva ért csak föl engem.
Mikor elengedtem, ő is visszahuppant a földre.
- Vigyázz magadra - mondtam a fiúnak kedves mosollyal. Egy gonosz kis hang azt suttogta a fejemben, hogy remélem, tényleg megvár...ha érted, mire gondolok., de figyelmen kívül hagytam. Megígérte, hogy jó lesz, és csak egy pár óráról van szó.

Cody
Amikor megölelt, átkaroltam a nyakát és úgy bújtam hozzá, majd amikor már ismét rendesen, két lábbal álltam a talajon, mosolyogva néztem fel rá. 
-Te is! - mondtam neki kedvesen és mégegyszer megöleltem. -Akkor ... majd este találkozunk! - köszöntem el tőle vidáman, majd amikor végül elváltak útjaink, elindultam hogy megkeressem a lányokat és beszámoljak nekik a történtekről. Muszáj volt elújságolnom valakinek ezt az egészet.

Glimmer
A csajokkal épp az udvaron csevegtünk, az egyik piknikasztalnál ültünk, ki a padon, ki az asztalon, ki a pad támláján, és együtt nevetgéltünk, néha összekuncogtunk, ahogy pletykákat osztottunk meg egymással. Ez már csak így ment a pompomlányok között...
Mikor megláttam, hogy Cody felénk tart a füvön keresztül, vidám, csillogó mosolyt küldtem felé.
- Nézzétek, lányok, ki érkezett meg! - mondtam csilingelő hangon, ahogy a fiú odaért hozzánk. Láttam az arcán, hogy most valami olyan mondanivalója van, amit mindannyian érdekesnek fogunk találni.

Cody
Már messziről kiszúrtam a lányokat. Vidáman lépkedtem oda hozzájuk, szélesen mosolyogtam.
-Sziasztok! - köszöntem amikor odaértem hozzájuk.-Képzeljétek, van barátom! - újságoltam boldogan , nem tudtam magamban tartani.

Glimmer
Kíváncsian felvontam a szemöldököm, amolyan "tudod, hogy ennyi nem elég" stílusban.
- Részleteket kérünk, March! - mondtam a fiúnak előre mosolyogva a zaftos kis történetért. A többi lány is hasonlóképpen reagált, izgatottan előrehajoltak Cody felé.

Cody
A vállamat vonogattam.
-Semmi érdekes ... csak megtörtént. Már egy ideje próbálkoztam nála, de mindig elküldött, aztán ma beszélgettünk és megkérdeztem miért. És elmondta ... és hát.... az lett a vége hogy összejöttünk - meséltem el röviden a lényeget. Nem is tudtam volna nagyon többet mondani.

Glimmer
Kicsit lehajtottam a fejem, és úgy néztem a fiúra, amolyan "ugye nem hiszed, hogy ennyivel beérjük?" nézéssel.
- És mégis ki ez az új barát? - kérdeztem egy ravaszkás mosollyal. Ha egyesével kell kihúznunk belőled mindent, hát legyen!

Cody
Kicsit elpirultam és félre néztem.
- Masami Akiyama ... - böktem ki tétován és halkan.

Glimmer
A hátam mögött a lányok felkiáltottak izgalmukban, és az én arcomra is először hitetlenség, aztán széles mosoly ült ki.
- Nocsak, sikerült megszerezni Akiyamát is? - vigyorogtam, és elismerően biccentettem a fiúnak. Persze akkor a lányok nekiálltak helyettem is kérdezgetni.
- És hogyan történt?
- Mikor?
- Miket mondtál neki?
- Ő miket mondott neked?
- Voltál már a szobájában?
A kérdéseknek nem volt vége, és egyre furább dolgok kerültek elő, de Codyt magunk közé ültettük (khm lerántottuk a padra), és úgy faggattuk.

Cody
Csak úgy kapkodtam a fejem, nem is tudtam kire figyeljek. Az elején még igyekezte megválaszolni a kérdéseket de aztán végleg összezavarodtam.
-Lányok ....lányok! Hé, nyugalom! Még nem is történt semmi. - próbáltam csitítani őket.

Glimmer
Csalódott sóhaj futott végig a lányok között.
- De hogy érted, hogy még semmi sem történt? - kérdezte valaki.
- És ugye fog még történni valami? - adta hozzá egy másik lány.

Cody
-Hát ....remélem hogy fog - motyogtam teljesen elpirulva, lesütött szemmel - De nem tudom hogy működik egy komoly kapcsolat ... - vallottam be zavartan.

Glimmer
Pár lány eltátotta a száját.
- Komoly kapcsolat?
- Várj, ez most tényleg olyan komoly komoly kapcsolat?

Cody
Bólintottam egyet.
-Igen .... különben nem is mesélfem volna el - magyaráztam a lányoknak. Na igen ...az egyéjszakás kalandjaim már olyan megszokottak hogy nem szokfam ilyen becsületesen beszámolni róluk.

Glimmer
Erre persze a lányok csak még többet kezdtek kérdezgetni.
- Érdekes, pont Akimayából nem néztem volna ki, hogy összejönne...tudod...bárkivel - mondtam karba tett kézzel, ahogy elgondolkodtam. Pár lány mikor meghallotta, mit mondok, szintén elhallgatott, aztán bólintottak.
- Esetleg valami stréber lánnyal, aki folyton csak tanul, mint ő...
- Vagy legalább hasonlóan szótlan.
- De ő mégis....téged választott - fordult minden fej egyszerre Codyra, már megint. Szerintem ugyanarra gondoltunk a többiekkel. Miért pont ő? Mi az, amitől különleges lesz Akiyama számára?

Cody
Elpirulva hajtottam le újra a fejem. Nem is tudom mikor lettem ilyen könnyen zavafba jövős....
-Igen, engem ....de nem tudom miért ....még tényleg egyáltalán nem történt semmi, egyelőre fogalmam sincs semmiről .... - próbáltam leállítani a lányokat.

Glimmer
A csacsogás ezután már csak a szokásos volt, persze azért maradtunk a témánál, - többé kevésbé - vagyis Cody új kapcsolatánál. Egészen meglepett vele, mármint hogy belevágott egy ilyen tényleg komoly párkapcsolatba, arról már nem is beszélve, hogy tutira soha nem gondoltam volna, hogy pont Akiyama lesz az, akivel összejön....
Egész jól telt így a délutánunk.

Cody
A délutánt a lányokkal töltöttem, de fél hat körül elköszöntem tőlük és felmentem a szobámba, ahol megálltam a helyiség közepén és elgondolkodva nézrem körbe. Àt akartam öltözni de nem tudtam mit vegyek fel. Aztán a szekrényemet kinyitva kezdtem töprengeni. Végül egy színes inget választottam és egy sötétkék csőszárú farmert. Amikor ezek megvoltak, elkezdte átöltözni. Elvileg még épp időben voltam, így nem siettem.

Masami
Sokkal előbb odaérhettem volna a fiúhoz, de ahogy őt ismertem, úgy döntöttem, nem sietek nagyon. Így előbb kényelmesen visszavittem pár könyvet a könyvtárba, megittam még egy kávét, és még így is tökéletesen időben, pontosan hat órakor kopogtam be hozzá. Elgondolkodtam, hogy vajon nem kellett volna hagynom neki még egy öt percet, de akkor már mindegy volt.

Cody
Amikor átöltöztem, rövid gondolkodás után a hajammal kezdtem babrálni. Nem akart úgy állni ahogy én szeretném és ez kicsit idegesített. Kivételesen nagyon szerettem volna ha rendezetten néz ki, biztos voltam benne hogy úgy jobban tetszene Masaminak. Amikor kopogtattak az ajtón, még mindig a fésűvel bajlódtam. Vettem egy nagy levegőt és csalódottan félbehagyva a fésülködést nyitottam ajtót.
-Szia ... - köszöntem a fiúnak, halvány mosolyra húzva a szám.

Masami
Mikor ajtót nyitott, kicsit meglepődtem...Aztán végignéztem rajta, és magamban megjegyeztem, milyen jól néz ki.
- Szia - köszöntem neki egy finom mosollyal. - Indulhatunk?

Cody
Bólintottam de kicsit elhúztam a szám. 
-Nem lett kész a hajam - duzzogtam elszontyolodva.

Masami
Megálltam, hogy ne nevessem el magam.
- Nagyon jó a hajad így is - mosolyogtam a fiúra kedvesen.

Cody
- Biztos ....? - néztem fel a fiúra kiskutyaszemekkel. Rosszul éreztem magam amiért nem sikerült úgy igazítanom a hajam ahogy eredetileg akartam.

Masami
- Persze! - mondtam, és most már tényleg nehéz volt megállni, hogy el ne nevessem magam. Olyan aranyos volt, hogy így aggódott a külseje miatt.

Cody
-Akkor ...jó - mosolyodtam el halványan majd megfogtam  a fiú kezét. Reméltem hogy nem bánja ....hiszen elvileg együtt vagyunk.

Masami
Mosolyogva fogadtam, hogy a fiú megfogta a kezem, nagyon aranyos volt ez tőle.
- Mehetünk? - kérdeztem kedvesen.

Cody
Bólintottam egyet.
-Persze , mehetünk! - válaszoltam mosolyogva a fiúnak. Kíváncsi voltam milyen lesz a ma este.

Masami
Elindultunk kettesben, és út közben próbáltunk beszélgetni. Furcsa volt, mert...végül is volt miről beszélgetnünk, nem voltak zavaró szünetek (vagy ha csönd is volt, az nem volt kínos), de valahogy mégis kicsit más volt így, hogy "jártunk". Fura volt, vagy nem is tudom. Új. Más.
A kolesz portájánál megmutattam az igazgatói kikérőmet, ami igazolt kettőnket erre az estére, hogy kimehessünk a suli területéről. A városban szerveztem programot, egy kis étteremben, amit szerettem a hangulata miatt. Már voltam ott párszor, de ez más volt, nem volt semmi ünnepelni való, vagy év vége, csak egy egyszerű randevú. Még mindig hihetetlen, hogy tényleg randevúra megyek Cody March-al....

Cody
Vidáman lépkedtem Masami mellett és beszélgettem vele út közben. Kíváncsi voltam hogy hova megyünk és nagyon reméltem hogy jól fog alakulni az este. Azt meg kellett állapítanom hogy előre láthatólag úgy fog végződni hogy elköszön tőlem a szobám előtt. Sajnos .... Pedig sokkal jobb befejezést is tudnék a napnak. Igaz, ezt a begipszelt karom kicsit megnehezíti de akkor is megoldható lett volna. 
Gyorsan megráztam egy picit a fejem hogy eltereljem a gondolataimat mielőtt még túlsàgosan is elmerültem volna a fantáziálgatásban. Ezt most nem volt szabad.

Masami
Kézen fogva sétáltunk a városban, aztán az étteremnél kinyitottam a fiú előtt az ajtót, és előreengedtem. Nem voltak bent sokan, csöndes, szolid kis hely volt, nem az a drága fajta. Egy félreeső, ablak melletti asztalhoz ültünk le, a piros kockás terítőn középen vékony vázában egy szál, kicsit fonnyadt virág díszelgett. Amikor az egyik pincér megpillantott minket, rögtön hozott két étlapot, és nemsokára már le is adtuk a rendelést. Az innivalóinkat iszogatva nézelődtünk kifelé, néha beszélgettünk kicsit. Egész sokat tudtunk egymásnak mesélni, kíváncsiak voltunk a másikra, de néha teljesen másfelé is elterelődtünk, zene, könyvek, ilyesmik. Meglepő volt, mennyi témáról lehet beszélgetni vele. Ugyanakkor volt valami, ami az egyik fő indok volt, hogy elhívtam.
- Tudod...Beszélgettünk délután arról, hogy mit jelent az, hogy most együtt vagyunk - kezdtem bele egy kis csönd után, majd a fiúra néztem, nem tudtam, folytathatom-e, vagy csak elrontom a hangulatot a témával.

Cody
Egy egész hangulatos helyre mentünk, még sosem jártam itt, csak kívülről láttam az éttermet. Belülről sem okozott csalódást, kifejezetten tetszett. Leültünk egy asztalhoz és miután megkaptuk az étlapokat, mindketten rendeltünk valamit. Miközben vártuk hogy elkészüljön az ételünk, beszélgetni kezdtünk. Szerintem jól  elvoltunk , én jól éreztem magam. 
-Uhum ... Miért? Van még valami amit tudnom kéne? - kérdeztem Masamitól oldalra billentett fejjel, amikor felhozta a témát.

Masami
- Lehet - mondtam picit nagyobb bátorsággal, és közben már megint meg kellett jegyeznem magamban, mennyire aranyos a fiú minden mozdulata. Persze emiatt el is terelődtek a gondolataim, nem folytattam a beszédet.