Badlife

Dance for me

Russel
Este volt, már egész késő. Egy hatalmas koncert első sorában álltam és nagyban tomboltam a zenére. Imádtam ezt a bandát, otthon is rengeteget hallgattam a számaikat, és most végre megengedhettem magamnak hogy megnézzem őket élőben. Irtó jó volt a buli, nagyon élveztem, amire gondolom az a pár doboz sör és néhány pohár egyéb is rásegített amit a koncert előtt/közben elfogyasztottam. Kicsit sem fogtam vissza magam, vígan táncoltam a zenére és néha teli torokból üvöltöttem a refréneket hiszen úgysem hallatszódott. Amikor kicsit elfáradtam, néha megálltam és rövid ideig csak figyeltem az énekest aki így közelről még dögösebben nézett ki mint a videóklippekben. Na igen, nem rugdostam volna ki az ágyamból, az biztos ... Jó volt eljátszani a gondolattal de mivel tudtam hogy annyi esélyem sincs mint pillangónak a szélviharban, nem igazán lovalltam bele magam a dologba, inkább csak élveztem az estét.

Jude
A bandával megint felléptünk aznap este, ez már a harmadik koncertünk volt a hónapban. Nem vitás, húzósak voltak a fesztiválszezonok, de egyikünk sem panaszkodott. Hiszen mindannyian imádtuk ezt az egészet. A fényeket, a tömeget, az embereket, de legfőképp a zenét. Legalábbis ami engem illet.
A mostani közönség még a szokásosnál is lelkesebb volt, talán a késői időpont miatt. Már mindenkinek volt ideje eleget alapozni, hogy jól érezze magát. Én is így tettem, de ebben nem volt semmi különös, vagy ilyesmi. Csak a szokásos.
A koncert közben, mikor épp nem énekeltem, vagy egy kicsit kifelé fordítottam a figyelmemet, a tomboló közönség első sorait pásztáztam. Néha megakadt a szemem egy-egy emberen. Egy szőke hajú, mosolygó lányon, egy teljesen részeg srácon, egy másik csoporton, akik hatalmas strandlabdával integettek a fejük fölött, vagy egy olykor vadul táncoló fiún szinte közvetlenül előttem. Egyszer, mikor egy szám közben láttam, hogy megáll, és csak engem néz, kimentem egészen a színpad elejére, és onnan énekeltem szinte csak neki, amennyire a fények engedték, ránéztem. Persze nem sokáig tartottam a kontaktust, hamar visszafordultam a bandához, mikor jött a szóló rész. Néha táncoltam kicsit, mikor nagyon beleéltem magam valamibe, vagy csukott szemmel énekeltem, hogy még jobban átérezhessem a zenét. Fantasztikusan éreztem magam.
Nem akartuk befejezni a koncertet, a tömeg pedig nem akart elengedni minket, szóval az eredetileg tervezett másfél órából hamar kettő lett, de senki nem bánta. Mi voltunk az utolsó fellépők, az est fénypontjai. De egyszer az a pillanat is eljött, mikor elhangzott az utolsó szám, és mi hatalmas ovációval kísérve levonultunk a színpadról. Jó este volt.

A koncert vége után jött az afterparty, azaz a dj-k és az elektronikus zene ideje. Hamarosan diszkószerűvé vált az egész hely, de mi még ott maradtunk egy ideig a bandával, iszogatni egy kicsit egy félreeső büfénél. Kicsit távolabb ültem le, hogy elszívhassak egy szál cigit. Fekete pólómmal és bőrdzsekimmel beleolvadtam a sötétbe, így nem igazán foglalkoztam vele, hogy elrejtsem az arcom. A rajongók amúgy se nagyon vetődtek errefelé most, hogy mindenki még kihasználta az alkalmat a bulizásra a villódzó fényekben. Az nem vonzott annyira, inkább csak csöndesen iszogattam a sörömet.

Russel
Amikor vége lett a koncertnek, még maradtam egy kicsit az afterpartyn. Az elektronikus zenét nem nagyon szerettem de háttérzahnak jó volt. Eliszogattam még pár pohár alkoholt majd úgy gondoltam, keresek valakit magamnak ma éjszakára mert miért ne. Elindultam a tömegben, alaposan végigmérve mindenkit aki szóba jöhet, de nem találtam kedvemre való fiút.  Nem tudom hogyan, de nemsokára nekimentem valakinek, teljes erőből.
-Oh ... Bocsánat! - tántorodtam meg egy kicsit. Csak ezután nyílt alkalmam szembesülni a gyér fényben azzal akivel összeütköztem. Először nem akartam hinmi a szememnek, biztos voltam benne hogy csak sokat ittam és ezért van valami baj a fejemmel. Aztán lassan széles vigyor terült szét az arcomon. Tökéletes!

Jude
Egy kicsit közelebb mentem a tömeghez, de még így is elég a szélen álltam, a falnál. Már épp azon gondolkodtam, hogy visszamegyek a büféhez, mikor valaki nekem jött hátulról. A lökéstől kicsit előrebillentem, ki kellett lépnem, de igazából nem történt semmi, még az üveg se esett ki a kezemből.
- Semmi baj - fordultam a srác felé, aki egyszerre csak elvigyorodott, ekkor ismertem fel. Ő volt az a fiú, aki a koncerten előttem táncolt. Így közelről látszott az arcán és a szemén, hogy már ő sem túl józan, de ahogy ránéztem, egész szimpatikusnak tűnt. Halványan mosollyal viszonoztam a vigyorát.

Russel
-Nocsak! Csak így, egyedül? - kérdeztem vigyorogva majd meg sem várva a válaszát kezet nyújtottam. -Ha már ilyen szerencsés vagyok, a'sszem kihasználom az alkalmat. A nevem Russel! - mutatkoztam be. Nagyon szurkoltam magamnak hogy sikerüljön bevágódnom és legyen ebből még valami, nem lett volna túl vidám befejezése az estének ha mondjuk most csak simán lelép.

Jude
Lenéztem a kezére, aztán gondoltam, miért ne? Mosolyogva kezet fogtam vele.
- Heló - viszonoztam a köszönést. - Láttalak a koncerten - mondtam neki, mert eszembe jutott, hogy nézett akkor. Majdnem úgy, mint most.

Russel
Kicsit meglepődtem hogy felismert, nem gondoltam volna hogy meg szokta jegyezni az arcokat.
-Te engem? Wow ... Nagyon hülyén nézhettem ki ha így emlékszel rám - vált vigyorom kicsit kínossá, de alapvetően viccnek szántam az előző megjegyzésemet.

Jude
Rámosolyogtam.
- Annyira azért nem - viccelődtem. - Egyébként pont előttem álltál.
Ezért jegyeztem meg őt. Mert egy pár pillanatra észrevettem, és még énekeltem is neki pár sort. Máskülönben nem valószínű, hogy felismertem volna az arcát.

Russel
-Na igen ...sikerült a legjobb helyre állnom! - öltöttem ismét magabiztos mosolyt. -Eszméletlenek voltatok. És ahogy mozogtál a színpadon … - mértem végig jelentőségteljesen Jude-t.

Jude
- Köszi - mondtam neki jókedvű mosollyal. Nagyon lelkes volt, de nem az az őrült fan típus, aminek örültem. Azokat nagyon nem szerettem. Persze azért észrevettem a pillantásainak a jelentését...Még nem tudtam, mit gondoljak róla, mármint a srácról, de egyenlőre szimpatikusnak tűnt. Akár még elgondolkodtató is lehet a dolog, hogy engedjek neki, és eleget tegyek a kívánságának...Megvolt hozzá a külseje.

Russel
-Amúgy hogy-hogy itt maradtál? Mármint úgy értem, hogy ez a hely tele van sikítozó rajongólányokkal akik bármelyik pillanatban rád vethetik magukat. Ez nem zavar? - érdeklődtem, egyrész őszinte kíváncsiságból, másrészt viszont csak hogy beszéljek valamiről. Nem igazán tudtam gondolkodni azon amit mondok, csak kiböktem ami épp eszembe jutott. Csak arra az egyre vigyáztam hogy még ne másszak rá nagyon, mert azzal csak elrontanám az esélyeimet az estét illetően.

Jude
- Egy kicsit még lógunk itt a bandával, iszogatunk meg ilyenek. Én igazából csak a mosdó felé mentem - nevettem fel. - De belém futottál. Amúgy ha akarsz, kijöhetsz hozzánk. Hátul vagyunk a büfénél - vetettem föl, mert tényleg szimpi volt a srác.

Russel
-Ez az ajánlat kihagyhatatlannak hangzik! - mosolyogtam miközben zsebre vágtam a kezeimet. -És ... Bocsi, nem akartalak feltartani! Menj csak nyugodtan, én megvárlak itt. Mármint ha nem akarsz lerázni - vigyorodtam el újból.

Jude
- Oké, egy perc - mondtam, aztán folytattam az utam a mosdóhoz. Szerencsére nem volt bent senki, ezért viszonylag nyugisan megúsztam a dolgot, kifelé menet futottam bele csak egy párba, akik azonnal közös képet akartak tőlem. Gyorsan lefotózkodtam velük, majd elhúztam onnan, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem akartam leragadni a rajongók miatt. Mikor visszaértem, a srác még mindig ott állt.
- Na itt vagyok. Gyere! - mondtam neki, miközben elindultam vissza a bandához, a hátsó büféhez.

Russel
Egy helyben állva vártam vissza a fiút. Megfordult a fejemben hogy "elfeledkezi rólam" és talàn nem jön vissza, ezért végig szemmel tartottam a mosdó ajtaján hogy ha netán ilyesmi történne akkor ne várjak itt feleslegesen. Azonban Jude meglepett, ugyanis tényleg visszajött hozzám amint végzett. Önelégült vigyorral az arcomon követtem őt a büféhez.

Jude
A srácok még mindig ott ültek a padokon, sörözgetve, eléggé belassulva. Nem is nagyon beszéltek, csak fáradtan, kicsit unottan iszogattak. Egyedül a dobosunk volt még aktív, ő az ujjaival önkéntelenül is az egyik számunk dobbetétjét dobolta az asztalon, miközben felénk bambult. Még a magammal hozott srác sem keltett bennük túl nagy érdeklődést.
- Hé, visszajöttél - vett észre a másik basszusgitáros srác. - Kit hoztál? - kérdezte a mellettem álldogáló srácra nézve.
- Ő itt Russel, igaz? - fordultam a fiúhoz, mire ő bólintott. Nem rossz, pedig általában nagyon gyatra a névmemóriám.

Russel
Követtem a fiút, ki a tömegből, ahol hamarosan megpillantottam a banda többi tagját akik csak ücsörögtek a büfénél. Amikor Jude bemutatott, intettem egyet a többiek felé.
-Igen, Russel vagyok.… Hali! - köszöntem.

Jude
A többiek is köszöntek neki, de láttam rajtuk, hogy most nem igazán fognak zargatni minket. Leültünk az egyik szélső asztalhoz, miután kértem mindkettőnknek egy-egy sört, aztán kicsit döcögősen beszélgetni kezdtünk. Egész jófejnek találtam a srácot, úgy értem, miután kicsit túlléptünk azon a rajongó-zenész szakaszon. Azt utáltam, nem szerettem csak rajongókkal beszélgetni.

Russel
Kicsit félre ültünk a fiúval beszélgetni ami személy szerint nekem hatalmas élmény volt és nagyon élveztem. Egész sok közös témák volt amit nem is gondoltam volna, de örülte neki. Aztán szép lassan elkezdtem a lényeg felé terelni a témát.
-És ...mit terveztél ma éjjelre? - kérdztem meg tőle.

Jude
Nem kerülte el a figyelmemet a kérdésben bujkáló célzás. Egy pillanatra elgondolkodtam, mit kéne válaszolnom, belemenjek-e a fiú játékába, de aztán úgy döntöttem, miért ne?
- Semmit...Egyenlőre. Egyedül leszek - mondtam egyszerűen, de azért megadva az esélyt a folytatásra.

Russel
-Ó, te szegény ...- néztem rá sajnálkozón, de természetesen nagyon örültem ennek a válasznak - Nem hagyhatom hogy egyedül maradj! Tudod mit? Hazakísérhetnél ... - ajánlottam fel "nagylelkűen" . Reméltem hogy nem utasít vissza.

Jude
Elmosolyodtam ezen az ajánlaton.
- Kösz, de inkább nem - csóváltam meg a fejem lassan. - Nem szívesen mennék fel egy sráchoz, akit még csak most ismertem meg - vigyorogtam rá viccelődve. - De...Talán ha lenne kedved, feljöhetnél inkább te hozzám. Mármint a hotelba - ajánlottam fel csak úgy "mellékesen".

Russel
Először pár pillanatra letörtem egy kicsit amikor viszautasította az ajánlatot, mivel erre nem számítottam. Azonban ahogy felajánlotta hogy menjek fel hozzá, ismét széles vigyor ült ki az arcomra.
-Cseles ... Te nem jössz fel hozzám viszont én menjek át .…ez ne túl fair, nem gondolod? - kérdeztem csak hogy egy kicsit húzzam a dolgot de meg sem vártam a választ - Na jó, csak hogy lásd hogy mennyivel tökösebb vagyok nálad, hazakísérlek! - egyeztem bele végül. Talán még jobb is lesz ïgy ...

Jude
Rámosolyogtam.
- Akkor akár indulhatunk is - mondtam, és megittam az utolsó pár kortyot a sörömből. Már amúgy is kezdett csöndesedni a buli, ahogy egyre többen mentek aludni, vagy estek ki a sok piától.

Russel
-Igenis! - emeltem a homlokom elé a kezem egy pillanatra, tisztelgést imitálva majd én is felhajtottam a még előttem lévő italt és felálltam.

Jude

A fejemet csóválva nevettem a fiú bohóckodásán, aztán én is felálltam, hogy elinduljunk. Biccentettem a többieknek, akik még ittak egyet, mielőtt visszamentek volna a hotelba. Szóval biztosan nem zavarnak majd meg minket. Amúgy is viszonylag szolid band voltunk, mármint ilyen szempontból. Tiszteletben tartottuk egymás magánügyeit. Mármint...többnyire.
Ketten sétálva indultunk el. A hotel közel volt, hamar odaértünk. Az éjszakai portás álmosan nézett ránk, ahogy a lifthez sétáltunk, szinte láttam, ahogy azon töpreng, honnan vagyok neki ismerős. Mindegy...
A szobához érve kinyitottam az ajtót, és előreengedtem a fiút.
- Isten hozott - mondtam neki, miközben belépett az egyszerű hotelszobába. Semmi extra, semmi luxus, csak egy sima hotelszoba -ami amúgy egy lakosztály része volt, amit a menedzserünk vett ki nekünk. Külön bejárat a folyosóról, de egybenyitható szobák, közös nappali és étkező. Még szerencse, hogy be lehetett zárni az ajtókat, elkülönítve így az egyes szobákat. Különben hallgathattuk volna egymást. 
- Érezd otthon magad - mondtam, miközben becsuktam magam mögött az ajtót, és egyszer rá is fordítottam a kulcsot a zárra. Nem terveztem, hogy egyikünk is elhagyná még azt a szobát az este.

Russel
Amikor felértünk a szobába, kicsit beljebb lépve  álltam meg és néztem körbe. Igazán nem volt rossz. Mondjuk mit vártam egy rocksztártól?
-Egész jó kéró - fordultam vissza Jude felé a egy gyors terepszemle után. Zsebre vágott kezekkel álltam előtte, arcomon szêles vigyorral. Most már biztos volt hogy nyert ügyem van, hisz itt voltunk nála és azt is láttam ahogy bezárta az ajtót.

Jude
Rámosolyogtam.
- Kösz - mondtam, miközben a minibárhoz sétáltam. - Esetleg kérsz még valamit inni? - kérdeztem, közben már a kezemben is volt egy üveg whiskey. Nagyon fellengzős dolog, tudom, de nem tehettem róla. Szerettem megadni a módját a dolgoknak.

Russel
-Esetleg egy pohárkával jöhet ... - léptem oda a pici pulthoz és megtámaszkodtam rajta. Miközben elővette az irtalt és a poharakat, ismét alaposan végigmértem Jude-t. Kezdet kicsit idegesíteni ez a halasztgatás, de egy utolsó pohár whisky nem árthat meg ...

Jude
Mindkettőnknek töltöttem egy ujjnyit, aztán odaadtam az egyik poharat Russelnek, és koccintottunk. Amíg ittunk, csönd volt köztünk, de ez nem tartott sokáig. Nem volt hozzá elég whiskey.
Letettük a poharakat, és egymásra néztünk. Elegem volt már a várakozásból, mindketten tudtuk, miért vagyunk a szobában, mégsem tudtam hogyan elkezdeni. Úgy döntöttem, ezúttal rá hagyom a kezdeményezést.

Russel
Mikor a fiú kiöntötte az italt, koccintottumk majd mindketten felhajtottuk a poharunk tartalmát. Ezután leraktam a poharat az asztalra és Jude-ra néztem. Kicsit tétováztam, vártam hogy mondjon vagy csináljon valamit, de nem tette. Tehát nekem kellett lépnem.
-Nos ... Azt hiszem, kellően megalapoztuk a hangulatot - mosolyogtam rá ahogy lassan közelebb léptem - Vagy csak búcsúital volt ...? - kérdeztem meg habár mindenképp nemleges választ vártam. Alig fél lépésnyire álltam meg a fiútól és kihívó tekintettel fürkésztem az arcát. A szám sarkában ott bújkált a magabiztos mosoly amit jelen helyzetben lehetetlen lett volna eltűntetni onnan.

Jude
Elmosolyodtam.
- Miért búcsúznék? Hiszen még csak most jöttél - mondtam egy kicsit közelebb hajolva, még tovább csökkentve ezzel a köztünk lévő csekély távolságot. Tetszett a fiú magabiztossága, sőt, talán kicsit még mulattatott is. A jó értelemben, persze. Jól éreztem magát a társaságában. És ha kicsit még közelebb jönne...

Russel
 -Én is pont így gondoltam - vigyorodtam el pár pillanatra , de aztán arcomon visszaöltöttem magamra ergy sejtelmes mosolyt.
-Ez esetben van egy nagyon jó ötletem arra, mit csináljunk most - mondtam a fiúnak miközben egy ujjamat lassan végighúztam az arcán. Tekintetem pár pillanatra az ajkaira siklott, majd ismét  felvettem vele a szemkontaktust.

Jude
Nem húzódtam el, (miért is tettem volna?), helyette győzött a türelmetlenségem, előre hajoltam, és megcsókoltam a fiút, nem erőszakosan vagy gyorsan, de határozottan. Összességében azért nem volt hosszú csók, csak amolyan első csók féle. Ismerkedés, feltérképezés...Azért szívesen ismerkednék még...

Russel
Elégedetten hunytam le a szemem amikor ajkaink összeértek. Kezemet a fiú arcára téve viszonoztam a csókot ami meg kell hogy mondjam, elég jól sikerült. Elsőre tökéletes volt, és máris alig vártam a folytatást.
-Uhum, valahogy így ... - súgtam vigyorogva Jude-nak majd megfogtam a dzsekije mindkét vállát és elkezdtem lehúzni róla a ruhadarabot -Mi lenne ha most megszabadulnál ettől mielőtt folytatnánk? - kérdeztem a füléhez hajolva.

Jude
Rámosolyogtam, és engedtem, hogy lehúzza rólam a dzsekit, ami hamarosan a földön landolt. Ezután én nyúltam a fiú ingjének gombjaiért.
- Akkor ez rád is vonatkozik - mondtam neki halkan, közben egy fél lépést még közelebb léptem hozzá, hogy szinte már teljesen összesimultunk. Az ingnél fogva Russelt is közelebb húztam, hogy lopjak tőle egy második csókot is.

Russel
Ez a csók rövidebb volt, nem engedtem hogy sokáig tartson. Vigyorogva húztam el a fejem , alig hogy pár centire a fiújétól.
-Na mi lesz? Nem veszed le? - kérdeztem szemtelen vigyorral.

Jude
A szemébe néztem és elvigyorodtam, pár pillanat alatt megszabadítottam az ingjétől, ami aztán a dzsekim mellett landolt. Újjabb csók, kicsit hosszabb, közben lassan a pólóink is lekerültek.

Russel
Újabb csókok közepette meszabadítottuk egymást a felsőinktől majd a fiú övével kezdtem bíbelődni. Közben az ágy felé toltam őt és amint sikerült kioldanom a nadrágját, ledöntöttem a fekvőalkalmatosságra. Fölé másztam és ismét megcsókoltam őt.

Jude
Két csók között elvigyorodtam, ahogy a fiú ledöntött az ágyamra aztán fölém mászott, egyre jobban élveztem ezt az egészet. Segítettem Russelnek letolni a nadrágomat, miközben alig szakadtunk el egymás szájától, maximum fél pillanatokra. Mikor már csak egy szál boxerben voltam, gyorsan kioldottam a fiú övét is, és elkezdtem letolni a nadrágját, miközben a kezeimmel élvezettel simogattam a hátát, majd lejjebb a fenekét... Kezdett forrósodni a hangulat.

Russel
Levettem a fiúról a nadrágot, talán egy kis segítséggel és valahogy lehajítottam az ágyról, majd az én farmerom is sorra került. Amikor mindketten már csak egy szál alsóban voltunk, elkezdtem a kezemmel felfedezni Jude testét. Érinteni akartam minden porcikáját hogy a lehető legpontosabb képet kapjam róla. Ujjaim végigsiklottak a nyakán, a mellkasán, a hasán, majd a derekán és le egészen a combjáig. Kifejezetten tetszetősnek találtam a fiú testét, egy cseppet sem csalódtam. 
Lassan feljebb toltam a kezem a combján, ám ezúttal a fenekénêl kötöttem ki. Ezt is tökéletesen megfelelőnek talàltam, olyannyira hogy el sem akartam engedni, inkább egy kicsit határozottabban megmarkoltam.

Jude
Láttam a srácon, mennyire tetszik neki ez az egész, szélesen rávigyorogtam, miközben az egész testem bizsergett már. Újra csókolózni kezdtünk, ezúttal még hevesebben, próbáltam közel húzni magamhoz a fiút, ahányszor összeért a bőrünk, mintha felszikrázott volna a bőrünk. Nem kellett sok idő, hogy elkezdjek az alsója körül matatni, kezdtem egyre türelmetlenebb lenni.

Russel
Széles vigyorral nyugtáztam amikor a fiú az alsómmal kezdett matatni. Ez azt jelezte számomra hogy ő is annyira izgattt mint én. Felsimítottam a fenekéről a derekára majd a mellkasára.

Jude
Egy idő után tényleg kezdtem türelmetlen lenni, úgy éreztem, jöhet a következő lépcsőfok. Magamhoz öleltem a fiút, és átfordítottam, hogy én lehessek fölül. Így máris jobb. Azonnal le is hajoltam, és szívogatni kezdtem a nyakát, közben a kezemmel tovább izgattam a boxerjén keresztül, de az ujjaimmal már az anyag szélén is matattam, úgy terveztem, hogy nemsokára már meztelenül fog alattam feküdni.

Russel
Megzavart amikor a fiú fölém került, én ezt nem egészen így terveztem de abbam a pillanatban hirtelen nem tudtam védekezni a pózváltás ellen. Talán a korábban elfogyasztott italok miatt.
Minden esetre tovább simogattam őt miközben élveztem csókjait a nyakamon és érintését kicsit lejjebb. Pár perc múlva azonban kísérletet tettem arra hogy ismét fordítsak a helyzeten.

Jude
Mikor a fiú megpróbált újra átfordítani, és fölém kerülni, visszanyomtam az ágyra. Nem engedtem át neki az irányírást. Bár nagyjából ugyanolyan erősek lehettünk, a helyzeti előnyöm elég sokat számított, és ezt nem akartam átengedni. Meg amúgy is jobban éreztem magam ebben a szerepben.
Elmosolyodtam csók közben, és finoman beleharaptam a fiú alsó ajkába.
- Én leszek fölül - mondtam halkan, szinte duruzsolva.

Russel
A fiú hangjára kirázott a hideg de annak nem örültem amit mondott.
-Majd meglátjuk .. - súgtam neki majd felhajolta ajkaihoz és megcsókoltam. Semmiképp nem akartam beletörődni jelenlegi helyzetembe, próbáltam úgy ügyeskedni hogy visszaszerezzem a vezető pozíciót, de a fiú nagyon stabilan helyezkedett el fölöttem, ezért ez nehéz volt.