Hotel Marina

Ryan
Egy kevésbé vonzó nevetés bukott ki belőlem és egy teljes fogsoros vigyor.
- Oh irgalmazz. Na és ha sikerül? - vontam fel a szemöldökömet kihívóan. Szerettem fogadni, és őszintén, nem láttam, hogyan veszíthetnék ebben a helyzetben.

Killian
Erre csak lazán vállat vontam. 
- Azt nem én döntöm el. Állíts feltételt! -tártam szét a karom várakozóan. Nem én akartam megszabni, hogy mit kell tennem, ha nyer, az úgy nem igazságos. Na meg amúgy is, neki biztosan vadabb ötletei lennének, amivel én csak rosszul járhatok, de most talán pont ez volt a lényeg. Hogy rákényszerítsem magam valami őrültségre, amit magamtól nem tennék meg.

Ryan
Elgondolkodtam egy pillanatra, aztán bevillant egy ötlet. Gonosz vigyorral néztem Killianre.
- Ha sikerül bevinnem a sört, akkor te mész randira - kezdtem bele, majd felemeltem az ujjam még mielőtt közbevághatott volna, vagy inkább csak a drámai hatás kedvéért - 30 dollár alatt. Vacsival együtt.

Killian
Kíváncsian vártam a feltételére, és nem is kellett csalódnom. Eléggé meglepett, na nem a randi résszel, de olyan lehetetlenül aprócska összeget szabott meg a költségvetêsnek, hogy nem hittem a fülemnek. 
- 30 dollár? Az két hotdogra sem elég - ingattam meg a fejem hitetlenül. Ennyi pénzből legfeljebb két nyalókára futotta volna vacsora címén. Ráadásul kit hívhatnék el egy ilyen előreláthatólag borzalmas randira?
- Nagyon remélem, hogy kidobnak a söröddel a moziból - sóhajtottam fel, ezzel bele is egyezve a fogadásba. Ha vesztek is, meg kell oldanom valahogy. Fő a kreativitás.

Ryan
Megütögettem a halántékomat egy ujjal és közben még egy ravasz mosolyt öltöttem Killianre.
- Csak tudni kell, hova menj - feleltem neki. A sörös megjegyzést válaszra sem méltattam. Egy mozdulattal leoldottam magamról a kötényemet és a pultra dobtam.
- Indulhatunk, vagy még át akarsz venni valami szépet? - pillogtam viccelődve a férfira.

Killian
Egy elégedetlen sóhajjal nyugtáztam a véleményét az olcsó randival kapcsolatban, majd inkább felálltam a székről, mert lassan ideje volt indulnunk.
- Ha neked jó vagyok így öltönyben, akkor máris indulhatunk - tártam szét félig-meddig a karjaimat egy félmosollyal Ryan felé. Inget és zakót viseltem, ahogy mindig, az életmódommal valahogy együtt járt a komoly hétköznapi viselet, de egy pillanatig azért elgondolkodtam rajta, hogy mennyire lennék így feltűnő a moziban. Bár nem volt kedvem átöltözni, szóval úgy döntöttem, hogy ha az én kedves cimborám nem szégyell így, akkor nekem is megfelel.

Ryan
- Siempre me gusta un buen cita romántica - szóltam vissza szórakozottan a vállam fölött, miközben elindultam a szobám felé felkapni egy kapucnis felsőt. Fel se tűnt, hogy spanyolul szóltam a férfinak, már másmerre járt az agyam. A fejemre tettem az elmaradhatatlan baseball sapkám is, és már kint is voltam a bejárati ajtónál. A kezeimet mélyen a zsebembe süllyesztve ellenőriztem, hogy minden szükséges megvan-e, és közben szórakozottan dúdolgattam. Feldobott a programunk, és alig vártam, hogy elinduljunk.

Killian
Nem értettem, mit mondott, de az elégedett arc amit közben vágott meggyőzött arról, hogy nem akarja, hogy átöltözzek. Szóval a nappaliban megvártam, hogy ő összekészüljön, amikor pedig megjelent, együtt hagytuk el a lakosztályt.
- Gondolom kissé túl feltűnő lenne, ha limuzinnal mennénk ... - vetettem fel, már a liftre várva. A tömegközlekedéshez semmi kedvem nem volt, a kocsi amit általában használtam (amelyikhez sofőr is járt) szintén esélytelennek bizonyult, szóval elő kellett kaparnunk a "civil" autómat a hotel garázsából ... ez tűnt a leglogikusabbnak.

Ryan
- Úgy gondolod? - vontam föl a szemöldökömet egy futó vigyorral. - Na és van alternatíva, vagy sétálunk? - kérdeztem kényelmesen belépve a liftbe Killian után, aki már meg is nyomta a földszinti gombot. Magamban elképzeltem ahogy a mélygarázsban ott sorakoznak a férfi autói, a külömböző alkalmakhoz illően, és a portás ott toporog előttük hogy vajon melyik lehet megfelelő egy egyszerű, hétkönapi programhoz. Nem tartottam lehetetlennek, hogy valóban így történik majd ez az egész, és kivételesen nem csak a fantáziám játszik az eshetőséggel.

Killian
Amint megérkezett a lift be is léptem, majd megnyomtam a megfelelő gombot. 
- Akad más megoldás. Tulajdonképpen három is - villantottam egy cinkos mosolyt Ryanre, mialatt becsukódott mögöttünk a liftajtó, és lassan elindultunk lefelé. Három "tartalék" autóm volt, de nem használtam őket gyakran. Nem is tudom miért, pedig szerettem vezetni. Amikor ehhez hasonló alkalmak adódtak, általában a kék BMW-met használtam, ezért az jutott most is először eszembe, de aztán rájöttem, hogy meghagyhatnám a választási lehetőséget Ryannek. 
- Kék, fehér vagy sárga? - kérdeztem vigyorogva a férfitól - Vagy szeretnéd látni is, hogy miből választasz?

Ryan
Felcsillant a szemem.
- Még szép hogy akarom látni. Nem zsákbamacskázunk gazdagember autókkal! - feleltem leplezetlen izgalommal a hangomban. A drága kocsiktól mindig elfogott a "kisgyerek karácsonykor" érzés, és ezt a lehetőséget nem akartam elpazarolni. Amúgy se láttam még soha Killian autóit.

Killian
Halkan felnevettem a reakcióján, de valahol megértettem. A helyében én is hasonlóan kíváncsi lennék. 
- Rendben. Akkor lemegyünk a garázsba - egyeztem bele az autónézésbe egy bólintással. Alig néhány másodperccel később megérkeztünk a földszintre, ahol elhagytuk a liftet és a portás pulthoz léptünk. Ott elmondtam az éppen szolgálatban lévő férfinek, hogy szeretnénk megnézni az autókat. Nem gyakran jártam lent a garázsban, ezért kellett valaki, aki kiismerte magát odalent, és elvezetett a megfelelő kocsikhoz. Egyedül valószínűleg eltévedtem volna a többszintes mélygarázsban. A portás telefonon szólt egy illetékes dolgozónak, aki hamarosan megjelent, és levezetett minket az autókhoz. A kék BMW, a fehér Tesla és a sárga Mustang egymás mellett állt, tökéletes állapotban, és megtévesztően tisztán. Nem lehetett megmondani, hogy néhány hónapja ott állnak használatlanul, egy szem por se volt rajtuk.
- Nos, melyik tetszik? - kérdeztem Ryantől egy apró mosollyal.