Snowy Valley - New Generation

Lucy
Rengetegen voltak, mint mindig. Én már megszoktam, nem zavart a tömeg és a zaj, ahogy látszólag a mellettem álló két lányt sem. Louiset én hívtam meg még pár hete, mert megígértem neki hogy el fogom hozni egy koncetre, és most jött el a megfelelő időpont. Mármint ... Hétvége volt, ráért és a szülei elengedték. 
A másik lánnyal, Cattleyaval tegnap beszéltük meg hogy ő is jön. Csak beszélgettünk és valahogy felmerült a téma, aztán úgy alakult hogy ...nos, azt hiszem meghívatta magát. De nem bántam, mert alapvetően jóban vagyunk és apa szívesen hozott el mindhármónkat.
Tehát most ott álltunk az első sorban és a többi nêzővel tomboltunk a koncert alatt. Apáék most is kitettek magukért, hatalmas buli volt, remekül éreztem magam.

Nick
Otthon voltam, és ki sem láttam a teendőkből. Délután óta sürgölődtem hogy estére minden tökéletes legyen. Segítettem anyának kitakarítani, elmentem a boltba hogy szerezzek nasit, és vagy ötször átköltöztem a nappaliból a szobámba és vissza a videojátékaimmal. Egyszerűen nem tudtam eldönteni hol lenne a legjobb. Végül a szobám mellett döntöttem, felhurcoltam a videojátékokat, a nasiat, egy matracot, meg ágyneműt és egy csomó párnát. Vêgül is egész klasszul összehoztam és pár perccel azelőtt végeztem is hogy Jasonnek jönnie kellett volna. A nappaliban ültem le és izgatottan vártam a fiút. Már többször aludt nálunk, egész pici korunk óta de még mindig nagyon izgultam minden egyes alkalommal. Jó házigazda akartam lenni. Elgondolkodtam rajta hogy ez mekkora hülyeség meg hogy milyen feleslees ekkora felhajtást csapnom a dolog körül, de nem tehettem róla. Nem akartam hogy Jason roszul érezze magát nálunk.

Louise
Irtó jól éreztem magam a koncerten. Emlékszem mennyire örültem, mikor Lucy elhívott, már régóta meg akartam nézni az apja bandáját élőben, mármint persze próbákra belógtunk már párszor, de ez mégis más volt. A tömeg, az emberek, az egész hangulat, éreztem, ahogy a zene végigdübörög az ereimen. És persze a barátaimmal voltam - Lucy és Cattleya, kiskorom óta a legjobb barátnőim.
Hatalmas volt a buli, és már alig vártam, hogy a végén a backstage-be is bejussunk. Mert ez az egyik nagy előnye annak, ha veled van egy híres zenekar frontemberének lánya. Meg az első sor. Lenéztem a mellettem ugráló Lucyra. A haja vadul táncolt az arca körül, ahogy a zenére ugrált, és közben hangosan énekelte a szöveget - persze ebből nem hallottam semmit a dübörgő hangfalaktól és a tomboló tömegtől. A színes fények megvilágították az arcát, egy percre sem hagyta abba a mosolygást. Én is szélesen elvigyorodtam, és visszafordultam a színpad felé. Meg akartam köszönni a lánynak, hogy elhívott, de úgy döntöttem, inkább várok a koncert végéig. Most úgyse hallaná.

Jason
Nick-el még valamelyik nap megbeszéltük, hogy ma átmegyek hozzá, és csapunk egy kis videojáték maratont. Nemrég kaptam meg két új játékot is és ilyenkor néha összeültünk a sráccal, ipari mennyiségű nasit és kólát felhalmozva, hogy egy éjszaka alatt megpróbáljuk kijátszani az egész sztorit. Szerettem az ilyen lazulós, agynullázó programokat, azt pedig méginkább, hogy az ilyesmikben mindig számíthattam Nickre.
Kicsit késtem, és mikor becsöngettem, hallottam, hogy Nick már siet is az ajtóhoz. Széles mosollyal fogadtam, oldalamon a sporttáskámmal, amiben a cuccaim voltak.
- Hey! - köszöntem neki vigyorogva, ahogy ajtót nyitott.

Cattleya
Nagyon jól éreztem magam a koncerten, tényleg fantaszikus volt a hangulat. Rég voltam már hasonló koncerten, sőt, ilyen nagyszabásún talán még soha, pedig kiskorom óta ismertem Lucyt és az apukáját. Valahogy eddig mêgsem sikerült eljutnom ide, ezért is kértem meg a lányt, had jöjjek velük, amikor megemlítette hogy ő és Louise jönnek.
Minden számot végigugráltam és sokszor énekeltem is a dalokat amiket ismertem. Az utolsó dal végére egészen kifáradtam és egy kicsit be is rekedtem de nagyon jó kedvem volt továbbra is. 
A koncert után a két lánnyal  elverekedtük magunkat a backstage-be, átküzdve magunkat a hatalmas rajongótömegen. A biztonsági őrök kis híján nem engedtek be minket, de Lucy sikeresen igazolta magunkat így ez a probléma gyorsan megoldódott.

Nick
A kikapcsolt tévét bámultam és egészen elmerültem a gondolataimban amikor meghallottam a csöngőt. Gyorsan magamhoz tértem és már szaladtam is hogy ajtót nyissak. Csak akkor jutott eszembe hogy kicsit vissza kéne fognom magam mikor már ott álltam az előszobában. Vettem egy mély levegőt hogy picit megnyugodjak majd ajtót nyitottam.
-Szia! - köszöntem mosolyogva a fiúnak majd picit arrébb álltam hogy be tudjon jönni -Gyere, cuccolj le!

Louise
A backstage talán még izgalmasabb volt, mint a koncert. Vagy legalábbis nekem nagyon tetszett. Vigyorogva mentünk oda köszönni a bandának, kicsit még viccelődtünk is velük, hogy autogrammért jöttünk meg ilyenek. A végén bejött egy nő egy nagy tálca nasival, amitől egy darabig elcsendesedtünk. Leültünk az egyik sarokba, nagy babzsákfotelekbe, hogy ne legyünk útban, és a lányokkal össze-vissza viccelődtünk, miközben nasiztunk. Néha odajött valaki a zenekarból, és eljátszottuk, hogy nem kaphat a kajából, szóval összességében nagyon jól elvoltunk. Kicsit ki is fáradtunk a nagy ugrálásban a koncert alatt, jó volt pihenni.

Jason
- Köszi - mosolyogtam rá, ahogy beljebb léptem. Mondhatni már otthonosan mozogtam a lakásban. Levettem a cipőmet, a kabátomat is odaakasztottam a fogasra, aztán követtem Nicket a szobájába, magammal vive a táskámat. Útközben a nappaliban belefutottunk Mr. Petrofba, akinek mosolyogva köszöntem.
A szobában ledobtam a cuccaimat a fal mellé, és mosolyogva néztem körbe, az előkészített kontrollereken meg a nasin és a kólán.
- Én is hoztam ám kaját - pillantottam a fiúra. - Tényleg, amúgy bocsi a késésért - mondtam, de nem úgy, mintha valami nagy dolog történt volna, túl régóta ismertük már egymást ahhoz, hogy ilyesmi miatt bármi is történjen. Csak úgy éreztem, az udvariasság mégiscsak megköveteli.

Lucy
A backstage -ben jól elvoltunk a lányokkal, azonnal lenyúltuk a nasit amit hoztak és jóformán eldugtuk a srácok elől. Kisajátítottunk magunknak evy sarkot és ott beszélgettünk meg viccelődtünk , nem is tudom meddig. Aztán eszembe jutott valami, ezért felálltam és odasétáltam a zenekar tagnaihoz. Sikeresen becseréltem egy csomag kekszet egy gitárra, amivel visszamentem a többiekhez. Lehuppantam a babzsákfotelembe és az ölembe véve a hangszert kezdtem el játszani apuék egyik számának elejét.

Nick
Miután a fiú levetkőzött, felsiettünk a szobámba. A nappaliban belefutottunk apába akinek odaköszöntünk de meg sem álltunk. Mikor a szobába értünk, az ágyhoz léptem és leültem amíg Jason lecuccolt.
-Nem gond, és nem is késtél sokat - mondtam a fiúnak, kicsit megvonva a vállam.

Louise
Mikor Lucy zenélni kezdett, mindketten elcsöndesedtünk és őt kezdtük figyelni. Közben a banda átment egy másik szobába, vagy nem tudo hová, de elhívták őket, szóval egyedül maradtunk. Megragadva az alkalmat én is felálltam, és nemsokára egy máik gitárral tértem vissza. Úgy éreztem, nem hagyhatom ki ezt az alkalmat.
Mondjuk a számot nem ismertem - legalábbis nem eléggé ahhoz, hogy Lucyval játszhassam -, de az első refrén után már tudtam őt kísérni. Nagyon tetszett ez az egész, nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

Jason
Nickre mosolyogtam, aztán ledobtam magam a fiú mellé az ágyra. Közben már a kezemben volt a három videojáték, amiket magammal hoztam.
- Szóval? - nyújtottam oda őket a fiúnak - Mivel kezdjünk?

Cattleya
Figyeltem ahogy a lányok zenélnek, és gyorsan megszületett bennem az elhatározás hogy én is be szeretnék szállni. Viszont mivel nem volt sehol egy zongora -miért is lett volna?- egy ideig nem tudtam mit csinálhatnék. Aztán mivel ismertem a számog, dúdolni kezdtem a dallamot majd az egyik refrénnél rendesen énekelve is beszálltam. Nagyon tetszett ez a közösen zenélés dolog, a lányok ügyesen gitároztak, jól szóltak együtt.

Nick
Amikor a fiú elém tartotta a videojátékokat, kicsit el kellett gondolkodnom. Mindhárom szupernek ígérkezett, nehéz volt eldöntenem melyik legyen az első.
-Hm ... Mondjuk ezzel! - vettem el végül az egyiket Jasontől, majd fel is álltam hogy betegyem a játékot.

Louise
Mikor Cat is beszállt, már végképp nem tudtam letörölni az arcomról a mosolyt, nagyon élveztem, hogy együtt zenélünk. Azt meg méginkább, hogy kifejezetten jók voltunk. De tényleg. Még ha nem is nagyon tudtam, mit játszunk, akkor is tetszett.

Lucy
Mikor a lányok is beszálltak, mosolyogva folytattam a játékot. Nagyon tetszett a hangzás, mindenki bele tudott tenni valamit amitől csak még jobb lett és a végére már teljesen belejöttünk, őrületesen szólt amit csináltunk. Szélesen mosolyogva néztem hol az egyik lányra, hol a másikra és a tekintetükből ki tudtam olvasni hogy ők is ugya annyira élvezik ezt mint én. Ennek nagyon örültem.

Louise
Elég sokáig játszottunk, azt hiszem, talán kicsit többször ismételtük meg a refrént, mint kellett volna, de ez senkit nem zavart. Mikor az utolsó hangok is elhaltak, lelkesen mosolyogva néztem Lucyre.
- Ez irtó király volt - mondam, még mindig teljesen lenyűgözve.

Jason
nemsokára már egészen belemerültünk a játékba. Egymás mellett ültünk a sötét szobában, a képernyőre fixált tekintetekkel, körülöttünk kibontott chipses zacskó és kóla (utóbbi kicsit távolabb tőlünk, nehogy felrúgjuk, amúgy visszacsavartuk  kupakot csak biztos ami biztos). Ritkán szóltunk egymshoz, de amúgy mindketten nagyon jól elvoltunk - élveztük a játék sztoriját.

Lucy
Helyeselve bólogattam amikor Louise felém fordult.
-Igen! Irtó jól szólt!- mondtam lelkesen, mind két lánynak. Cattleya is egyet értett velünk, tehát mindhárman ugyanazon a véleményen voltunk. 
-Muszáj csinálnunk ilyet máskor is! - jelentettem ki.

Nick
Nem is tudom meddig játszottunk, de az biztos hogy órákig elvoltunk és nagyon késő volt már amikor leszakadtunk a videojátékról. Mikor kinyomtuk a képernyőt, már égett a szemem és muszáj volt pár pillanatra becsuknom hogy aztán újra rendesen lássak.
-Ez nagyon klassz volt! - mosolyogtam Jasonre vidáman.

Louise
- Mindenképpen - mosolyogtam a lányra szélesen.

Jason
Megszomjaztam, elnyújtózkodtam a kóláért, közben futólag Nickre vigyorogtam.
- Tényleg király volt - mondtam, miközben lecsavartam a kupakot és ittam pár kortyot. Odanyújtottam az üveget a fiúnak is, hátha kér. - Az utcsó jelenetnél nagyon menő voltál. Ha nem kapod le azt a lövészt, nem tudtuk volna befejezni.

Lucy
-Akkor ezt megbeszéltük! - jelentettem ki lelkesen majd felálltam és a helyére állítottam a gitárt amit lenyúltam. -Most pedig .... Azt hiszem jobb ha megkeressük apuékat mielőtt itthagynak és elmennek valami bárba alkoholizálni.

Nick
Azt hiszem kicsit elpirultam miközben elvettem az üveget Jasontől.
-Ugyan ... Annyira nem volt bonyolult. - mondtam majd beleittam az üdítőbe.

Louise
Helyeslően bólintottam, és én is visszaraktam a kezemben tartott gitárt oda, ahonnan elvettem, mielőtt Lucy után indultam volna.

Jason
- De jól céloztál - biccentettem felé. - És én még csak észre se vettem, hogy ott van.

Lucy
Kiléptem a kis szobából és szinte otthonosan indultam el a folyosón, nyomomban a lányokkal. Csak kis időbe telt mire megtaláltuk a bandát, épp szembe jöttek velünk, kissé sem meglepő módon fejenként legalább egy doboz sörrel  a kezükben. Apától elvettem az övét és a hátam mögé dugtam.
-Anya azt mondta, vigyázzak, hogy ne vidd túlzásba ... - vigyorogtam fel rá játékosan.

Nick
Letettem az üveget és zavaromat próbálva leplezni pakolgatni kezdtem a nasikat, hogy legyen valami ürügyem hogy nem nézek a fiúra.
-De te is egy csomószor megmentettél minket ... - makogtam.

[...]
Élliot
Mindig nagyon szerettem a töriórákat, így aznap is lelkesen jegyzeteltem, mialatt a tanár beszélt. Egy kicsit előre tanultam, így már tudtam egy s mást a tananyagról, mégsem unatkoztam. Mr. Riley remekül tanított, mindig érdekesen adta elő a leckéket, imádtam tőle tanulni. Az már más kérdés volt, hogy nem mertem jelentkezni, mikor kérdezett, hiába tudtam a választ, és a feleléseknél is ritka rosszul teljesítettem az állandó zavarom miatt. Szerencsére ez nem rontott a jegyemen. 
Aznap az óra második felében a tanár úr feladatokat osztott ki nekünk, amiket párban kellett megoldanunk. Kutatómunka és kiselőadás. Izgalmasnak találtam, csak a csoportmunkától féltem egy kicsit. Mr. Riley egy tabletes alkalmazás segítségével véletlenszerű számokat sorsolt ki, majd párosával összetette a névsorban megfelelő számot viselő embereket. Én a vége felé kerültem ki, és elég érdekes párt kaptam. A fiú neve Gus volt, igazából még sosem beszéltünk. Úgy tudtam, rosszak a jegyei, nem csak töriből, de mindenből, ami sajnos nem tűnt biztatónak. Mondjuk ha azt mondja, hogy nem szeretne dolgozni ezen, és hagyja, hogy egyedül összehozzam, én azzal is kibékültem volna. Azonban nem lehettem biztos semmiben, csak reménykedtem benne, hogy nem olyan vészes a srác, ahogy kinéz. Hiszen a rózsaszín hajával meg az egyedi öltözködésével eléggé baljós figurának tűnt. De nem ítélkezhettem előre, így inkább igyekeztem ettől távol tartani magam. Azért viszont mikor kicsengettek, odaléptem a padjához.
- Öhm ... szia ... - szólítottam meg bizonytalanul. Meg kellett volna beszélnünk, hogy hogyan is lesz ez.

Gus
Nem igazán figyeltem az órán. Őszintén, sosem figyeltem igazán az órákon, de a törin még annyira sem. Csak akkor kaptam fel a fejem egy kicsit, mikor a nevemet említették. Nem számítottam egy közös projektfeladatra.
Épp a gondolataimat rendezgettem, pontosabban próbáltam rendesen felébredni, mikor egy srác odalépett az asztalomhoz. Kicsit lassú voltam még, végigmértem, kellett pár másodperc, hogy tudjam névhez kötni.
- Heló - köszöntem neki vissza, mikor megvolt a legjobb tippem.

Élliot
Ez sajnos nem indult bizalomkeltően, nekem kellett megtennem az első lépést. Ez mindig rosszat jelent. 
- Szóval ... egy csapatban vagyunk ... - próbáltam összehozni valami értelmes kezdeményezést. Hátha leesik neki, mit szeretnék és megkönnyíti a dolgomat. Ha nem mutat egy kis hajlandóságot, tuti hogy megint belesülök a beszélgetésbe, ahogy általában. Azért reménykedtem benne, hogy megkönyörül rajtam és vagy elküld azzal, hogy csináljam meg egyedül, vagy megpróbál aktívan segíteni. A semmilyen reakciókkal nem tudtam mit kezdeni.

Gus
Bingó.
- Te vagy Élliot - mosolyogtam rá barátságosan, legalábbis annak szántam. - Nem hiszem, hogy beszéltünk már - dobtam lazán a vállamra a táskámat. Nem ugrott be sokminden a srácról, igazából talán most mértem végig először rendesen. Olyan...esetlennek tűnt.
A zsebemből egy csomag rágót húztam elő, amit automatikusan a fiú felé kínáltam.

Èlliot
- Tényleg nem igazán beszéltünk még - erősítetten meg a feltevését. Aztán felém nyújtotta a rágót, mire csak lassan megingattam a fejem. Nem szerettem a sima mentolosat. 
- Melyik részét szeretnéd elvállalni a projektnek? - kérdeztem, visszaterelve a szót az eredeti témára. Fel voltam készülve rá, hogy rámsózza az egészet, de meg akartam adni neki az esélyt. Mindig mindenkinek megadtam, mertem feltételezni a legjobbat.

Gus
Elgondolkodva kaptam be egy rágót, élvezve, ahogy a menthol hidegen elárasztja a számat és az orromat. Rágtam párat, finoman összeráncolva a szemöldököm.
- Nos, dolgozhatnánk közösen - nem volt jobb dolgom.
- Bocsi de pontosan mi is a projektünk? - túrtam bele amúgy is kócos hajamba, miközben kínosan a fiúra mosolyogtam. Őszitén szólva, a nevem után elvesztettem a fonalat.

Élliot
Közösen akart dolgozni, ez tetszett. Mármint azt leszámítva, hogy egy nagy nulla voltam emberi társaságban, és ezer százalékra tippeltem az esélyét, hogy bolondot fogok csinálni magamból. A hozzáállása akkor is jó előérzetet ébresztett bennem. Az, hogy a témánkat sem tudta, már kevésbé. 
- Atombombák. Leginkább a létrehozása körüli viták ... de szerintem kitérhetünk mindenre - foglaltam össze a lényeget. Azért szerintem elég érdekes projektet kaptunk, talán még ő sem fogja annyira unni. Talán.

Gus
- Oh, okés, király - derült föl az arcom egy kicsit. - Atombombák. Az...király.
Gőzöm sem volt az egészről.
- Na és, hogy gondoltad? Könyvtár, delutánonként? - indultam me az ajtó felé, a fiúval a sarkamban. Az emberek a könyvtárba jártak tanulni, mármint az én fejemben így élt a dolog. Könyvek és csönd és könyvek.

Élliot
Magától értetődően követtem a folyosóra, hogy séta közben folytassuk ezt a beszélgetést. Mindkettőnknek órára kellett még mennie, nem maradhattunk az előző teremben.
- Igen, valahogy úgy. Az tökéletes lesz - egyeztem bele a könyvtárba. Igazából nem volt jobb ötletem, és egyébként is szerettem ott tanulni. Csapatban sem lehet más.
- Kezdhetjük ma? - kérdeztem, egy kicsit bizonytalanul. Talán a holnapot kellett volna felajánlanom. Nem várhatom el tőle, hogy ilyen gyorsan megvariálja az időbeosztását miattam. Viszont most már mindegy volt, kimondtam. Megint elszúrtam, ahogy általában, amitől csak jobban zavarba jöttem. Teljesen spontán.

Gus
- Ja, simán - egyeztem bele könnyedén. Nem volt programom a délutánra, vagy inkább semmi olyan amit ne tudnék könnyűszívvel kihagyni. Általában így volt. - Találkozunk órák után? - néztem a fiúra miközben kikerültem egy szembejövő embert. Közben próbáltam végiggondolni, milyen óráim is lesznek még.

Élliot
Meglepett, hogy lazán beleegyezett az aznap délutánba. Nem erre számítottam, de örültem neki, megkönnyebbültem amiért talán mégsem szúrtam el annyira. 
- Igen, persze - néztem fel rá, megeresztve egy aprócska mosolyt - Kicsengetés után negyed órával a könyvtárban? - vetettem fel egy pontos helyet és időpontot, hogy a lehető leggyorsabban túlessünk az egyeztetésen.

Gus
Szórakozottan bólintottam, elnézve a fiú válla fölött.
- Akkor később! - villantottam rá még egy utolsó gyors mosolyt, mielőtt lefordultam volna egy másik folyosóra, a bioszlabor felé. Újjabb unalmas óra.

Èlliot
Gyorsan otthagyott, de ezen már nem lepődtem meg. Általában így jártam. Egy apró sóhajjal néztem a fiú után, majd a matekterem felé indultam. Nekem is órára kellett mennem.

Gus
A nap lassan telt, mint mindig, és mégis valahogy olyan gyorsan elszaladt. Talán mert a maradék óráimat szinte teljes egészükben végigaludtam, ki tudja. Mikor végeztem, majdnem automatikusan hazaindultam, de még időben eszembe jutott, hogy ma változik a rutin, és a könyvtárhoz sétáltam.
Még sosem voltam bent, és most se terveztem egyedül belépni. Csak megálltam az ajtó mellett, a falnak támaszkodva, és figyeltem a mellettem elhaladó diákokat. Úgy tippeltem, nem kell sokat várnom a fiúra, olyan pontos típusnak tűnt. Hogy is hívták? Élliot, igen.

Èlliot
Nem akartam, hogy elteljen az a délelőtt, túlságosan izgultam a délutáni találkozó miatt. Sosem szerettem másokkal közösen dolgozni, mivel képtelen voltam az értelmes kommunikációra, de akkor is meg kellett erőltetnem magam. 
Az órâkon figyeltem és jegyzeteltem, néha pedig ellenőriztem az időt. Sajnos minden alkalommal meg kellett állapítanom, hogy rohamosan közeledik a tanítás vége, és mire észbe kaptam, már az utolsó terem ajtaján léptem ki. Mivel hagytam magunknak negyed órát a találkozóig, még el tudtan menni a mosdóba, majd elsiettem a szekrényemhez a cuccaimért. Egészen pontosan érkeztem a könyvtárhoz, ahol Gus már az ajtóban vàrt. 
- Szia ... - eresztettem meg egy suta mosolyt, ahogy megigazítottam a táskámat a vállamon.

Gus
Épp elbambultam, mikor valaki megállt mellettem és köszönt nekem. Kellett egy pillanat, hogy észrevegyem őt.
- Hali - kaptam észbe, és ellöktem magam a faltól. Szórakozottan viszonoztam a mosolyát, próbálva visszatalálni a saját fejembe. - Bemegyünk? - böktem az ajtóra magam mögött, mielőtt leragadnánk itt a folyosón ácsorogva.

Élliot
A kérdésre csak egy zavart bólintással sikerült válaszolnom, majd mielőtt még kínosabb helyzetbe hozhattam volna magam, egyszerűen csak beléptem a könyvtár ajtaján. Megvártam, hogy Gus kövessen, majd kinéztem egy asztalt és odasétáltam.
- Itt jó lesz? - fordultam a fiú felé, mielőtt lepakoltam volna. Biztos ami biztos kikértem a véleményét, mielőtt bunkónak néz, amiért szó nélkül asztalt választok. Nem akartam, hogy bunkónak higgyen.

Gus
Ledobtam a cuccom és lehuppantam az egyik székre még mielőtt a fiú befejezte volna a kérdését.
- Persze, tök jó - kaptam észbe felnézve a srácra. Aztán elgondolkodtam, hogy vajon szükségem lesz-e a füzetemre. Vagy csak idehozunk egy csomó könyvet és azokat olvasgatjuk? A füzetemben nem sok minden volt, de talán írnom kell majd. Ki tudja? Vártam, hogy a srác majd megmondja, mi legyen.

Élliot
Én nem ültem még le, egyelőre gondolkodtam rajta, hogy van-e szükségünk bármire is a kezdéshez. Bizonytalan tekintettel méregettem a fiút, eltartott egy darabig mire döntésre jutottam és én is inkább csak leültem.
- Kezdhetnénk azzal, hogy egyáltalán mit szeretnénk belefoglalni. Aztán majd keresünk könyveket. Az atombomba elég tág fogalom ... - osztottam meg vele a véleményem a dologról, de az egész inkább úgy hangzott, mintha kérdeznék. Egészen addig nem voltam biztos magamban, míg nem kaptam valamilyen biztató visszajelzést Gustól. Az ő véleményét is bele akartam vonni a folyamatelképzeléseimbe.

Gus
Kutattam az emlékeimben, hátha bármi hasznosra bukkanok.
- Ja...atombomba. Nagyot robban...Tudósok, Hiroshima, .....öhm....halál...?
Semmi.
Reménytelenül megráztam a fejem, egy bocsánatkérő mosollyal nézve a srácra. - Bocsi. Gőzöm sincs, miről kéne írnunk - vallottam be teljesen őszintén, szinte nyersen, hátradőlve a székemben. Tanácstalanul lógattam magam mellett a karomat, remétem, a srácnak több fogalma van a dolgokról, mint nekem. Elnézve őt, gyanítottam, hogy nem kell majd csalódnom.

Élliot
A fiú bizonytalanságán halványan elmosolyodtam, jelezve felé, hogy semmi baj nincs azzal, hogy nem tud róla sokat. Ezért fogunk könyveket olvasni róla. Legalábbis én biztosan fogok.
- Nekem van pár ötletem ... csak valahogy ki kéne húzni a felesleget, mert túl sok lesz - vallottam be egy egészen picit feszengve. Persze, én a stréber ... aztán felvázoltam, milyen témákat érinthetnénk, csak úgy címszerűen. Rengeteg irányba el lehetett indulni és én nagyon lelkesen benne lettem volna bármelyikben, szóval szükségem volt Gus segítségére, hogy kiválassza ami maradhat.
- Szóval ... két-három kisebb témát kellene választani. Melyikről gondolod úgy hogy a legkevésbé unalmas? - kérdeztem a kis felvázolásom végeztével.

Gus
Elmélyedve gondolkodtam a fiú általfelvázolt lehetőségeken.
- A kezdeti időszak érdekesen hangzik...A fejlesztés körüli...etikai viták - idéztem vissza a fiú szavait. - És a titkos tudományos együttműködés. Olyan mint valami kémfilm.
Bután elvigyorodtam magamon. 
- Aztán ott vannak a Japán elleni bevetések. Az is érdekes. Megközelíthetnénk ezt is politikai-etikai irányból - tettem hozzá. Tényleg érdekesnek találtam a témát. Lehet, hogy a fiú előadásában izgalmasabbnak hatott, mint a tanárunk száraz, unott hangján.

Élliot
Sokkal együttműködőbbnek tűnt, mint elsőre vártam volna tőle és tényleg figyelt amikor felsoroltam a lehetőségeket. Ez egy picit boldoggá tett. És annál lelkesebbé.
- Rendben. Ezekkel szerintem el is indulhatunk. Kezdjük az elején? - vetettem fel. Most, hogy tudtuk mihez fogjunk hozzá, talán kereshettünk volna adatokat az első témánkhoz, egyelőre talán csak nagy vonalakban.

Gus
- Logikusnak tűnik - villantottam egy széles vigyort a fiúra, és felálltam, hogy segítsek neki könyveket keresni. Hagytam, hogy vezessen, látszólag sokkal jobban kiismerte magát, mint én. Nem telt sok időbe, amíg találtunk pár hasznos szöveget. Segtőkészen hoztam őket a kezemben, amíg Élliot a címeket böngészte.

Élliot
Körbejártuk a könyvtárat, a megfelelő kötetek után kutatva. Nagyjából tudtam, hol kell keresgélnünk, de mégsem volt olyan egyszerű megtalálni, amire szükségünk volt. Eltartott egy ideig mire mindent összeszedtünk, amire gondoltam és ezekkel visszaértünk az asztalhoz. Most inkább Gus mellé ültem le, hogy tudjunk együtt olvasni. Egyelőre csak ki kellett választanunk, hogy mi lehet a fontosabb, nem merültünk még bele annyira.