Eliamos

Elvina
Aznap este későn értem vissza a szobámba, és alig aludtam valamit, mivel annyira izgatott voltam, hogy szinte le sem tudtam hunyni a szemem. Pont mint az ezt követő három hét minden estéjén. Egy napot sem hagytam ki a tornából, Roslinnel végig ott szurkoltunk a lelátón a számunkra szimpatikus lovagoknak, még ha a kedvenceink csak a második hét végén bukkantak is fel. A harmadik hét végig nagyon izgalmas volt, de már ez is a vége felé közeledett.
Ma volt a hét utolsó napja, ami egyet jelentett azzal hogy már reggel elindultunk a pályákhoz Roslinnel mivel az egész nap tele volt érdekesnél érdekesebb összecsapásokkal amiket meg akartunk nézni. Ráadásul még a szokásosnál is jobban izgultam mivel történetesen Ser Tyene is ma szállt harcba a győzelemért. Az utóbbi időben többször is láttam a férfit, mindig figyeltem hol bukkan fel és lassan azon kaptam magam hogy szinte a kedvencemmé vált. 
Már dálután volt, mikor végre elérkezett a várva várt pillanat. Visszafolytott lélegzettel hallgattam ahogy Ser Tyene neve elhangzott a következő összecsapás résztvevői közt.

Hilaria
A torna izgalmai rám nem igazán ragadtak át. A küzdelmektől és vásároktól függetlenül éltem tovább az életem, nem zavartattam magam a fesztivál eseményei miatt. Nem folytam bele a programokba, leginkább távol maradtam ezektől. Néha óhatatlanul is találkoztam az idelátogató lovagokkal és nemesekkel de akkor sem elegyedtem hosszabb csevelybe senkivel. 
Csupán egy-egy íjászversenyre látogattam el, ez volt az egyetlen ami valamennyire érdekelt és ezen is csak nevetni tudtam vagy a versenyzők hibáit elemezgettem. Néha magamban, néha hangosan hogy a körülöttem ülők is hallják. Azzal az egy alkalommal pedig mikor Taegan is velem tartott végeláthatatlan teendői közepette, kifejeztem abbéli nemtetszésemet felé hogy nők nem nevezhetnek ezeken a versenyeken. Hiszen biztos voltam benne hogy mindegyik indulót legyőztem volna íjászatban. Akár bekötött szemmel is. 
Ezen felül sem sokat találkoztam a vőlegényemmel, hiszen elfoglalt volt. Ezt meg is értettem, hiszen mégiscsak ő a király. Azonban néha kezdtem elhanyagoltnak érezni magam az esküvő közeledtével. Az állandóan a nyomomban járó testőrökön kívül nem igen akadt társaságom, mindenkit jobban érdekeltek a játékok mint bármi más, így nappal szinte egyedül tartózkodtam a királyi istálló közelében. Éjjelente pedig a táncos rendezvényeken alig pár szót tudtam váltani egy-egy ismeretlennel, nagyrészt egyedül kóboroltam a forgatagban ezért soha nem is maradtam sokáig. 
Most éppen a legelőn ücsörögtem és figyeltem Danthosst aki nem messze tőlem legelészett. Az előbb lettem kész egy kis virágkoszorú fonásával, amely most a fejemen pihent. Kellemes volt az idő, a torna zajai is alig hatoltak el idáig, tehát "nyugodtan élvezhettem" az egyedül töltött időt.