Eliamos

Eliamos birodalma virágzik az immár három generáció óta tartó aranykorban, amit a Castow ház uralma hozott el. Jólét és béke honol mindenütt, és egy ellenség sincs, aki fenyegetést jelentene Eliamos erejével szemben. Legalábbis eddig még nem bukkant föl.
Ám nincs olyan világ, amiben mindenki elégedett lenne. A birodalom belsejét ismeretlen ellenség mérgezi, és a tökéletes békének elég egy apró fuvallat, hogy összeomoljon minden, háborúba és káoszba taszítva a vidéket.


Vajon helyt tudsz állni egy ilyen ingatag világban? A kardod, vagy a titkaid bizonyulnak erősebbnek? És ha elhullsz, mi okozza majd veszted?

Gyere, és keresd meg a  saját válaszaid!

KEZDÉS
[Idő: késő délután, este felé; Évszak: tavasz; Időjárás: kellemes, friss levegő, enyhe szellő, enyhén hűvös idő; Helyszín: Alleyn vár, lakoma]


Olivar
Mindig is szerettem a lakomákat, és azt, hogy a családunk ilyen sokat tartott belőlük. Nem volt olyan hónap, mikor legalább egy ilyen ünnepséget ne szerveztünk volna. És ez most sem maradhatott el.
Persze most volt is ünnepelni valónk, eljöttek hozzánk az északi rokonaink, ráadásul nem olyan régen tartottuk az eljegyzésünket Enfrys Aruchellel, egy főnemesi család elsőszülött lányával, ami nagyszerű partinak számított. A házasságunkkal kialakuló szövetség mindkét oldalon igen kedvező hatásúnak ígérkezett, ráadásul a lány is kedves és szép volt, ügyes a kézimunkákban és művelt a tudományokban. Nem is kívánhattam volna jobbat.
Az elvárásokhoz illően most is egymás mellett ültünk, és épp jókedélyű csevejt folytattunk valamilyen történetről, amit mindketten ismertünk. Udvariasan hallgattam, amikor ő beszélt, mosolyogtam a megjegyzésein, és ő hasonlóan szívélyesen figyelt rám, egész kellemesen elbeszélgettünk. Magamban ugyan néha elkalandoztam, de csak pár pillanatokra, nem akartam megsérteni a lányt.
- Nekem a kedvenc részem, mégiscsak a szarvas tánca volt. Kiskoromban a nevelőnek mindig legalább háromszor kellett felolvasnia nekem azt a részletet, a végére már kívülről tudtam, de akkor is mindig azt kértem - nevettem el magam, ahogy eszembe jutott egy emlékkép.

Olivar
Elmosolyodtam, aranyos volt a lánytól, hogy pont ezt a részletet választotta. Mármint...Nem igazán ismertem még őt, de valami ilyesmire számítottam tőle.
- Igen, az tényleg nagyon jó rész - mondtam elmerengve, ahogy eszembe jutott a sok képzeletbeli táj. Egy pillanatra elfordítottam a fejem, tekintetem végigsuhant a termen, mikor is megakadt valakin - nevezetesen a testőrömön, Fray-en, aki szigorú tekintettel méregette a tömeget. Mintha csak megérezte volna, hogy őt nézem, mert felém fordult, én pedig rámosolyogtam, mielőtt visszatértem volna az Enfyssel folytatott beszélgetésünkhöz.
- Szóval szeretsz utazni? - kérdeztem tőle, megragadva a legutóbbi témát.

Fray
Úgy éreztem mintha valaki figyelne ezért abba az irányba fordultam ahol ez a lehetséges személy tartózkodhat. Észre vettem Olivart aki elmosolyodott mikor rá néztem. Csak biccentettem felé egyet, majd tovább pásztáztam a tömeget.


Enfys
-Nos ... igazából csak szeretnék. Még nem igen láttam a világot a szüleim birtokán kívül - vallottam be amikor az úrfi kérdezett. Elfordítottam a tekintetem és a poharamat kezdtem figyelni miközben beszéltem, valamiért kicsit kínosan éreztem magam ha közvetlen Olivarhoz beszéltem. Még nem szoktam meg hogy egy majdnem korombeli fiúval társalgok aki ráadásul a vőlegényem is.

Olivar
Bólintottam, közben egy pillanatra megint Fray-re pillantottam, hogy lássam, engem néz-e, de csalódottan kellett észrevennem, hogy sajnos nem.
- De ide már eljöttél - folytattam a beszélgetést a lánnyal. - És biztos vagyok benne, hogy még lesz alkalmad utazni. Mi minden évben meglátogatjuk a nővéremet, aki északra házasodott. Hideg környék.

Enfys
-Értem. Sokat olvastam már az északi területekről, remélem, nemsokára személyesen is lesz alkalmam megcsodálni az arra felé elterülő tájak szépségét - feleltem úgy ahogy tanultam, finom mosollyal az arcomon. Szerettem volna ha többet mesél arról a helyről ahová a nővére költözött amikor férjhez ment, de illetlenségnek tartottam volna faggatni a fiút.

Olivar
Rövid félmosolyra húztam a szám, közben a kupámért nyúltam, hogy igyak egy kicsit. Elgondolkodtam, hogy vajon mennyire lehet zavarban a lány. Félénknek tűnt, és nagyon odafigyelt arra, mit mond, ami egyszerre tett derűssé - mert olyan feleséget választottak nekem, aki nem csak szép, de illedelmes is -, és kíváncsivá, mert így csak még jobban akartam tudni, milyen is lehet, mikor nem ennyire zárkózott, és kicsit elengedi magát.
- Biztos vagyok benne - mondtam, mikor letettem a kupámat, közben egy pohárnok fiú már jött is a boroskancsóval, hogy újra töltsön nekem.

Enfys
Ezután egy időre megszakadt köztünk a beszélgetés és csak csendben ültünk egymás mellett. Olivar inkább a poharának szentelte a figyelmét, ő gondolom ezért nem kezdett másokkal társalogni, én pedig egyszerűen nem találtam senkit a közelben akivel szóba elegyedhetnék.
Pár perccel később azonban megint beszélgetni kezdtünk a vőlegényemmel, ezúttal a zenéről. Sokat meséltünk egymásnak arról hogy milyen muzsikát szeretünk , és én arról is beszéltem hogy milyen hangszereken tanulok játszani.

Olivar
Ahogy telt az idő, úgy töltöttem én is egyre több bort magamba. Enfyssel sok mindenről beszélgettünk, zenéről, dalokról, távoli vidékekről, ahol még egyikünk sem járt, egyszer még táncolni is lementünk. Kedves, jólelkű lánynak tűnt, aki nem beszél sokat, de akkor mindig illedelmes, olyan kis jámbor lélek. Ezek mind olyasmik voltak, amiket nagy erénynek tartottam benne.
Azt hiszem, egy idő után elég erősen felönthettem a garatra, mert az este közepe felé már igencsak lerészegedtem.

Olivar-apja-akinek-nem-akarok-még-nevet-kitalálni
Már túl jártunk az éjjel felén, mikor láttam, hogy a fiam már megint többet ivott a kelleténél. Olivar húga közben megtalálta az ifjú Enfyst, és ahogy láttam, a két lány most épp nagyon jól elvoltak kettesben, ezért magamhoz intettem Frayt, a fiam testőrét.
- Vidd fel Olivart a szobájába, mielőtt elalszik az asztalnál - mondtam a fiúnak halkan, hogy ne hallja más. - Lehetőleg ne túl feltűnően - adtam még hozzá. Elég kellemetlenül érintett, hogy a fiam már megint ilyen mértéktelen volt.

Fray
Amikor a Lord magához intett, rögtön mellé léptem és végighallgattam a kérését, majd biccentettem egyet.
-Igenis, uram! - jeleztem hogy megértettem az utasítást, majd Olivarhoz sétáltam.
-Úrfi! Az apád megkért hogy kísérjelek a szobádba. Gyere, kelj fel és induljunk! - mondtam neki úgy hogy a lehető legkevesebb ember hallja körülöttünk majd látva a fiú állapotát , inkább úgy döntöttem, felteszek mégegy kérdést -Kell segítség?

Olivar
kábán és bambán néztem fel Frayre, aztán megint kellett pár másodperc, amíg felismertem, ekkor viszont széles mosoly terült szét az arcomon.
- Fray! - üdvözöltem vidáman. - Segíts fel! - nyújtottam neki oda mind a két kezemet, hogy húzzon fel a székemről, nem igazán törődtem a körülöttünk ülő többi részegessel.

Fray
-Halkabban, úrfi, nem akarjuk hogy mindenki ránk figyeljen! - szóltam rá majd megfogtam a kezeit és felhúztam. Nem engedtem el azonnal mert nem voltam biztos benne hogy képes magától megállni a lábán ebben az állapotban.

Olivar
Alig álltam a lábamon, inkább kissé bódultan Fraynek dőltem, és kába mosollyal a szám elé emeltem a mutatóujjamat, jelezve, hogy csöndben leszek.
- Ne félj, majd halk leszek - mondtam hangosan suttogva, aztán a fiúval együtt elindultunk a hátsó ajtó felé. Szinte ő vitt, mert a saját lábamban is elestem volna (nem is egyszer).
Amint kiléptünk megcsapott a kinti hideg levegő, és észrevettem, mennyire fáj a fejem. A benti fülledtség és zaj csak most tűnt fel, ahogy elindultunk a torony felé, amiben a szobám volt. Egy pillanatra néha megálltunk, mert nem igazán akart menni nekem a járás, ráadásul néha majdnem elaludtam menet közben. Egyedül a szám nem akart beállni, össze-vissza beszéltem, már nem is emlékszem, mikről.
A lépcsőhöz érve tanácstalanul bambultam fölfelé. Éreztem, hogy valami nincs rendben, csak azt nem tudtam, mi. Nem jutott el a tudatomig, hogy azért álltunk meg, mert nem vagyok olyan állapotban, hogy fel tudjak menni.

Fray
Amikor láttam hogy nem fog egyedül boldogulni, az oldalához álltam hogy rám tudjon támaszkodni és egyik kezemmel átkaroltam a hátát hogy ne dőljön el a másik irányba sem, így indultam el vele a szobája felé. Kisétáltunk a folyosóra, magunk mögött hagyva az ünnepség fülsüketítő zsinatát. Olivar egész úton fecsegett, mindenféléről. Eleinte próbáltam figyelni de aztán inkább feladtam. Amikor viszont a lépcsőhöz értünk, kicsit elbizonytalanodtam, mert biztos voltam benne hogy egyedül nem fog menni neki.  Megálltunk és én lenéztem a fiúra, majd vissza a lépcsőre,. Végül döntöttem, és felsóhajtva a karjaimba vettem Olivart majd elindultam vele felfelé.

Olivar
Mikor Fray felemelt, elégedetten elmosolyodtam, és a mellkasának döntöttem a fejem. Tetszett, ahogy felvitt a lépcsőn, a léptei lassan elringattak, azt hiszem, el is aludhattam. Megnyugtató volt ott, Fray erős karjai között. A fejem is bódult volt, így hamar álomba merültem.

Fray
Lassan sétáltam felfelé a fiúval a lépcsőn, nem akartam sietni, nagyon vigyáztam rá. Éreztem hogy elbóbiskol a karjaim közt, ami egy részről megnyugtató volt, hiszen abbahagyta a szájalást. Azonban kicsit elgondolkodtam rajta hogy hogyan fogo bevinni őt a szobájába anélkül hogy felkelteném.
Mikor felértünk a megfelelő emeletre, lenéztem Olivarra. A szemei csukva voltak, elnyomta az álom. Halványwn elmosolyodtam, aranyosnak találtam így. Azonban gyorsan észhez tértem és tovább indultam vele. Legközelebb a szobájának ajtaja előtt álltunk meg.

Olivar
Általában nyugodtan alvó típus voltam, de ha italtól merültem álomba, sokkal gyakrabban keltem föl. Akár a legkisebb dologra is fel tudtam ébredni. Pont így történt most is, mikor Fray kissé ügyetlenül kinyitotta az ajtómat, és bevitt a szobámba, miközben még mindig nem tett le. Az ágyamhoz sétált, én még mindig mozdulatlanul feküdtem a karjai közt, csak akkor néztem rá, mikor megállt az ágy mellett.
- Fray - mondtam ki halkan a nevét, hogy észrevegyen. Mikor lenézett rám, elmosolyodtam. - Örülök, hogy itt vagy - mondtam neki kicsit még mindig kótyagosan, de őszintén.

Fray
Valahogy beügyeskedtem magunkat a szobába és igyekeztem az ajtót is csak félig berúgni magunk mögött hogy ne keltsem fel őt az ajtócsapódással. Azonban mégis sikerült felébresztenem Olivart, minden igyekezetem ellenére. Éppen megálltam az ágy előtt amikor megszólalt. Azonnal lenéztem rá, kíváncsi voltam rá mit szeretne.
-Ez csak természetes, uram! - válaszoltam neki halkan, mielőtt még véletlenül elmosolyodtam volna. Nem akartam hogy lássa milye jól esett amit modottM, mégha ezt részegen is mondta ...

Olivar
- Olivar - mondtam halkan, félig lehunyva a szemem. - Hívj Olivarnak - suttogtam, aztán újra felnéztem a fiúra, és elmosolyodtam. - Köszönöm, hogy felhoztál - döntöttem a fejemet a mellkasának, még mindig élvezve, ahogy a karjában tartott.

Fray
-Ez a dolgom , .... Olivar! - mondtam neki szinte suttogva miközben őt figyeltem. Furcsán jó érzés volt ahogy hozzám bújt, és szinte elolvadtam a mosolyától és attól a tekintettől amivel felnézett rám de igyekeztem mindezt nem mutatni és továbbra is tartani magam a szerepemhez. Mielőtt nagyon belemerültem volna az arca tanulmányozásába, óvatosan leraktam őt a földre, hiszen csizmában mégsem fektethettem az ágyba .... 
-Vetkőzz le és feküdj le aludni, különben holnap nem csak másnapos leszel, hanem fáradt is  - javasoltam neki, próbálva kicsit elviccelni a dolog végét, de sosem volt jó humorom így nem igazán bíztam benne hogy ez sikerült.

Olivar
Szélesebb mosolyra húztam a szám, de ahogy lerakott a földre, egyből átkaroltam a nyakát, és nem engedtem el. Ez kicsit annak is köszönhető volt, hogy alig bírtam volna megállni a lábamon egyedül, de nem csak ez volt a dologban. Furcsán bizsergett az egész testem Fray közelségétől, és nem ez volt az első alkalom, hogy így éreztem - viszont az első, amit megragadtam.
- Segíts - mondtam a nyakába kapaszkodva, arcom közel az övéhez. Mélyen a szemébe néztem, arcomon halvány, kihívó mosoly.

Fray
Ismét nem sokon múlott hogy elvesszek a tekintetében de még időben észhez têrtem. Próbáltam nem foglalkozni azzal amit a mosolya üzent és egyszerű utasításként felfogni amit kért tőlem.
-Rendben, ahogy óhajtod! - bólintottam majd az ágyra toltam őt kezeimmel amelyek valahogy a derekán állapottak meg az előző pàr pillanatra. Lehámoztam magamról a fiú kezeit majd letérdeltem elé ês lehúztam a lábáról a csizmákat.

Olivar
Az ágyra ültetett, és elkezdte levenni rólam a csizmát, amit én ugyanazzal a mosollyal néztem, amivel az előbb még a nyakában lógtam. Először a jobb, aztán a bal, majd felnézett rám, én pedig kioldottam a fölsőm zsinórját, és felemeltem a karom, jelezve, hogy leveheti rólam. Nagyon is élveztem a helyzetet, hogy ő vetkőztet, talán túlságosan is.

Fray
Mikor levettem a csizmáit és odébb tettem őket, felnéztem a fiúra hogy megtudjam mi a következő ... Amikor elkezdte oldogatni a felsőjét, felálltam és mikor felemelte a kezeit, már kész voltam hogy lehúzzam róla a ruhadarabot. Mindeközben kêt, teljesen ellentétes érzés suhant át rajtam. Egy részről olyan volt mintha egy kisgyerek dadája lennék és éppen egy pici fiút készítenék lefekvéshez aki még nem tud egyedül átöltözni. Azonban ahogy Olivar rám nézett miközben vetkőztettem, teljesen mást sugallt ... Olyasmit amibe talán bele is pirultam volna ha nem tudom hogy csupán a kötelességem teljesítem és azért segítek neki, mert holtrészeg és egyedül ülni is alig tud. Így viszont biztos voltam benne hogy csupán beleképzelem a tekintetébe ami eszembe jutott, hiszen Olivar nem gondolhat ilyesmire ... Ő egy kifogástalan neveltetésű úrifiú akinek ráadásul van egy csodaszép jegyese akivel látszólag tökéletes összhangban vannak. Neki meg sem fordulnak ilyen dolgok a fejében.
Mikor levettem róla az inget, nem tudván mit csináljak vele, csak a csizmák mellé hajítottam azt és vártam a következő utasítást.

Olivar
Félmosolyra húztam a szám, és kicsit előrébb hajoltam, mintha fel akarnék állni, hogy odamenjek valamiért, reménykedtem, hogy Fray egyből ugrani fog, hogy felsegítsen.

Fray
Ugràsra készen figyeltem őt ês amikor láttam hogy fel akar állni, azonnal elé léptem és a kezemet nyújtottam felé hogy segítsek.
-Csak óvatosan ... - figyelmeztettem közben. Nem akartam hogy vêletlenül elessen vagy szimplán csak megüsse magát, főleg mivel jelen helyzetben az csak és kizárólag az én hibám lenne.

Olivar
Megfogtam a kezét, és felhúztam magam, olyan közel léptem hozzá, hogy teljesen nekisimuljak. Az egyik karommal a vállára csimpaszkodtam, hogy ne essek el, majd minden előzetes figyelmeztetés nélkül felé nyújtózkodtam, és a számat az övére nyomtam.

Fray
Amikor teljesen nekem nyomult, még nem sejtettem semmit, és igazából nem is zavart, betudtam a fiú jelenlegi állapotának. Azonban amit eztán csinált , arra nem számítottam. Meglepetten néztem le rá amikor a szánk összeért és azonnal eltoltam magamtól.
-Olivar ... Ez.....ez .... Mi a fenét csinálsz?! - förmedtem rá, persze csak hangos suttogást megengedve magamnak. Nem akartam hogy bármi is kihallatszon.

Olivar
- Mégis mit gondolsz, mit? - kérdeztem tőle, a hangomon most is érződött erősen italozott állapotom, közben még mindig a fiúhoz simultam, hiába tolt el, mikor megcsókoltam.

Fray
-Olyan helyzetbe hozod magad amiért ezután nem mersz majd tükörbe nézni - közöltem vele, kicsit szigorúbb hangnemben majd visszanyomtam az ágyra. - Most inkább aludj mielőtt még nagyobb galibát csinálsz - löktem a párnájára -persze óvatosan- majd betakartam.
-Jó éjt! - mondtam neki, az ágy szélén ülve. Nem is tudom miért nem álltam fel azonnal, de valahogy ottragadtam.

Olivar
Sértetten néztem rá, nem akartam elhinni, hogy ezt csinálja velem. Láttam amit láttam, mikor vetkőztetett. De biztos láttam? Valahogy már nem tudtam volna olyan biztosan állítani, a fejem túl zavaros és kótyagos volt hozzá.
- Te csak ne félts engem - motyogtam neki félig már aludva, még mindig durcásan és részegen, majd hamarosan elnyomott az álom.

Fray
Megvártam míg biztosan elaludt, majd még titokban óvatosan megsimogattam az arcát mielőtt felálltam. Nem akartam elkezdeni gondolkodni az előbbin, hiszen nem lett volna értelme. Teljesen r3szeg volt, az ital cselekedett helyette és az beszélt belőle. Ebben nem volt semmi valós, magától sosem tett volna hasonlót sem...
Némán felsóhajtottam majd felálltam mellőle és miután vetettem rá egy utolsó pillantrást, halkan elhagytam a szobát.

Olivar
Reggel irgalmatlan fejfájással ébredtem. Nyűgösen összeszorítottam a szemem, és eltakartam az arcomat, de a fény még így is bántott. Hangosan egy szolgálóért szóltam, ami inkább nyögésnek hatott, de hamarosan megjelent egy nő tiszta ruhával és egy kancsó vízzel, amit meg is ittam, majd nekiláttam felöltözni.
A másnaposságom kicsit elviselhetőbbé vált egy hideg fürdő és egy rövid kinti séta után, de a kervem nem lett sokkal derűsebb. Regeli után a könyvtárban kerestem menedéket, de pár óránál tovább nem álltam a dohos helyiség magányát, ezért az udvar felé vettem az utam. Frayt is magamhoz hívattam, hogy legyen a társaságom. nem sokra emlékeztem az előző estéből, de rémlett, hogy mintha lenne valami megbeszélnivalónk. Minden esetre én nem nagyon erőlködtem a visszaemlékezésen, sem a beszéden. Néha beszéltünk pár szót, de se Fray nem volt bőbeszédű sosem, sem én nem voltam elég derűs a csevegéshez. A társasága minden esetre feldobott.

Olivar
- Mintha szét akarna repedni a fejem - mondtam magam elé nézve, aztán halványan Frayre mosolyogtam. - De egyébként már egyre jobban. Reggel borzalmasabb volt - jegyeztem meg.

Fray
-Nos ...örülök hogy azért kezded kicsit jobban érezni magad. Az este nagyon nem voltál önmagad. - jegyeztem meg, tekintetem elfordítva a fiú felől az útra.

Olivar
Eszembe jutott pár kép az estéről, és elgondolkodtam, vajon mire célozhatott a fiú. Rémlett egy két dolog...
- Ennyire borzalmasan viselkedtem? - kérdeztem félig elviccelve a dolgot, homályos emlékeim között kutakodva.

Fray
-Nos, uram ... Annyi biztos hogy nem számítottam tőled ilyen viselkedésre - mondtam őszintén, anélkül hogy bármit is elárultam volna, sőt, még egy halvány mosolyt is megeresztettem a fiú felé.

Olivar
- Olivar - javítottam ki anélkül, hogy odafigyeltem volna rá, de ekkor valami belém hasított. - Hívj Olivarnak... - folytattam, ahogy eszembe jutott egy jelenet az estéből, most azonban már kristálytisztán. El sem hiszem...Tényleg ezt tettem volna? Felnéztem a fiúra, látni akartam az arcát, a reakcióját, hogy megerősítsen a gyanúmban.

Fray
Amikor ezt mondta, belém hasított a de ja vu érzés. A szemeim kicsit elkerekedtek egy pillanatra, de aztán próbáltam palástolni a gondolataimat.
-Rendben ... Ahogy kívánod. És ...azt este már megkértél erre. Csak nem igazán vettem komolyan - vallottam be, végig az utat figyelve magam előtt.

Olivar
- Egyáltalán nem vettél komolyan - álltam meg, és a fiú felé fordultam. Le akartam rendezni vele ezt a dolgot, tudtam, hogy nem hagyhatom a levegőben lógni, kettőnk között.

Fray
Amikor Olivar megállt, én is megtorpantam és szembe fordultam vele. Valamiért úgy éreztem mintha emlékezne arra mi történt de még nem voltam biztos benne ezért véletlenül sem lepleztem le magam. Vagyis őt ...
-Mire gondolsz? - kérdeztem mintha egyáltalán nem lenne egyértelmű.

Olivar
- Elutasítottál - mondtam neki. - Mikor megcsókoltalak, azt mondtad, csak azért teszem, mert részeg vagyok.
Már emlékeztem, legalábbis annyira, mintha egy három héttel azelőtti eseményt kellett volna felidéznem, Még mindig nem voltam biztos magamban, és nem emlékeztem minden részletre, de ez a jelenet még ott lebegett a szemem előtt.

Fray
-Miért? Nem volt igazam? - kérdeztem, kicsit jobban kihúzva magam. Úgy éreztem, gyorsabban vert a szívem míg a válaszra vártam, kicsit izgultam, hogy mit fog mondani a fiú. Az ésszerű és elfpgadható válasz a de lett volna viszont egy részem reménykedett benne hogy nemet fog mondani.

Olivar
- Nem - mondtam neki egyszerűen, az arcom is alig rezdült. - Nem volt igazad - erősítettem meg a válaszom, és közben éreztem, ahogy felgyorsul a pulzusom. Ideje volt már, hogy megtudja a választ.

Fray
Egy pillantra azt hittem , rosszul hallottam, de aztán rájöttem hogy tényleg ezt mondta. Oldalra fordítottam a fejem.
-Értem ... Akkor ....miért csináltad? - kérdeztem halkan.

Olivar
- Mert érzek valamit irántad, Fray - feleltem, bevallva az igazságot. Közben nem vettem le a szemem a fiúról. Tudtam, hogy ezzel valószínűleg zavarba hozom, de nem érdekelt. És egy részem még kíváncsi is volt arra, hogy Fray zavarba tud-e jönni...

Fray
Majdnem elpirultam amikor ezt kimondta. Majdnem. Vagy talán egy kicsit mégis ... Minden esetre, nem néztem újra rà, nem akartam hogy bármit is leolvasson az arcomról amit nem kéne. Jól tudtam hogy nem szabad hagynom hogy Olivar elkövesse azt a hibát amire készül. Nem kötődhet hozzám másképp, mint ahogy két férfi általában szokott egymáshoz. Hiszen ha belemennék és kiderülne ....asz borzasztó következményekkel járna.
Sokáig nem mondtam semmit, időre volt szükségem hogy rendezzem a gondolataimat és az érzéseimet és fegyelmezett tekintettel tudjak ismét Olivar szemébe nézni.
-Ez esetben ...szerintem nem ez a legalkalmasabb hely és idő ahhoz hogy ezt megvitassuk - szólaltam meg a szokásos stílusomban, igyekeztem teljesen ter!észetesen beszélni.

Olivar
Kicsit elhúztam a szám a stílusától, de nem is vártam tőle mást, ezért csak bólintottam, és kicsit tétovázva elindultam újra.
- Rendben - mondtam halkan, és úgy folytattam az utunkat, mintha mi sem történt volna.