Nakamura Művészeti Akadémia

Cody
Türelmesen vártam hogy elkezdje amit mondani szeretne, de mivel nem tette, gondoltam hogy megerősítésre vár vagy hasonló.
-Hallgatlak! - mosolyodtam el aranyosan.

Masami
- Mint azt már mondtam, nem csak egy egy éjszakás kaland szeretnék lenni. Épp ezért semmit nem szeretnék elsietni veled, és szeretném, ha ezt megértenéd - mondtam neki óvatosan, de azért határozottan. Szerettem volna ezt letisztázni vele, előre figyelmeztetni őt. Igazából nem mondhatnám, hogy ismertem már, de tudtam, hogy milyen, mert elég sokat hallottam már róla. Csak szerettem volna, ha megérti, nem azt szeretném, amikhez eddig szokott. Én többet akartam tőle. Szerelmes voltam belé, minden hibája ellenére, de ezt sosem ismertem volna be neki.

Cody
Megêrtően bólogattam.
-Persze, természetesen!  - mosolyogtam Masamira és közben azon gondolkodtam hogy mit jelent nem elsietni a dolgokat. Három napot? Esetleg négyet? Na jó, nagyon engedékeny leszek és adok neki ötöt. Talán ... De hogy bírja ki valaki addig sz*x nélkül? Ajj, ez nehéz lesz.

/a facebook nem küldi el az üzeneteket /

/igen, én is látom :(((( amúgy cuki vagy, hogy kicsillagozol, de szerintem nem kell :"DD/

Masami
Elmosolyodtam, és megsimogattam a fiú kezét. Pont ekkor érkeztek meg a rendeléseink, szóval ezután nekiláttunk az evésnek, és visszatértünk az addigi témáinkhoz. Egyenlőre nem volt más, amit mondani akartam a fiúnak ezzel kapcsolatban.

/ jó, akkor legközelebb kiírom redesen xD am ...levelezünk itt? Zavar hogy nem tudok rendesen kommunikálni veled /

Cody
Amikor megérkeztek a rendelések, nekiláttunk az evésnek és közben folytattuk a beszélgetést, olyan témákról mint amilyenekről ezelőtt volt szó. Én mondjuk tovább agyaltam a nem elsietni dolgon, próbáltam kitalálni hogy ez mit jelenthet egy komoly kapcsolatban.

Masami
[...]
Egy hete jártunk már Codyval, és úgy éreztem, egész jól haladunk. Eddig két randink volt, és sok időt töltöttünk egymással a suliban is, ami nem volt nehéz, mert közösek voltak az óráink.
A darabban ezután semmi gondot nem jelentett, hogy szerelmespárt kellett alakítanom vele, sőt, azt hiszem, élveztem is, és ez a próbákon is látszott.
Nem titkoltuk a kapcsolatunkat, de én nem is akartam szétkürtölni. Sosem szerettem az iskolai élet középpontjában állni, kitéve a pletykáknak és a megjegyzéseknek. Csak a színpadon szerettem a reflektorfényt. Épp ezért nem viselkedtünk feltűnően, például nem csókoltam meg a fiút a folyosón - maximum szolid üdvözlőpuszi -, nem jártunk kézenfogva mindenhova, és nem cipeltem a táskáját sem, ennek ellenére persze teljesen nyilvánvaló volt, hogyan állunk egymáshoz.
A délutánokat ugyan úgy gyakran töltöttem a könyvtárban, de most már társaságom is volt. El sem tudtam képzelni, milyen unalmas lehet ez az idő Codynak, amíg ott kell ülnie mellettem, épp ezért nagyon hálás voltam neki, hogy megteszi értem. Az ő szobájában nem töltöttünk sok időt, mivel oda nem szerettem betenni a lában - és ebben nagy szerepe volt a fiú szobatársának. Így inkább nálam töltöttük az időnk.
Most is épp ez volt. Az ágyamon feküdtünk, egymás mellett, és épp finoman csókolóztunk. Nem akartam ennél tovább menni, de Cody már többször bepróbálkozott a folytatással. Mindig elutasítottam, ami miatt kezdtem kicsit rosszul érezni magam, de én megmondtam neki, hogy lassan akarom csinálni. Csak abban reménykedtem, hogy mikor ténylegesen eljutunk odáig, hogy már nem húzhatom, addigra fel tudok készülni.

Cody
[...]
A következő hét viszonylag jól telt, sok időt töltöttem Masamival, már a próbákból kifolyólag is. Örültem hogy most már úgy játsszuk Rómeót és Júliát ahogy azt kell és a fiú nem tiltakozik az ellen hogy mások előtt megcsókoljon. Mondjuk én még mindig csak beugró voltam, a lány aki a szerepet játssza hamarosan meggyógyul és onnantól kezdve én csak Mercutio leszek, de ez nem is volt baj, hiszen az a karakter sokkal közelebb állt hozzám. És ha ügyes vagyok, így is adhatok egy szájra puszit Masaminak a darabban ...
Ami viszont egy kicsit már aggasztott, az az volt hogy a fiú a próbákon kívül sosem fogta meg a kezem vagy ölelte át a derekam, esetleg csókolt meg amikor mások is láttak minket. Mindig be kellett húznom egy üres terembe vagy fel a koliba ha akartam valamit. Ez kifejezetten nem tetszett, de nem szóltam, hiszen én nem tudtam hogyan működik egy hosszútávú kapcsolat és a "nem akarom elsietni" dolog. Talán ez a természetes ... 
Gyakran kísértem el Masamit a könyvtárba is, ilyenkor legtöbbször csak figyeltem ahogy tanul és gondolkodtam, nem gyakran beszélgettünk. Néhányszor talán kicsit el is szunyókáltam, főleg olyan napokon amikor előtte sokat mozogtunk.
A hét alatt volt két pompon edzésem is, amelyek közül az egyiken a fiú is részt vett nézőként. Ekkor próbáltam még jobban teljesíteni, azt akartam hogy büszke legyen rám és úgy gondolja hogy ügyes vagyok.
Ami pedig a szexet illeti ... nagyon elnéző és engedékeny voltam, csak az ötödik napon próbálkoztam be először, viszont ekkor Masami elutasított, ahogy azóta minden alkalommal. Ez volt az ami a legjobban zavart, már nagyon hiányzott a fizikai együttlét, két éve nem volt hogy ilyen sokáig ne feküdtem volna le valakivel. Nem tudtam hogy meddig bírom még, de próbáltam siettetni a dolgot, minden adandó alkalommal. Ilyen volt a mostani is. Masami szobájában voltunk és az ágyon fekve csókolóztunk. Nagyon élveztem ezt, hiszen eddig egész nap nem csókolhattam meg őt úgy igaziból mert tudtam hogy nem szereti ha a többiek előtt csinálunk ilyesmit, de ez akkor is kevés volt. Azonban percekig nem tettem semmit, megvártam míg eléggé felfokozódik a hangulat és csak ezután léptem. Egyik kezem levándorolt a fiú oldalán a pólója derekához amely alá lassan benyúltam.

Masami
Cody megint azt csinálta, amit pár napja rendszeresen megkísérelt, amikor csak így kettesben voltunk. Éreztem, ahogy az ujjai finoman besiklanak a pólóm alá, végigsimította a bőrömet, amitől apró borzongás futott végig rajtam, de abbahagytam a csókolózást egy pillanatra, és finoman eltoltam a kezét.
- Cody.... - suttogtam félig lehunyt szemmel, ellenző hangnemben. Nem akartam tovább menni annál, ahol épp tartottunk, legalábbis akkor és ott még biztosan nem.

Cody
Elhúztam a szám amikor a fiú eltolta a kezem és rám szólt. Csalódottan felsóhajtottam és felültem.
-Miért csinálod mindig ezt? - kérdeztem felhúzva és átkarolva az egyik térdem.

Masami
Felkönyököltem, és a fiúra néztem. Láttam rajta, hogy most megsértődött.
- Már mondtam, hogy nem akarom elsietni - próbáltam elmagyarázni neki azt, amit azelőtt.

Cody
-Dehát ...már egy egész hete járunk. Tök sok idő eltelt .... Évek óta nem volt rá példa hogy ennyi ideig ne legyek senkivel úgy együtt. És már nagyon hiányzik. - morogtam , államat a térdemre támasztva.

Masami
Halkan felsóhajtottam. Sajnáltam Codyt, de nem éreztem még késznek magamat. Ezt viszont nem akartam bevallani neki.
Felültem, és Cody mellé húzódtam. Átöleltem a fiút, és megpusziltam a vállát.
- Kérlek bírd még egy kicsit. A kedvemért - duruzsoltam neki kedvesen, miközben a fejemet a vállára támasztottam.

Cody
Pár pillanatig még durcáztam majd beadtam a derekam és kicsit elengedtem magam miközben felsóhajtottam.
-Rendben ....legyen. De most már tényleg nagyon rossz. Nem bírom már sokáig -hajtottam fejem a fiúéra.

Masami
- Csak próbáld meg - motyogtam neki, miközben közelebb húztam magamhoz, hogy teljesen nekem dőljön. Lehunytam a szemem, és csak élveztem a nyugalmat. Örültem, hogy sikerült ez alkalommal is kibékítenem Codyt. Vajon meddig hagyja, hogy húzzam?

Cody
Felsóhajtva Masamihoz bújtam és lehunytam a szemem. Nem nyugodtam meg egészen, képtelen voltam csak így beletörődni a dologba. Nekem már tényleg nagyon hiányzott a dolog, és nagy önuralom és elszántság  kellett hozzá hogy minden este visszautasítsam Armint aki azóta is mindig próbálkozik, hiába mondtam meg neki hogy van barátom, aki tényleg az is marad.

[pár nappal később]

Glimmer
Elég kemény pompomedzésen voltunk túl, de már mind hozzá voltunk szokva ezekhez az intenzív mozgásokhoz. Épp az öltözőben beszélgettünk a lányokkal és Codyval - aki a nagyon kevés másik pomponos fiúhoz hasonlóan a mi engedélyünkkel a lányöltözőben öltözhetett.
- Na és, hogy mennek a dolgok Akiyamával? - kérdeztem a fiút öltözködés közben.

Cody
Az egyik padon ülve beszélgettünk a lányokkal öltözködés közben. Már megszoktam hogy ilyenkor én is a lányöltözőben lehetek és egyáltalán nem zavartattam magam. Glimmer kérdésére felkaptam a fejem a zoknihűzásból.
-Hát ...nem olyan jól ... Vagyis már fogalmam sincs. Olyan ...furi. Semmit sem szabad nyílt helyen és kettesben is csak csókolózni szabad.

Glimmer
Felvontam a szemöldököm, közben a körülöttünk lévő lányok is felénk fordultak.
- Igaz, tényleg nem láttalak titeket smárolni - jegyezte meg valaki.
- Biztos az a szolid típus.
- Mi más lehetne? Akiyamáról beszélünk - jegyezte meg valaki, mire páran felkuncogtak.
- És mit mondott, miért nem akar továbblépni? - kérdeztem CCodyt kíváncsian, közben leültem mellé a padra.

Cody
-Azt mondta, hogy nem akar sietni ... - válaszoltam miközben felhúztam az egyik cipőmet, majd egyelőre abbahagytam az öltözködést -De én ezt nem értem. Hiszen több mint egy hete járunk. Ez már egyáltalán nem lenne elsietés.

Glimmer
Elgondolkodtam, ismerve Codyt, tényleg nehezen tudtam elképzelni, hogy bírta ki eddig.
- Nem tudod valamilyen trükkel rávenni? - kérdezte valaki elgondolkzva, mire csak helyeselni tudtam. Ez olyasmi volt, amit könnyen kinéztem volna a fiúból.

Cody
Kicsit elgondolkodtam de aztán megráztam a fejem.
-Nem szeretnék bevetni semmilyen trükköt ha Masamiról van szó. Ő nem olyan mint a többiek, azt szeretném hogy ő akarjon, teljesen magától. - próbáltam elmagyarázni  a dolgot - Csak ... -sóhajtottam fel- attól félek hogy az nagyon soká lesz.

Glimmer
Pár lány meghatottan felsóhajtott.
- Hát tudod - mondtam Codynak kedvesen vállon bökve - ha így érzed, akkor nincs semmi gond. És majdcsak bele fog menni valamikor - próbáltam valami hasznosat is mondani, bár inkább csak kötelességből.

Cody
-Remélem ... - sóhajtottam fel, kicsit gondterhelten majd folytattam az öltözködést.

[...]
Masami
Sajnáltam Codyt, tényleg. Már két hete próbálkozott be rendszeresen, és mindhiába. Nem adtam meg magam, és látszott, hogy kezd emiatt eléggé megharagudni rám. Már nem volt olyan könnyű kibékíteni sem.
Most is épp így álltunk. A könyvtárban ücsörögtem egyedül, odakint már vöröslött az ég a naplementében. Ma nem volt velem a fiú, a tegnapi eset után. Ezúttal nem tudtam kiengesztelni.
Hangosan felsóhajtottam. Vajon ilyen hamar vége lesz? Ha igen, akkor az az én hibámból fog történni. Ő mégiscsak Cody. Ismerem, milyen a természete. Már az is csoda, hogy eddig nem lépett félre. Megcsóváltam a fejem, és visszafordultam a könyvemhez, de nem tudtam a tanulásra koncentrálni. Azon gondolkodtam, mivel engesztelhetném ki a fiút.

Cody
Két hét. Két hete nem voltam együtt senkivel. És mindezt Masami miatt meg azért mert járunk. Még soha senkiért nem hoztam ekkora áldozatot. És a fiú egyszerűen nem volt képes megérteni hogy milyen fontos ez nekem. Hogy szükségem van rá.
Egyre jobban kezdtem ezért haragudni Masamira, és tegnap végleg kiborultam. Elegem volt, nem bírtam tovább. Ma már nem is beszéltünk , csak amennyit a próbákon muszáj volt, egyébiránt kerültem őt. A nap folyamán többször is eszembe jutott hogy esetleg félravonhatbám az egyi eyüttműködőbb srácot egy üres terembe, de mindig azonnal elvetettem az ötletet. Hisze akkor is jártunk Masamival és szerettem őt. De a türelmem kezdett elfogyni. Eldöntöttem, hogy még ezt a napot kibírom és adok neki egy utolsó esélyt. Ha most is nemet mond, végeztünk, bàrmennyire is rossz meghozni ezt a döntést. Nem akartam hogy így legyen vége ....de a fiú nem hagyott más választást.
Késő délután volt, már ment le a nap. A szobámban voltam, Armin még sehol. Fel-le sétálgattam a helyiségben tehetetlenségemben és idegességemben. Titkon reméltem hogy Masami átjön és történik végre valami. Sokáig csak vártam, a gondolataimba temetkezve, de végül úgy döntöttem, elmegyek tusolni. Összeszedtem az ehhez ükséges cuccaimat és elindultam a fürdőbe.

Masami
Egy idő után úgy döntöttem, nem hagyom, hogy ez így maradjon közöttünk, sóhajtva felálltam, összeszedtem a cuccaimat, és a könyvtároshoz mentem.
Ezután Cody szobája felé vettem az irányt, mikor odaértem, bekopogtam, és reménykedtem, hogy odabent van - és persze hogy egyedül.

Cody
Alighogy visszaértem a tusolásból amikor kopogtak, szóval egy szál pólóban -és alsóban de azt takarta a felsőm dereka- mentem ajtót nyitni.
-Szia ... - köszöntem kicsit kedvtelenül amikor megláttam Masamit. Belül nagyon örültem neki, de ezt nem akartam kimutatni mert elvileg még mindig haragudtam rá.

Masami
Mikor megláttam akaratlanul is megdobbant a szívem. Látszott rajta, hogy tusolásból jött, egy szál hosszú pólóban, még nyirkos hajjal és enyhén kipirosodott arccal, nagyon szexin nézett ki, de persze ezt nem vallottam be neki.
- Szia - köszöntem halkan - Figyelj, sajnálom a tegnapit. Szeretném, ha átjönnél hozzám. Hoztam egy filmet is, akár megnézhetnénk együtt... - mondtam neki, reménykedve, hogy elfogadja a békeajánlatomat.

Cody
Szigorú, morcos tekintettel méregettem a fiút amíg beszélt, és utána is egy rövid ideig. Legszívesebben azonnal rávágtam volna egy igent, de kicsit féltem hogy ezután is minden úgy fog folytatódni ahogy eddig. Végül mégis felsóhajtottam és bólintottam.
-Rendben, legyen ... - egyeztem bele, próbálva minél kedvtelenebbnek tűnni hogy tudja hogy ezzel még nincs elrendezve a dolog.

Masami
Megörültem, hogy beleegyezett, de kicsit még bizonytalan voltam abban, nem haragszik-e rám, vagy ilyesmi. Majd eldől.
- Oké. Akkor ha felveszel egy nadrágot, akár át is mehetünk... - mondtam neki újra végignézve rajta. Őszintén nem bántam volna, ha így jön, csak akkor biztos, hogy végig feszült lettem volna.

Cody
-Oké .... - mondtam majd minden további nélkül bementem a szobába, felhúztam az ágyra kikészített rövidnadrágot meg egy papucsot, és így már teljesen pizsamában sétáltam vissza Masamihoz.
-Kész vagyok!

Masami
Alig álltam meg egy halvány mosolyt, talán még el is kaphatta azt a fél pillanatot, amikor mosolyra rándult a szám.
Szótlanul sétáltunk el a szobámhoz, ahol aztán Cody felkucorodott az ágyra, amíg én elindítottam a filmet a laptopomon. Odaültem mellé, a géppel az ölemben, és úgy moziztunk. A '96-os Rómeó és Júlia feldolgozást választottam ki, azt, amiben Leonardo Dicaprio játszik, mert szerettem a feldolgozást, és mert aktuálisnak tartottam.
Közben végig lopva Codyra pillantgattam, próbáltam meggyőződni arról, hogy most hogyan is állunk egymással. Reméltem, hogy csak kéreti magát, és hogy már megbocsátott nekem, de nem tudtam megállapítani.

Cody
A fiú szobájában azonnal célba vettem az ágyat és kényelembe helyeztem ott magam. Megvártam míg Masami elindítja a filmet és mellém ül, majd pont annyira közelebb húzódva hogy lássak, a képernyőre szegeztem a tekintetem. Én nem szerettem annyira ezt a feldolgozást, de megnéztem, nem szóltam egy szót sem. Próbáltam teljesen semmilyennek tűnni, hogy a fiú ne tudja megállapítani hogy már nem haragszom -annyira. Azért a film fele körül Masami vállára hajtottam a fejem , de semmi egyéb reakciót nem produkáltam.

Masami
Mikor a vállamra hajtotta a fejét, először azt hittem, elaludt, de aztán láttam, hogy nem, és ez reménnyel töltött el. Talán már megbocsátott. Azért még mindig teljesen kiolvashatatlan arckifejezése volt, meg sem rezdült.
Egy szót sem szólt egész film alatt, és mikor eljött a főcím, még mindig csöndesen ültünk. Fogalmam sem volt, mit mondjak.
- Haragszol még rám? - kérdeztem végül halkan, és kicsit bután is éreztem magam tőle, hogy ilyesmit kérdezek.

Cody
Amikor kérdezett, felnéztem a fiúra, továbbra is semleges arckifejezésel.
-Egy kicsit ... - válaszoltam nagyjából őszintén.

Masami
- Mennyire? - kérdeztem, miközben belül kicsit bátortalanul, de kifelé magabiztosságot mutatva (vagyis remélem) egy  pár centit közelebb hajoltam.

Cody
- Annyira hogy nincs kedvem beszélgetni veled - közöltem a fiúval, kicsit másképp mint amire valójában gondolram.

Masami
Ezen kicsit meghökkentem, zavar ült ki az arcomra. Nem számítottam rá, hogy ilyesmit fog mondani, a bátortalanságom erősen megnövekedett.
- Öhm...Értem - motyogtam felemelve a fejem, próbáltam nem rá nézni, inkább a laptopot fixíroztam. Jó ég, most mit kéne tennem?

Cody
Elmosolyodtam amikor összezavarodott, egyértelműen nem értette meg mire céloztam.
-Hê ... Gyere már ide! - húztam magamhoz kuncogva majd megcsókoltam.

Masami
Még mindig zavartan csókoltam vissza, kellett pár másodperc, hogy felfogjam, mi történik, és hogy nem haragszik rám. Mikor viszont ez mind eljutott az agyamig, felbátorodtam, és mosolyogva közelebb húztam magamhoz. Felé fordulva átöleltem, és csók közben lehunytam a szemem. Végre.

Cody
Hosszan csókoltam a fiút, átkarolva a nyakát. Hiányzott , akkor is ha haragudtam rá. Viszont még mindig nem éreztem elégnek amit most csináltunk.
-Azt hittem, te okos vagy ... - vigyorodtam el a szemébe nézve amikor elhúzódtam tőle.

Masami
- Mi az, hogy csak hitted? - kérdeztem elmosolyodva, kezemmel a fiú oldalán. Örültem, hogy újra mosolyog.

Cody
-Azt hittem hogy ki fogod találni hogy mit szeretnék ...de meg sem próbáltad máshogy érteni mint ahogy hangzott - mosolyogtam vissza rá és közben egyik kezemet az arcára tettem.

Masami
- Mert ha valóban úgy értetted volna, ahogy hangzott, akkor igencsak magamra haragítottalak volna egy csókkal - magyaráztam neki mosolyogva.

Cody
-Tudod ,kérdezni is ér ... - húztam szélesebb mosolyra a szám majd ismét megcsókoltam Masamit.

Masami
Mosolyogva csókoltam vissza, valahogy nem volt kedvem tovább folytatni a társalgást. Ezt a részt jobban élveztem.

Cody
Csók közben lassan hátradöntöttem a fiút és elhelyezkedtem a csípőjén. Egyelőre nem csináltam mást, kicsit féltem hogy megint le fog majd rázni.

Masami
Éreztem, hogy a szívverésem felgyorsul, mikor Cody hátradöntött az ágyon, de még nem ellenkeztem. Féltem, hogy megint megharagudna rám, ha már most eltolnám magamtól, ráadásul még nem is nagyon történt semmi eddig, amiért aggódnom kellett volna. Reméltem, hogy nem fog megint erőltetni, és akkor nem kell magamra haragítanom újból.

Cody
Nem akartam hogy megint összevesszünk, de képtelen voltam tovább türtőztetni magam, jelenleg mindennél jobban akartam őt, és a csókolózás közel sem volt elég. Rövid idő elteltével megfogtam Masami kezét és ügyesen a pólóm alá vezettem, remélve hogy ez nem ijeszti meg űgy mint mikor én értem így hozzá.

Masami
Megborzongtam, mintha megrázott volna az áram, amikor a fiú selymes bőréhez értem. Olyan puha... Végigsimítottam az oldalán, szégyenlősen, közben éreztem, ahogy izgatottság és bűntudat fut végig rajtam. Ne folytasd! Elfordítottam a fejem, a szememet még mindig nem nyitottam ki, és a kezemet is kihúztam Cody pólója alól, de nem mondtam semmit. Borzalmasan éreztem magam, hogy már megint ezt csinálom, de nem voltam rá kész.