Nakamura Művészeti Akadémia

Cody
Csalódottan egyenesedtem fel, még mindig a fiú csípőjén ülve. Karba fontam a kezeimet és összeszűkült szemekkel néztem le Masamira.
-Megint kezded ...? - kérdeztem durcásan és közben éreztem hogy valami furcsa érzés önti el a testem és lesz úrrá rajtam. Azt hiszem, végleg kiakadtam ...vagy olyasmi.

Masami
- Sajnálom, de nem megy - csóváltam meg a fejem reményvesztetten, és féltem a fiúra nézni. Már megint sikerült elrontani mindent. Miért félek ennyire?

Cody
-Ó, dehogy nem megy ... - ereszkedtem négykézlábra a fiú felett és ezt mintha már nem is én mondtam volna. Szám furcsa, szinte gonosz vigyorra húzódott, szemeimben pedig mintha valami féle tűz lobbant volna fel. Nem tudtam hogy mit csinálok, csak azt éreztem hogy meg akarom kapni a fiút és hogy nem engedem elmenni innen addig amíg meg nem kapom.

Masami
A hangjától megborzongtam, mintha valami megváltozott volna benne. Ijesztő lett. Felnéztem rá, az arca nagyon közel az enyémhez, de mintha már nem is Cody lett volna, hanem valaki más, aki sokkal erősebb, mint én. Megrémisztett.
- Cody... - próbálkoztam meg halkan és bizonytalanul, fogalmam sem volt, mit akar most tenni.

Cody
-Ne Codyzz .... Elegem van. Nem várok tovább. - közöltem Masamival, teljesen az arcába hajolva miközben lassan lefogtam a kezeit, tudat alatt figyelve arra hogy ne okozzak neki ezzel fájdalmat. A füléhez hajoltam.
-Itt és most az enyém leszel - suttogtam és közben két pici szarvacska jelent meg a fejemen.

Masami
Kezdtem tényleg megrémülni. Ez meg mi a fene? Mi történt Codyval? Ki ez?? Valami történt, ami egyáltalán nem volt normális (még számomra sem). Nem mertem megmozdulni, ráadásul a fiú még le is fogott...Komolyan meg akar most erőszakolni? Ahogy ez végigfutott az agyamon, csak még jobban elfogott a remegés.
- Cody, eressz el! - mondtam, a hangomon erősen érződött, mennyire tartok a fiútól. Én ezt nem akartam! Nem most, és biztosan nem így!

Cody
-Nyugi ...nem fog fájni. Úgy rinyálsz mintha azt akarnám hogy te legyél alul - húzódtam el egy kicsit a fiútól, épp annyira hogy a szemeibe nézve vigyoroghassak rá. Mulattatott a helyzet, hogy most én diktálok, csak valahol nagyon mélyen sajnáltam a fiút de azt az önmagamat amelyik ezt érezte, elnyomta a másik felem.

Masami
- Egyáltalán nem ettől tartok - mondtam félrenézve. Igazából kicsit abszurd is lett volna a dolog, tekintve, hogy Cody mennyivel lányosabb testalkatú volt, mint én, de inkább nem ezen gondolkodtam. Inkább azt mérlegeltem, hogy van-e bármi esélyem a menekülésre. Nem úy tűnt. Nagyon nem.

Cody
-Akkor ugyan mitől ...? - kérdeztem dorombolva miközben újra közelebb hajoltam -Mert bármi legyen is az, teljesen biztos vagyok benne hogy butaság. Nagyon jó lesz, meglátod - suttogtam egyre inkább a fiú arcához közelítve a sajátommal, annyira hogy a végén már majdnem összeért a szánk. Miközben beszéltem, felemeltem az egyik kezét és a fenekemre tettem.

Masami
Megborzongtam és összeszorítottam a szám.
- Cody, kérlek... - próbálkoztam újra. - Én még...
Elharaptam a mondatot, még mindig nem mertem bevallani neki, miért félek annyira.

Cody
-Hm ...? Hogy mondtad? Nem ertettem a veget - duruzsoltam a fulebe amit aztan finoman megharaptam.

Masami
Lehunytam a szemem, nem akartam kimondani.
- Nem voltam még senkivel - vallottam be halkan, reménykedve, hogy ez megállítja őt egy pillanatra, és közben éreztem, ahogy az arcom szégyenteljes vörös színt ölt.

Cody
Egy pillanatra megálltam és nem csináltam semmit.
-Ez esetben ...- szólaltam meg aztán -főleg ideje gyorsan túlesned rajta. - vigyorogtam rá, még mindig azzal a furcsa vigyorral. -Ha nagyon szeretnéd, akkor előtte részletesen elmondom, mi fog történni, hogy ne fêlj ...

Masami
Legszívesebben elsüllyedtem volna.
- Nem kell elmondanod. Én csak attól félek, hogy valamit elrontok...És hogy ez esetleg fájdalmat okozhat neked... - motyogtam alig hallhatóan.

Cody
Erre valahogy kicsit kijózanodtam, vagy hogy is mondjam ... A tekintetem kitisztult és a furcsa vigyor is eltűnt az arcomról, de a szarvacskák ott maradtak.
-Masami ... - mondtam ki halkan a fiú nevét - Miért nem mondtad előbb? - simítottam eg az arcát egyik kezemmel és a másikkal is elengedtem őt.

Masami
Kinyitottam a szemem, de még mindig nem tudtam ránézni.
- Mert nem akartam - mondtam halkan. - Mármint hogy tudd. Tudom, hogy butaság...

Cody
-Ha tudom, meg tudtuk volna beszélni és nem lett volna belőle ennyi baj - csóváltam meg lassan a fejem, majd a fiú tekintetét kezdtem keresni -Masami ...nincs mitől félned. Nem fogod elrontani, és ha nem tudod mit kell vagy hogyan csinálni, segítek. Nem lesz semmi baj - mosolyogtam rá bíztatóan majd finoman megcsókoltam, de csak röviden.

Masami
Még mindig bizonytalanul én is megcsókoltam Codyt, hosszabban, mint ahogy ő engem. A félelmem nem múlt el, de hogy őszinte legyek, nem ő volt az egyetlen, aki már régóta akarta ezt. Egyszerűen csak tartottam a dologtól, de a testem nem így érzett.

Cody
Belemosolyogtam a csókba miközben viszonoztam azt. Reméltem hogy most már elmúlt a a félelme, legalább nagyjából. 
-Akkor most ...? - kérdeztem picit bizonytalanul amikor ajkaink elváltak egymástól. Nem tudtam hogy szabad-e ...

Masami
- Szeretném - mondtam szinte suttogva, félig lehunyt szemmel a fiúnak.

Cody
Erre boldogan elmosolyodtam és ismét megcsókoltam Masamit, most kicsit szenvedélyesebben mint az előbb. Közben egyik kezemmel a hajába túrtam míg másikkal végigsimïtottam a mellkasán.

Masami
Hagytam magam sodródni az árral, az egész testem bizsergett a fiú érintésétől, és bár én még kicsit kényelmetlenül éreztem magam, a kezeimet Cody csípőjére tettem.

Cody
Örültem hogy belement ebbe és elhatároztam hogy próbálok mindent úgy csinálni hogy a lehető legjobb legyen neki. Nemsokára kicsit elhúzódtam ajkaitól ês rámosolyogtam, majd nyakához hajoltam és ott kezdtem kényeztetni őt ajkaimmal.

Masami
Mikor Cody a nyakamat kezdte csókolgatni, a kényelmetlen érzésem csak erősödött, nemsokára az egyik kezemmel az álla alá nyúltam, és visszairányítottam őt az ajkaimhoz. Csak röviden csókoltam meg, aztán rámosolyogtam.
- Nem cserélünk helyet? - kérdeztem tőle, remélve, hogy ezzel nem sértem meg vagy ilyesmi.

Cody
Kicsit meglepett a kérdés, azt hittem, irányíthatok én de természetesen nem akartam ellen szegülni. Meg csak örültem annak ha Masaminak van elég önbizalma ahhoz hogy a szó szoros értelmében is felül akarjon lenni.
-Ha ezt szeretnéd ... - válaszoltam neki halkan, elmosolyodva.

Masami
Visszamosolyogtam rá, aztán óvatosan megpróbáltam vele helyet cserélni. Kicsit azt hiszem ügyetlen lehettem, de igyekeztem.
Mikor felülre kerültem, végre kicsit magabiztosabban éreztem magam. Én irányíthattam.
Lehajoltam és megcsókoltam Codyt, ezúttal hosszan, a kezeimmel a fiú két oldalán támaszkodva. Kicsit elhúztam a fejem, és az állán kezdtem csókolgatni, majd a fülénél, a nyakánál, közben beszívtam az illatát, ami szinte elbódított. Még mindig olyan puha a bőre, mint egy lánynak.

Cody
Segítettem neki a helycserében, és elhelyezkedtem az új pozíciómban. Így mindjárt más volt. Lehunyva a szemeimet viszonoztam a fiú csókját, majd csak engedtem hogy csináljon amit szeretne. Kellemesen borzongató érzés volt ahogy ajkai lassan felfedező útra indultak bőrömön, már ettől teljesen bezsongtam. Hátát átkarolva élveztem ki minden érintését, közben jólesően sóhajtozva.

Masami
Végigsimítottam a fiún, miközben nem hagytam abba a csókolgatását. Nem tudtam, mit kéne csinálnom, csak azt tettem, amit az ösztöneim sugalltak. Benyúltam a pólója alá, hogy érezhessem a bőrét, közben megborzongtam minden egyes érintéstől. Az egész testem bizsergett.

Cody
Amikor a pólóm alá nyúlt, elmosolyodtam. Örültem hogy most teljesen magától tette ezt, nem mellesleg pedig így sokkal jobb érzés volt. Kicsit homorítani kezdtem hogy jobban a kezéhez nyomjam magam. Szívem szerint siettettem volna Masamit de igyekeztem nem csak magamra gondolni és tekintettel lenni arra hogy neki ez a első.

Masami
A fiú reakciója az érintéseimre csak még jobban felizgattak, éreztem, hogy nem sokáig türtőztetem már magam. Határozottan megragadtam a pólója szélét, és levettem róla a ruhadarabot.
Leültem a sarkamra, a fiú combja fölött, és végignéztem rajta, ahogy ott fekszik, póló nélkül. Már láttam meztelen felsőtesttel, de most....Kócos hajjal, a csókolózástól kivörösödött szájjal szexibb volt, mint valaha.
Nagyot nyeltem, és egyik kezemmel végigsimítottam a bőrén. Láttam, ahogy végigfut rajta a libabőr, és végre biztos lettem magamban.

Cody
Felemeltem a karjaimat és félig felültem amikor Masami elkezdte lehúzni a pólómat majd visszafeküdtem és kicsit szaporán szedve a levegőt, mosolyogva néztem fel a fiúra. Egészen libabőrös lettem amikor hozzám ért, élveztem hogy végre érezhetem érintését ilyen formájában is.

Masami
Lehajoltam és megcsókoltam őt, szenvedélyesebben, mint előtte bármikor. Épp csak addig egyenesedtem fel újra, amíg a saját pólómat is levettem, és máris újra ott voltam a fiú felett, a kezeimmel simogatva őt, végigcsókolva a nyakát, a mellkasát, beszívva a bőrének az illatát...

Cody
Amikor Masami is megszabadult a felsőjétől, élvezettel kezdtem fedetlen bőrét simogatni. Minden érintésébe belevorzongtam egy kicsit és lassan elárasztott az a felemelő "végre" érzés. Akárhányszor volt alkalmam, próbálta viszonozni a fiúnak a kellemes érzést amit neke okozott. Felsőtestét simogattam, csókokkal halmoztam ahol értem ...

Masami
Sodródtunk az árral, egyik ruhadarab került le rólunk a másik után, míg végül mindketten ott feküdtünk, teljesen meztelenül, egymást csókolva. Tudtam, hogy mi következik, és ettől egy kicsit újra megrettentem. Mindent jól akartam csinálni...De nem tudtam, hogyan kéne. Úgyhogy csak reménykedtem, hogy ha eljön a pillanat, minden rendben lesz.

Cody
Próbáltam észrevétlenül siettetni a fiút, apró érintésekkel vettem rá hogy minél gyorsabban szabadítson meg mindkettőnket az összes ruhadarabtól ami még akadályt jelentett. Amikor már egyikőnkön sem volt semmi, kezdtem elhinni hogy tényleg történni fog valami. Végre. Megtörténik az amire két teljes hete várok és már csak egy egészen pici kell hozzá ... Segítettem a fiúnak, óvatosan a megfelelő helyre irányítottam a kezét és megmutattam mit csináljon ha úgy éreztem, bizonytalan vagy elakadt. 

Armin
Az este csak egész későn mentem fel a szobámba, éppen takarodó előtt. Azt hittem, Cody ilyenkor már biztos ott lesz, de csalódnom kellett, ugyanis egy teljesen üres szoba fogadott. A fiú nem volt sehol ... pedig hoztam neki virágot.
Mióta Akiyamával járt, alig beszélgettünk és éreztem hogy Cody eltávolodik tőlem. Mindig csak arról a másik fiúról mesélt, az nem érdekelte mi van velem és semmivel nem tudtam meggyőzni arról hogy ez a járás-dolog butaság. De végig próbáltam a barátja lenni, bármilyen nehéz is volt elfogadnom hogy nem engem választott. Az utóbbi napokban láttam rajta milyen feszült, és pontosan tudtam hogy ez mitől van, úgyhogy nem bírtam ki hogy ne ajánljam fel magam, de mindig durván elutasított. Nagyon ragaszkodott Masamihoz, akkor is ha az a szemét teljesen kikészítette szegényt.
Nehéz szívvel sóhajtottam egyet és előkerestem az egyik polcról egy befőttesüveget, amit még régebben vettünk. Persze akkor még tele volt lekvárral, de az már egy jó ideje elfogyott és azóta tartogattuk hogy hátha jó lesz még valamit beletenni. Nos, most vázának használtam. Kint a mosdóban megtöltöttem vízzel, beletettem a Codynak szánt virágot és elhelyeztem az üveget a fiú asztalán. 
Talán percekig álltam még ott a pár szál színes virágot nézegetve de aztán inkább elvonszoltam magam tusolni. Próbáltam kikapcsolni és nem gondolni arra hogy Cody biztos épp az új barátjával van. Furcsa, amíg minden este mással volt, addig ez nem zavart. Tudtam hogy az nem komoly és biztos voltam benne hogy én kellek neki. Hogy ő igazából mindig is az enyém volt és az is marad. De aztán jött az a fiú ...azt sem tudom honnan és hogy mit eszik rajta Cody. Egyáltalán nem az ő stílusa...
Nem tudom hogy keveredtem vissza a szobába, de a következő amit észre vettem, az volt, hogy az ágyamon fekszem és a sötétben bámulom a fiú üres helyét. Hiányzott. Esténként mindig együtt aludtunk el, mármint ha valamelyikőnk nem a legújabb áldozatával töltötte az éjszakát. Mindig jó éjt kívántunk egymásnak és ez most nagyon hiányzott. Hallani akartam a fiú hangját, hirtelen úgy éreztem, hogy nem tudok addig elaludni amíg nem jön vissza. Tehát vártam. És vártam ....de Cody nem jelent meg az ajtóban. Tudtam hogy nem fog jönni, de reménykedtem. Csak valamikor hajnalban nyomott el az álom de pihenni akkor sem igazán tudtam. Biztos voltam benne hogy másnap képtelen leszek bármire is figyelni ...

[...]
Lio
Az egyik órán páros feladatot kaptunk. A tanár osztott be minket , így én valami véletlen szerencse vagy szerencsétlenség folytán Dextert kaptam. Dalt kellett írni, amit majd közösen fogunk előadni. Minden esetre érdekes feladatnak ígérkezett és reméltem hogy ezáltal sikerül majd kicsit összebarátkoznom a fiúval. A bátyám annyit rágta már a fülem miatta, hogy segítsünk neki, hát most itt az alkalom. Órák után találkoztunk az udvaron, egyelőre nem akartunk bevonulni egyikünk szobájába sem. Dex a gitárját is hozta, én pedig kottafüzetet és tolltartót.

Masami
Nagyon új volt nekem ez az egész, és néha nem voltam teljesen biztos magamban, de Cody ott volt velem, és segített, hogy mindketten fantasztikusan érezhessük magunkat. És így is lett. Sosem éreztem még magam olyan jól, mint akkor, és azt hiszem, közelebb kerültem Codyhoz, mint előtte bárkihez.

Yuki
Épp az udvaron sétáltam, mikor megpillantottam az öcsémet - és Dextert. Egymással szemben ültek a fűben, egy gitárral és füzettel, és nagyon úgy tűntek, mint akik komoly munkába mélyedtek. Kíváncsian indultam feléjük.
- Hali! - köszöntem vidáman, ahogy lehuppantam melléjük. - Zavarok? - néztem nagy szemekkel egyikükről a másikra.

Cody
Fantasztikusan éreztem magam az éjjel, egyszerűen minden tökéletes volt. Az sem zavart hogy a fiú még tapasztalatlan, élveztem hogy néha beleszólhatok egy kicsit a dolgolba. Végül úgy éreztem, minde jól sikerült.
Összebújva pihegtünk, mikor vége lett, a fiú mellkasára hajtottam a fejem, úgy hallgattam a szívverését.
-Hogy vagy? - kérdeztem tőle suttogva.

Lio
Èpp próbáltunk valami jó témát találni amikor Yuki megjelent. Elmosolyodva nézte a bátyámra és kicsit megráztam a fejem.
-Szia! Nem, dehogy ! Sőt, segíthetsz is.

Yuki
Felcsillant a szemem.
- Mit csináltok? - kérdeztem érdeklődve előrehajolva. Nagyon örültem volna, ha beszállhatok a én is a buliba.

Lio
-Próbáljuk kitalálni hogy milyen dalt írjunk órára ... Kaptunk egy páros feladatot - magyaráztam el tömören mivel úgy láttam hogy Dexter nem nagyon fog beszállni a beszélgetésbe. A fiú a gitárját hangolgatta, mintha az előbb már nem állította volna be.

Yuki
- Whoa, ez szuper! - lelkesedtem csillogó szemekkel. - És nem tudjátok, miről írjatok? - kérdeztem, holott fogalmam sem volt, hogy megy ez az egész dalírás dolog.

Lio
Kicsit megráztam a fejem.
-Nem igazán ... Már gondolkodunk rajta egy ideje de még nem akadt használható ötletünk - válaszoltam Yukinak. Kezdett kicsit zavarni hogy Dexter ennyire kivonja magát a beszélgetésből, de egyelőre nem szóltam rá.

Cody
Végül ott aludtam Masamival, az ő szobájában. A fiú csak akkor engedett elaludni amikor visszahúztam magamra a pizsamámat, így senkinek nem volt kellemetlen amikor reggel szembe találtuk magunkat Masami szobatársával.  Vagyis ... A másik fiú kicsit zavarba jött de szerintem nemmvolt oka rá. Minden esetre én gyorsan elköszöntem és átsiettem a saját szobámba hogy időben elkészüljek mire kezdődnek az órák.  Beszélgettem kicsit Arminnal is, elújságoltam neki, mi történt. Úgy tűnt, ő is örül a fejleményeknek, az utóbbi napokban úgy vettem észre hogy aggódik értem, le akart beszélni arról hogy Masamival maradjak, de most talán megnyugodott. 
Amikor elkészültem, besiettem a suliba. Masami már ott állt a terem előtt. Mosolyogva szaladtam oda hozzá és vidáman a nyakába ugrottam.
-Képzeld, kaptam virágot Armintól! - meséltem el neki. Ja, igen ... A szobatársam olyan aranyos volt, hogy hozott nekem pár szál gerberát, aminek nagyon örültem. Mindig is szerettem a virágokat.

Masami
Mikor a nyakamba ugrott, kicsit megilletődtem, mert a folyosón voltunk, és...na, még sosem csinált ilyesmit. Azért szégyenlősen megöleltem, mielőtt eltoltam volna magamtól.
Mikor megemlítette a szobatársát, összevontam a szemöldökömet.
- Virágot? - kérdeztem nem túl jókedvűen. Nem tetszett, hogy Armin virágot ad a barátomnak.

Yuki
- Mi lenne, ha valami olyanról írnátok, amit mindketten ismertek? - vetettem fel mosolyogva. Bár nem igazán értettem a zeneíráshoz.

Cody
-Uhum! Virágot! Nagyon szépek ... - bólogattam lelkesen - Armin mindig olyan aranyos, állandóan meglep valamivel. - meséltem önfeledten. Tényleg nagyon szerettem Armint, ő volt a legjobb barátom és Masami után ő volt a legfontosabb nekem itt a suliban. -Csak ...mostanában olyan szomorú. Sosem mondja, de én látom. És nem tudom hogy mi a baj - gondolkodtam el egy kicsit. Miközben beszéltem, picit elszomorodtam és lehajtottam a fejem. Nem tudtam miért mondom ezt el, talán reméltem hogy Masami tud segíteni de igazából majdnem biztos voltam benne hogy nem.

Dexter
-Mint például? - néztem fel a gitáromról Yukira. Nem értettem mit akar ezzel mondani, rengeteg olyan dolog volt amit mindketten ismertünk és szinte egyértelmű volt hogy ilyesmiről fogunk írni.

Yuki
Vállat vontam.
- Nem tudom, mondjuk valami érzés, vagy ilyesmi. Amiről lehet írni - mondtam tanácstalanul. Nem tudtam, hogy segítsek nekik.

Masami
Ahogy a fiú beszélt, az én tekintetem úgy lett egyre szigorúbb és borúsabb. Nagyon nem tetszett, amiket mondott arról a másik fiúról.
- Értem - mondtam halkan, szinte már fenyegetően, ahogy elnéztem Cody feje fölött a folyosón.

Dexter
Felsóhajtottam.
-Oké ... Én is így gondoltam ... De még nem találtunk semmi közöset magunkban - magyaráztam meg az idősebb fiúnak. -Szóval .... Lio? Azóta van valami ötlet? - néztem a másik srácra aki csak megrázta a fejét. Teljes írói válság ...

Cody
-Baj van? - kérdeztem kicsit aggódva Masamit. Mérgesnek tűnt, és nem tudtam mit csináltam amivel feldühítettem.

Yuki
- Nincs közös élményetek? Mármint olyasmi, ami mindkettőtökkel megtörtént? - próbálkoztam tovább.

Masami
Megcsóváltam a fejem, de szigorú arckifejezésem elég árulkodó lehetett.
- Nem....Nincs semmi... - mondtam oda sem figyelve arra, mit mondok. Még mindig a folyosón sétáló diákokat vizslattam, aztán feleszméltem, és visszafordultam Codyhoz. A tekintetem egy fokal lágyabb lett, ahogy alig láthatóan rámosolyogtam. Valahogy most nem tellett többre. - Gyere, mennünk kéne órára - mondtam neki, aztán elindultam a termünk felé.

Cody
Nagyon furcsán viselkedett a fiú, tudtam hogy valamivel megbántottam de fpgalmam sem volt hogy mivel. Nem mondtam semmi rosszat ... Minden esetre engedelmesen sétáltam vele a teremhez ahol az óra lesz. Lepakoltuk a cuccainkat és vártuk hogy kezdődjön a próba.
-Masami .... Biztos hogy nincs semmi baj?

Masami
Codyra néztem, és láttam a szemében, hogy tépelődik. Bocsánatkérően elmosolyodtam.
- Ne haragudj. Nincs - mondtam neki. Láttam, hogy azon töri a fejét, mi lehet a baj, és ez nekem már elég volt. Mármint, hogy észrevette, hogy valami nincs rendben...Még ha nem is tudta, mi. Talán majd arra is rájön.