Hotel Marina

Ryan
- Hobbi? - néztem a fényképezőgépre. - Elég jó gép. Régen nekem is volt egy kamerám, régi darab, szerintem még valakinek a nagyapjáé lehetett. Sokat fotóztam vele, már amennyit a film engedett, jó szolgálatot tett, - nevettem el magam - ha érted. A srácok utáltak érte. Sokba kerültem nekik - vontam fel játékosan a szemöldököm. Megint dőlt belőlem a szó, egyáltalán nem lassított le a jelelés. Pedig páran biztos örültek volna neki.

Carter
Tetszett, hogy ilyen közvetlen volt, nem sokszor találkoztam ilyen emberekkel. Felnevettem a fényképezős történeten, mulatságosan hangzott.
-'Én nem teljesen ilyen megfontolásból fotózok. Ez a szakmám. Vagyis inkább lesz. A művészeti főiskolán tanulok fotózást. Épp egy portfólióhoz gyűjtök anyagot' - magyaráztam el, hogy tisztázzam a helyzetet. Valamiért nem tudtam elviselni, ha hobbifotósnak gondoltak, mindig eldicsekedtem vele, hogy a főiskolán tanulok, általában nem bírtam ezt magamban tartani. Talán mert tudatni akartam az emberekkel, hogy nekem is van tehetségem, és tudok mit kezdeni magammal.

Ryan
- Oh szóval művészeti? - néztem rá kíváncsian. - És én is bekerülök a portfólióba? - kérdeztem csibészes vigyorral.

Carter
-'Már benne is vagy. Az előbb lekaptalak futás közben ... ' - közöltem vele, szintén vigyorogva. Most azt éreztem, hogy előtte járok egy lépéssel, ami mulattatott. 
-'Viszont ha látni akarod a képet, azért meg kell dolgoznod' - tettem hozzá, szinte azonnal. Nem is tudom, hogy gondoltam ezt, de olyan szép gondolat volt, hogy elszórakozunk egy kicsit ezzel a fényképezősdivel.

Ryan
Felvontam a szemöldököm.
- Gyorsan tanulsz - villantottam rá egy félmosolyt - Mocskos dolgok jutottak eszembe, te mire gondoltál? Túl ártatlan az arcod, megtévesztő - folytattam csacsogó hangnemben.

Carter
-'Még kitalálom. De az mondjuk tetszene, ha csinálhatnék még képeket rólad ...' - válaszoltam, felhagyva a viccelődéssel. Elvihettem volna a beszélgetést kicsit más irányba is, de most inkább kihasználtam az alkalmat. Kezdtem azt gondolni, hogy kicsit megszállottja lettem a fotózásnak. De ez talán nem nagy baj.

Ryan
Akaratlanul is megvonaglott az arcom egy kicsit.
- Ja, biztos hogy erre az arcra akarod pazarolni, Baby Boy? - kérdeztem. - Mármint, értem én hogy a Baywatch futás bejött, Hasselhoff is akkor nézett ki a legjobban, de tudod közelről annyira nem vonzó a dolog. Mármint ez - gesztikuláltam az arcom felé. - Hacsak nincs valami fura fétised.

Carter
-'Azt hittem, hogy magabiztos vagy' - villantottam meg egy gonosz mosolyt -'De egyébként sokkal érdekesebb az arcod, mint valakinek aki kívülről tökéletes. Unom a kifogástalan külsejű modelleket' - közöltem vele - 'Természetesen nem kötelezlek semmire, csak megkérdeztem' - mutogattam el ezt is. Nem akartam kellemetlenséget okozni neki, csak egy kis izgalomra vágytam. Szerettem Henryt fényképezni, de ő a maga tökéletességében mégis teljesen más volt.

Ryan
- Mit szólnál, ha inkább meghívlak egy reggelire? - kérdeztem másfelé terelve a témát. - Szereted a gyorskaját?

Carter
-'Egy ilyen ajánlatot vétek lenne visszautasítani' - mosolyodtam el, kitérve a gyorskajás kérdés elől. Igazából mindegy volt, mit eszem, főleg mivel kezdtem érezni, hogy itt a reggeli ideje. Azt pedig megértettem, hogy nem kéne feszegetnem az előbbi témát, és meg is jegyeztem a későbbiekre. Pedig tényleg csak pár képet akartam csinálni. De nem jöhet össze minden.

Ryan
- Hotdog? - kérdeztem, örülve a témaváltásnak. Az evés gondolata jobban tetszett mint az arcom megtárgyalása.

Carter
-'Tökéletes!' - vágtam rá lelkesen. Pont valami ilyesmire gondoltam, egy hotdogra vagy hamburgerre. Úgyis rég ettem ilyesmit, tegnap Henryvel itt a strandnál csak az italokat próbáltuk ki, vacsorázni pedig egy rendes helyre mentünk ahol várni kellett a kajára meg minden. Szóval most jól esett volna az a hotdog.

Ryan
- Király, van egy hely a közelben - indultam el a fiúval a sétálóutcák felé. A legtöbb bolt és étterem még csak
most nyitott, pincérek terítettek meg a teraszokon, a korakatok előtt söprögettek, napernyőket tettek ki. Ébredezett a város. A hotdogos felé menet végig beszéltem, főleg a kajáról, időnként kérdezve a sráctól is, aki egész jó beszélgetőpartner volt. Ami fura így kimondva, mert ő annyira nem beszélt, csak jelelt. Ami lényegében mindegy. Jól elvoltunk.

Carter
Számomra nem meglepően jól megvoltunk. Eddig is biztos voltam benne, hogy a férfi jófej és most, hogy már nem hoztam fel a kényes témát, minden rendben is volt. Remekül szórakoztam, annak ellenére, hogy kicsit túl sokat beszélt. De szerettem figyelni, és különben is, ha valamit nem akartam "hallani" , csak elfordítottam a fejem néhány pillanatra. 
A hotdogosnál leadtuk a rendelést és néhány perc múlva meg is kaptuk az ételünket. A gyorskaja előnyei. Kényelmesen leültünk egymással szemben egy fa asztalhoz, és nekiláttunk a reggelinek. Erre az időre fel kellett hagynom a beszéddel, mindkét kezemre szükségem volt, hogy ne essen szét a hotdogom evés közben.

Ryan
Általában az evés nem akadályozott meg a beszédben. Viszont most nem tudtam közben jelelni. Ez viszont nem jelentette azt, hogy ne próbálnék. Egyik kezemben a hotdogommal, másikkal amennyire lehet, egyfajta egykezes jelelést gyakorolva beszéltem a hotdogok iránti szeretetemről, és hogy milyen fura a nevük, és hogy Európában sehol nem találtam igazán amerikai hotdogot, de Németországban a wurst egészen máshogyan finom. És hogy a hotdogot majdnem annyira szeretem, mint a mexikói kaját, de nincs finomabb egy jó taconál, és azt is sok helyen borzasztóan csinálják. Szerintem végig csak a kajáról beszéltem, de a fiú jó hallgatóság volt, és egészen feldobott.

Carter
Egy ideig elfigyeltem amit hablatyolt, mert mondhatni csodáltam, hogy fél kézzel képes volt így jelelni. Viszont egy idő után kezdett sok lenni a kajákról szóló kiselőadás, ezért kihagytam részleteket, néha két pillantás közt sikerült teljesen eltérnie a legutóbbi témától. Ez megintcsak mulatságos volt, néha akaratlanul is elmosolyodtam evés közben. Nem értettem, hogy lehet ennyire szószátyár. De jól szórakoztam, tényleg. 
Mikor végeztem, megtöröltem az arcomat, és a kezemet is, mert szinte úsztam a ketchupban és majonézben. Hiába, képtelen voltam tisztán enni a hotdogot.
-'Köszi a reggelit!' - szólaltam meg amikor végeztem. Ezzel félbe szakítottam a beszámolóját, de úgy éreztem, már épp ideje beszállnom a beszélgetésbe.

Ryan
- Nincs mit - töröltem meg a számat. - Jó volt a társaság. Még így is, hogy tudod, nem beszélsz - biccentettem félkomolyan. Tényleg jól éreztem magam, ami ritkán esett meg, anélkül, hogy idegesítettem volna valakit. Lehet, hogy a srácot is idegesítettem egy kicsit, de ő egyenlőre nem mutatta, szóval elkönyveltem egyfajta macskás esetnek. Úgy döntöttem, nem piszkálom meg nagyon azt a dobozt.

Carter
-'Én sem unatkoztam. Érdekes volt az eszmefuttatás a hotdogokról és tacókról. Tetszett a gondolatmenet' - válaszoltam, csak egy egészen leheletnyi iróniával, mivel amúgy tényleg jól elvoltam.
-'Mennyire siet?' - kérdeztem aztán. Igazából fogalmam sem volt, mennyi az idő, de úgy számoltam, hogy Henry még nem igazán érhetett haza. Ha meg valamiért mégis, akkor sem akartam a nyakán lógni.

Ryan
- Nem sietek - feleltem egyszerűen. Igazából nem fejeztem be az edzésemet de talán elég volt mára, amennyit megcsináltam.Meg különben sem akartam lerázni a srácot. Killian ha fel is ébredt már, nagyfiú, el tudja foglalni magát nélkülem is.

Carter
-'Akkor mit szólna egy italhoz? Már nyitva vannak a bárok' - ajánlottam fel lelkes mosollyal. Kezdett meleg lenni, és az ételre amúgy is megszomjaztam, tehát jó ötletnek tűnt ezzel a lendülettel viszonozni a meghívást.

Ryan
- Rendben - egyeztem bele jókedvűen - Ha most akarsz elkezdeni leitatni, az sokba fog kerülni. csak szólok - viccelődtem, miközben hagytam, hogy ő kezdjen el vezetni. Elég sok bár volt itt a környéken, és nem tudtam, melyikbe akar menni, szóval csak követtem a fiút amerre ment.

Carter
Találomra választottam ki a bárt, csak elindultam egy tetszőleges irányba és gojdoltam, hogy majd ha megtetszik valami, oda bekanyarodunk.
-'Én úgy terveztem, hogy most csak alapozunk, aztán majd este folytatjuk...' - vigyorogtam rá, burkoltan közölve, hogy nem venném rossz néven, ha este is összefutnánk. Henryvel nem lehetett úgy igazán bulizni, bármennyire is kedveltem őt. Vele másféle programokat kellett szervezni. 
Amúgy nem gondoltam komolyan a meghívást, vagyis nem vártam hogy komolyan vegye és esetleg bele is egyezzen. Csak pont illett a vidám légkörbe a megjegyzés.

Ryan
- Azt hittem az alapozás lényege, hogy nem józanodunk ki utána - vontam fel játékosan a szemöldököm. Közben a srác bevezetett egy kis bárba. Nem mondanám, hogy hangulatos volt, de volt egyfajta atmoszférája. Nem volt puccos vagy turistahely, csak egy egyszerű, hétköznapi bár, talán kicsit az angol pubok hangulatát idézve a maga amerikai módján. Egy rendes bár. Olyan, ahová Killian biztos soha nem jönne magától. Otthon édes otthon.

Carter
Nem válaszoltam amikor megmagyarázta az alapozás fogalmát, csak megvillantottam egy sunyi vigyort, majd előre fordulva léptem oda a pulthoz. Hagytam, hogy először rendeljen, és mivel a pultos elsőre nem értette, hogy én mit akarok, a boroskólámat is neki kellett tolmácsolnia. Úgy döntöttem, hogy mivel szomjas is voltam, vegyítem a kellemest a hasznossal és így kora reggel csak valami laza bemelegítőt iszom.

Ryan
Mikor megkaptuk az italainkat leültünk egy üres asztalhoz - őszintén, elég sok ilyen volt. Sportról kezdtünk el beszélgetni, mert ez jutott először eszembe, és mert egy bárban voltunk. Kivételesen egész jól sikerült témánál maradni, és nem volt egyoldalú sem a beszélgetés. Könnyű volt a sráccal dumálni, élveztem amiket mondott és a humoromat is értékelte ami elég ritka.

Carter
Iszogatva beszélgettünk, végig jó hangulatban. Meglepődtem azon, mennyire könnyen szót értettünk, habár csak egy közös témát veséztünk ki. Mondjuk azt sem tudtam, hogy ennyit tudok beszélni a sportról, de mellette inkább nem beszélni lett volna bonyolult. Sokat nevettem a viccein, tetszett a humora, és én is próbáltam hozzá tenni valamicskét, bár közel sem voltam akkora mókamester. De azért igyekeztem tartani a szintet. Amikor már túl sok volt, csak belekortyoltam az italomba, közben lehunyva a szemem, hogy diszkréten a tudtára adjam, hogy nem vagyok kíváncsi az aktuális történetre.
Így telt el a délelőtt első fele, még akkor sem hittem el, hogy ilyen sok idő telt el, amikor az iszogatás végeztével már a hotel felé tartottunk.

Ryan
- Örülök, hogy összefutottunk - mondtam, ahogy a liftre vártunk, szórakozottan megigazítva a baseball sapkám. - Jó volt valaki olyannal lógni aki, tudod, nem tudná megvásárolni az egész bárt ha akarná - nevettem jókedvűen. Egy halk *bing* kíséretében kinyíltak az ajtók, és mi beléphettünk az üres liftbe. Benyomva a saját emeletem számát kérdőn felvont szemöldökkel fordultam a fiú felé, aki csak felmutatta az ő úticélját. MIkor becsukódott az ajtó, a falnak dőltem az irányítópanel mellett és Carterre mosolyogtam. - Máskor is megismételhetnénk - vetettem föl, folytatva a beszélgetésünket.

Carter
A hotelban beszâlltunk a liftbe, és miután mindkét szükséges  gombot megnyomta, folytattuk a beszélgetést. Megörültem annak, hogy felvetette az ismétlés gondolatát. Akármennyre is kedveltem Henryt, vele mégsem mehettem csak úgy iszogatni. Más körökben mozogtunk.
- "Mondjuk csütörtökön?" - kaptam azonnal az alkalmon. Nem tudtam, hogy a barátom mit ter ezett akkorra, de talán nem bánná, ha egy kicsit egyedül hagynám este. Ráadásul ha a férfi beleegyezik, tudok szólni időben Henrynek.

Ryan
Egy pillanatra elgondolkodtam de szinte azonnal valaszoltam.
- Jól hangzik - bólintottam egy széles vigyorral. Nem emlékeztem, hogy  gazdag barátom bármit is tervezett volna aznapra, és ha neki nem volt terve, akkor általában én is ráértem. Szóval a csütörtök jónak tűnt. Már nyitottam a számat, hogy mondjak még valamit, de akkor a lift megállt,   halk csilingeléssel jelezve hogy megérkeztünk az emeletemre. A fiúra mosolyogtam, miközben kinyílt az ajtó.
- Akkor csütörtökön, Baby Boy - villantottam felé egy jókedvű vigyort. - Vigyázz a kamerádra, légy jó lesifotós, hasonlók - intettem neki nevetve ahogy kiléptem a liftből.

Carter
Megegyeztünk a csütörtökben. Ennek azért örültem, mert rábólintott az első időpontra ami felmerült. Ez csak jót jelenthet.  
Talán folytattuk volna még a beszélgetést, de megállt a lift, mivel az ő emeletére értünk. 
- "Hasonló szépeket neked is! Viszlát csütörtökön!" - köszöntem el, mielőtt még elfordult volna, majd hagytam, hogy kilépjen a liftből, aminek az ajtaja rövidesen ismét becsukódott és ezt követően már az én emeletemen álltunk meg. Elhagytam a felvonót és jobbra indultam a folyosón. Nem voltam biztos benne, hogy elsőre megtalálom a lakosztályt, de ügyesebbnek bizonyultam, mint elsőre feltételeztem volna. A jó ajtón indultam be az érintőkártyámmal, és hamarosan már Henry hatalmas birodalmának közepén álltam.

Ryan
- Megjöttem! - kiáltottam mikor beléptem a lakosztály ajtaján. Igazából nem voltam benne biztos, hogy Killian a hotelban van. Ha mégis, akkor pedig jobb szólni, elkerülni a meglepetéseket. A szobám felé indultam, útközben levéve a sapkámat. Elsőként le akartam zuhanyozni és tiszta ruhába bújni. Az edzéshez használt pólót és nadrágot csak ledobtam az ágyamra és nemsokára már a víz alatt is álltam. Max tíz percig tartott  amíg letusoltam és felöltöztem, kényelmes farmerba és egy szürke pólóba, fekete kapucnis pulcsival. Felfrissülve léptem ki a szobámból, és a konyha felé indultam.

Killian
A reggelem nem telt túl eseménydúsan, csak ahogy általában. Ryan sem volt otthon, gondoltam, hogy edzeni ment, mint minden hajnalban. Én nem voltam az a nagy sportember, így nem keltem fel vele, hogy elkísérjem futni, hagytam, hogy nagyfiú módjára egyedül fedezze fel ilyenkor a környéket. Talán majd egyszer elmegyek vele...talán. Egyszer. Semmiképp sem reggel. 
Szóval miután jóval később felkeltem, mint ahogy a barátom elment, az első dolgom volt bezárkózni a fürdőszobába és alávetni magam egy alapos zuhanynak. Amikor ezzel végeztem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a szobámba vonultam dolgozni. Hallottam, amikor Ryan hazaért, de épp telefonon beszéltem, így nem szóltam neki vissza. Elég sok idő eltelt, mire sikerült megszabadulnom az elintéznivalóimtól és kiléptem a szobámból. A nappali felé indultam, ahonnan már a konyhára is ráláttam, szóval sikeresen megtaláltam a vendégemet.
- Hogy telt a reggel? - kérdeztem, ahogy a pulthoz sétáltam, ami elválasztotta a konyhát a nappalitól és leültem az egyik bárszékre a háromból ami ott állt.

Ryan
- Összefutottam azzal a sráccal akinek a gazdag barátod múltkor bemutatott minket a hallban - válaszoltam Killian kérdésére miközben elzártam a tűzhelyet. Két tányért egy kézen egyensúlyozva megfordultam és a pultra raktam egy tál frissen sült banános palacsintát a férfi elé. - Reggelit? - kérdeztem felvont szemöldökkel miközben magam elé húztam a fahéjas porcukrot. Meg se fordult a fejemben, hogy levegyem az "I turn grills on" feliratú kötényemet.

Killian
-Oh, szóval a kis szőke ... megfűzted már? - mosolyodtam el halványan, mikor a múltkori fiút említette. Elég sokat viccelődtünk rajta a kis találkozás után, szóval gondolkodnom sem kellett a beszóláson, automatikusan jött magától.
Mikor megláttam, mit készített, összefutott a nyál a számban. Na nem mintha nem ehetnék akár minden nap ilyesmit, de őszintén szólva nem szoktam, és most hirtelen megkívántam.
- Már reggeliztem ... de sajnos képtelen vagyok nem megkóstolni. Szóval köszi - biccentettem. Talán ha ezt most megeszem, tényleg rám fog férni az az edzés. Az édesszájúságom fog a sírba vinni.
- Ha ezt most mind megeszem, kötelességed lesz lemozogtatni velem. A te hibád lesz, ha elhízok. Csak úgy megjegyzésképp - fűztem még hozzá, mielőtt hozzányúltam volna az ételhez.

Ryan
- Oh, drágám, te sosem hízol el. Az én szememben mindig olyan karcsú leszel mint egy éheztetett Victoria's Secret angyal - pislogtam nagyokat a férfira mielőtt teletömtem volna a vigyoromat palacsintával. Ma reggel is tökéletesen sikerült, egyszerűen nem tudtam elrontani ezt a receptet. Önelégülten faltam a finom falatokat.

Killian
-Ez még viccnek is borzalmas - fintorodtam el a hasonlatra, de aztán én is belekezdtem a saját adag reggelimbe. Nem kéne kétszer reggeliznem egy nap. Vagy majd kihagyom az ebédet. Ki tudja? De ez nagyon finom, nem marad belőle, az sajnos biztos.
- Inkább mesélj a kis szőkéről! Beszélgettetek? - érdeklődtem. Nem találtam jobb témát, és ez tényleg érdekesnek tűnt. Szerettem félreérthető dolgokkal piszkálni Ryant, de ehhez szükségem volt valami háttérinformációra.

Ryan
- Inkább a kezeink beszéltek helyettünk, ha érted - kacsintottam a férfira. Anélkül jött a vicc, hogy rendesen belegondoltam volna. Nem mintha amúgy belegondoltam volna. Vagy bármikor máskor megtenném. Majdnem elvigyorodtam a saját poénomon.

Killian
-Tökéletesen értem, mire gondolsz. És nem kerülte el a figyelmem, hogy feltűnően titkolózol. Történt valami, amiről nem szabad tudnom? - vontam fel a szemöldököm mosolyogva. Akkor sem fogom feladni ilyen könnyen. Egy csomó ideig távol volt (már akkor is, ha épp az ébredésem előtt ment el) szóval történnie kellett valaminek. Amikor csak edzeni ment, mindig sokkal hamarabb visszaért. Én pedig voltam elég kíváncsi ahhoz, hogy addig piszkáljam ezzel, amíg egyértelműen a tudtomra nem adja, hogy ideje lenne végre tényleg leállnom.

Ryan
Felhuppantam a pultra és egy nagy falat palacsintát tömtem a számba. Vállat vontam a férfi kérdésére, ártatlan szemekkel rágtam a puha tésztát.
- Csak dumáltunk. Ittunk egyet. Jóarc srác, tudod, olyan aki gyorskaját eszik és nem nyolc dolláros piákhoz szokott - kacsintottam Killianre egy szórakozott vigyorral mielőtt újra teletömtem a szám.

Killian
-Ez most célzás volt? Nem kapsz több homárt! - mutattam rá a villámmal "fenyegetően" mielőtt magamba tömtem a következő falat palacsintát. Nem egészen értettem, hogy lehet ez ennyire finom. Ryan istenien sütött. De tényleg. 
- Amúgy ... örülök, ha feltalálod itt magad. Tudom, hogy elég gáz ez a nemtudomhánycsillagos hely. Nehéz barátkozni - folytattam két falat közt. Hát igen ... én nem is kifejezetten tudtam összebarátkozni itt az emberekkel. Talán csak felületesen. De igazi barátokat nem szereztem itt.

Ryan
- Oh köszönöm, azt hittem csak én érzem mennyire gáz itt - mondtam színpadiasan, mielőtt magamba tömtem az utolsó falatot, elrejtve a felszínre törő vigyort. - Nem kell féltened - mondtam félig teli szájjal miközben letettem magam mellé az üres tányérom és megtöröltem a számat. Sokkal előbb végeztem mint a másik férfi, pedig később kezdtem enni. A megszokás, valami amit még otthon neveltek belém, és később a katonaságban is hasznos volt. Így sose maradtam le a legjobb falatokról. 
- Na és, mi a terv mára? - kérdeztem meglóbálva a lábam.

Killian
Vele ellentétben én még a felénél sem tartottam a palacsintámnak, szóval az eddigi komótos tempómban folytattam az evést, akkor is, amikor ő már befejezte. 
- Nos ... délelőttre nem terveztem semmi különöset, de estefelé jelenésem lesz egy meglehetősen unalmas VIP gálán. Azt sem tudom, mi a lényeg, de muszáj elmennem, hogy ne haragudjon meg rám a felsőbb tízezer - vázoltam fel az aznapi programot - Ha van kedved, velem jöhetsz, de nem erőltetem. Ahogy gondolod - tettem hozzá, míg a tányérról a számhoz emeltem egy falat palacsintát. Aztán amikor befejeztem a beszédet, bekaptam az édességet. Kezdtem úgy érezni, hogy lassan meg kéne állnom az evéssel, a gyomrom már jelezte, hogy butaság volt belekezdeni egy második adag reggelibe. És én hallgattam rá.
- Bocsáss meg, de azt hiszem, legyőzött a palacsinta. Talán nem egy nagy adag rántotta után kellett volna nekilátnom ... - tettem le a villámat, közben bocsánatkérő mosollyal nézve Ryanre.

Ryan
- Kösz de inkább kihagyom a sznobgyűlést - vigyorogtam Killianre miközben egy mozdulattal felkaptam a tányérját és két falattal eltüntettem a maradék palacsintáját. - Ne vedd magadra, - csámcsogtam jóízűen - de azt hiszem, a felsőbb tízezer inkább akkor haragudna meg ha ott lennék.

Killian
-Ez esetben egyedül kell szembenéznem a társadalmi kötelezettségeimmel - sóhajtottam, kicsit rájátszva a csalódottságomra. Talán érdekesebb lett volna, ha Ryan is velem jön, de így sem fogok belehalni. Ráadásul nem várhattam el tőle, hogy megjelenjen egy ilyen köztudottan unalmas eseményen. Biztos talál magának jobb programot is estére. 
- Viszont addig még rengeteg időnk van, ha gondolod, szervezhetünk valami programot. Mit szólsz? - vetettem fel, ahogy túlestünk az előző témán. Végül is a vendégem volt, elvileg  gondoskodnom kellett volna arról, hogy jól érezze itt magát.

Ryan
-Mire gondolsz? - kérdeztem megtörölve a számat a kézfejemmel, miközben a mosogatóhoz léptem hogy gyorsan elmosogassam azt a pár koszos tányért és edényt, ami ott volt. Dobtam egy konyharuhát Killiannek is, hogy törölgessen miközben beszél. Közben fejben már azon gondolkodtam, mit is csinálhatnánk napközben. Elvégre, tényleg volt még bőven időnk.

Killian
Elkaptam a konyharuhát és a férfi mellé léptem, hogy amint elmosott valamit, én szárazra törölhessem.
- Nem igazán tudom. Esetleg kimozdulhatunk valamerre, bár neked kell tevékenységet választanod, mert félek, hogy nem ismerek olyan helyeket, ahol jól szórakoznál. De akár maradhatunk itt és ugráltathatjuk a szobaszolgálatosokat. Amihez csak kedved van - válaszoltam meg közben a kérdését is. Az utóbbit mondjuk poénnak szántam, de ki tudja, hogy épp mi tetszik meg neki. Én nem szándékoztam az ötletei útjába állni.

Ryan
Elgondolkodtam a lehetőségeken, de elsőre nem sok minden ugrott be. Még annyira nem ismertem ki magam a környéken.
- Mit szólnál egy mozihoz? - vetettem föl végül. A mozi mindig nyerő opció volt. Bár az emberek többsége szerint rossz társaság voltam, mert még film alatt sem fogtam be a szám. Személy szerint én értelmetlennek láttam egy filmet kommentár nélkül.

Killian
Az ötlet egyszerű volt ,de véleményem szerint nagyszerű. Valójában nem sokszor jutottam el olyan helyre, mint egy átlagos mozi. A lakosztályhoz tartozó vetítőterem kielégítette az ilyen igényeimet. De ez most nem állított meg abban, hogy lelkesen bólintsak rá barátom ötletére.
- Tökéletes. Mit nézünk? - kérdeztem, az egyik tányért törölgetve közben. Fogalmam sem volt, hogy milyen filmeket játszanak mostanában.

Ryan
Vállat vontam, igazából nem gondolkodtam ennyire előre.
- Majd ott eldöntjük - válaszoltam egyszerűen, és elzártam a csapot. - Te hozod a popcornt, én a sört? - fordultam meg és mikor a férfi befejezte a törölgetést, én is megszárítottam a kezem. Feldobódtam a filmezés gondolatától.

Killian
-Sört? Biztos ez? - kérdeztem vigyorogva. Amint befejeztem a törölgetést és elraktam mindent a helyére, szembe fordultam a férfival.
- Tudod mit? Fogadjunk! Ha nem sikerül becsempészned a sört, akkor randira hívod a kis szőke srácot! - álltam elő egy újabb ötlettel. Rendben, majdnem biztos voltam benne,  hogy sikerülni fog neki bejuttatni az italt, de az esélytelen fogadás is vicces.